MH
2024. július 19. péntek. 6:58
Mint írják, az emberiség történelmének nagy részében a testmagasság viszonylag állandó volt. Európában 1800-ig az átlagos testmagasság 165 és 170 cm között mozgott, de az elmúlt 200 évben világszerte, de különösen Európában drámaian megnőtt. Számos európai országban az átlagmagasság 15 centiméternél is többet nőtt, és ez különösen Hollandiában volt igaz: az átlagos holland férfi az 1810-es 166 cm-ről mára 184 cm-re nőtt, ami mindössze két évszázad alatt 18 cm-es növekedést jelent. Jelenleg a holland férfiak a legmagasabbak a világon.
Bár a genetika kétségtelenül vezető szerepet játszik az egyének magasságának meghatározásában, ez a hatalmas változás egy egész populációban nem magyarázható pusztán az evolúcióval. Ha ez lenne a helyzet, a magasság változása sokkal hosszabb idő alatt következett volna be.
Az elmúlt 200 évben azonban Hollandiában – a világ nagy részéhez hasonlóan – minden területen javult az életszínvonal, a túlhalálozás és a fertőző betegségek arányának csökkenésétől kezdve a jó minőségű élelmiszerekhez való jobb hozzáférésig. A magasság gyors növekedése ezért egyértelmű kapcsolatot mutat az életkörülmények és az egészségesebb, magasabb népesség között.
Sok mindentől függ, mekkorára növünk
A testmagasságot és az egészséget hasonló tényezők befolyásolják a szervezet fejlődése során, amelyek közül a legfontosabb a táplálkozás. A növekedéshez és az egészséghez az embereknek táplálékkal kell ellátniuk a testüket. Az energiát azonban elszívhatják más igények – olyan tényezők, mint a betegség, a stressz és a nehéz fizikai munka mind-mind alacsonyabb embereket eredményezhetnek. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a XIX. századi Hollandiában a hosszan tartó vagy visszatérő betegségek rövidebb felnőttkori testmagassággal jártak együtt, míg a rövidebb, egyszeri betegségek segíthették a növekedést. Ez valószínűleg azért van így, mert a kevésbé súlyos betegségek erősítették az immunitást a későbbi fertőzésekkel szemben.
Azt is kimutatták, hogy a szülők, különösen az anyák halála rövidebb magasságot vonhat maga után a gyermek esetében. A nagyon kisgyermekek esetében ez azért lehetett így, mert az anyától függött a táplálkozásuk, de ez az idősebb gyermekekre is igaz volt, ami az elsődleges gondozó elvesztésével járó mély stresszre utal. Érdekes módon, bár az anya elvesztése – Hollandiában és máshol is – kisebb gyermekmagassággal járt együtt, az apa elvesztése nem. Ez valószínűleg a szülői gondoskodás nemi jellegének köszönhető ebben az időszakban.
Magasság és egészség felnőttkorban
Magasság és egészség összefüggése felnőttek esetében már összetettebb kérdés. Manapság az átlagos testmagasság feletti emberek – különösen a férfiak – általában alacsonyabb halálozási kockázattal rendelkeznek. A rendkívül magas emberek (190 centiméter és magasabbak) esetében azonban a halálozási kockázat kissé magasabb, főként azért, mert náluk a rákos megbetegedésekkel összefüggő halálozás kockázata megnő. Ez feltehetően a testtömeggel függ össze: a magasabb testekben több sejt és több sejtosztódás van, ami nagyobb esélyt jelent a rák kialakulására. A magasabb emberek általában több kalóriát is fogyasztanak, ami szintén fontos szerepet játszhat ebben.
Ha a történelmi (azaz a II. világháború előtti) népességeket vizsgáljuk, az eredmények még összetettebbek. A magasabb emberek – férfiak és nők egyaránt – általában fiatalabb korban haltak meg, még azok is, akik ma viszonylag alacsonynak számítanának (például a 155 centiméteres nők).
Megnövekedett halálozási arányuk valószínűleg azért volt, mert az alacsonyabb emberek kevesebb kalóriát igényelnek, mint magasabb társaik. Az élelmiszerhiányos időszakokban, amelyek régebben gyakoribbak voltak, az alacsonyabb embereknél ezért kisebb volt az alultápláltság kockázata.
