Hozzászólás a László Tamás által 2024. június 21-én elindított vitához, melyben dr. Tóth Pál Péter, dr. Tóth I. János, dr. Szabadkai Antal (az MKT Demográfiai Szakosztályának szakértői) javaslatokat fogalmaztak meg a lesújtó demográfiai helyzet megoldására.
A „teljes termékenységi arányszám” – a továbbiakban rövidítve „TTA” – egyszerű megfogalmazásban azt jelzi, hogy egy nő élete során hány gyermeket hoz világra. Legalább 2,1 gyermeket kellene szülnie egy nőnek, hogy a népesség fennmaradjon és ne fogyatkozzon. Családpolitikai intézkedések sorának eredményként a TTA 2011. évi 1,23 századnyi értéke 2022-ig 1,59 századra emelkedett. Ez a tizenegy éves javulás tört meg 2023 első negyedévében, és esett vissza a TTA 1,36 századra. A visszaesést – szerintünk – részben az azóta meghozott, a termékenységet hátrányosan érintő intézkedések okozták, részben a korábbi pozitív intézkedések karbantartásának – például az inflációs hatások kivédésének – az elmulasztása.
1.
2022 nyarán vállalható volt a rezsivédelmi intézkedések általában megfogalmazott életszínvonal-politikai célja, de hiba volt, hogy a rezsivédelemben kevésbé vették figyelembe a gyermekes családokat. A meghirdetett célok szerint a háztartások átlagfogyasztásának a mértékéig fennmaradhattak a korábbi, energiaárrobbanás előtti tarifák, és csak az e fölötti többletfogyasztást terhelték a magas piaci árak. Mivel Magyarországon a háztartások csaknem háromötöde egy- vagy kétszemélyes háztartás, a 2,1 fős, országosan átlagos háztartásnagyság energiafogyasztásába nem fértek bele már az egygyermekes háztartások sem, nem szólva a két-három gyermekesek energiaigényéről. Ma a gyermekes családok a gyermekek ellátását szolgáló főzés, mosás, fürdetés és fűtés energiaszükségletét a villamos energia terén dupla áron, a gázfogyasztás terén hatszoros áron tudják megvásárolni. Az a groteszk helyzet állt elő, hogy a gyermeket nem nevelő háztartásoknak csak alig egynegyedét érintik a nem rezsivédett, piaci tarifák, míg a gyermekeseknek már 80-90 százaléka fizeti a „többletfogyasztókra” kirótt magas piaci árakat.
2022 júliusában többen jeleztük, hogy több év termékenységet javító eredményeit teszi majd tönkre a gyermekek energiaigényét figyelmen kívül hagyó rezsiintézkedés. Sajnos aggodalmaink valóra váltak. 2023 első negyedévében még töretlenül biztató volt a születések száma, 7,8 százalékkal nőtt 2022 első negyedévéhez viszonyítva. A kedvező népesedési adatokat felmutató első negyedévben szembesülhettünk megvalósuló félelmeinkkel, mert kilenc-tíz hónappal a gyermekes családokra sérelmes intézkedések után, az előző évhez viszonyítva tíz százalékkal csökkent a születések száma, és a TTA értéke 1,5 alá csökkent.
2022 második féléve folyamatos vitákkal telt el – aminek az volt a lényege, hogy az áramszolgáltatók és a gázszolgáltatók számláit nem lehet bonyolítani a családösszetétel figyelembevételével, ezért nem lehet a „túlfogyasztás” magas díjai alól mentesíteni a gyermekes családokat. A véleményünk az volt, hogy mi nem is támasztunk ilyen igényt az energiaszolgáltatók felé – hiszen amennyiben ragaszkodunk a háztartások átlagos fogyasztásának a sarokpontjához, akkor elég lenne a családi pótlék összegét annyival megemelni, amekkora többletteher merül fel a gyermekes családoknál a villamos energia dupla ára, és a gázfogyasztás hatszoros ára miatt. Ennek az egyszerű megoldásnak az elfogadtatása nem sikerült. Itt kell hangsúlyozzuk, hogy a családi pótlék már több, mint 110 év óta sikerrel szolgálja a hazai családpolitikát. Mint szociálpolitikai eszköz semleges, és azért nem hibáztatható, ha tévesen alkalmazzák.
2.
Például, ha a GDP három lába közül a termeléspolitikai oldalon alkalmazzák a családi pótlékot – mert a kormány nem akarja terhelni a vállalkozókat a gyermekápolási táppénz vagy a gyermekek után járó pótszabadság megnövelésével – akkor a rossz hatásfoka miatt egyértelműen hibás ennek az eszköznek az alkalmazása. Ha a GDP jövedelmi oldalán jelentősen megnövelik a családi pótlék összegét a munkából származó jövedelmek mellőzésével – akkor sérül a munkavállalás iránti érdekeltség, és lassul a gazdasági fejlődés. Esetünkben a GDP fogyasztási oldalán kellett volna semlegesíteni egy árpolitikai döntés káros népesedéspolitikai következményét, és ennek a fogyasztási deformációnak a megoldására a családi pótlék alkalmas volt – és alkalmas lenne ma is. Még ma sem lenne késő a családi pótlék növelése révén semlegesíteni a rezsivédelem gyakorlata miatt a gyermekes családokra háruló többletkiadásokat.
3.
Nem szolgálja népesedéspolitikai céljainkat, hogy a babaváró hitelre korábban jogosult nők csaknem felét 2024. elejétől kizárták a hitelfelvétel lehetőségéből. 2024. január 1. után már csak azok a házaspárok vehetik fel a babaváró hitelt, ahol a feleség életkora 18 és 30 év között van. Az idei év végéig még – bizonyos értelemben könyörületből – igénybe vehető a hitel, ha a feleség kora 30 és 41 év közötti, és legalább 12 hetes várandós. Az intézkedés elmondott indoka az volt, hogy a fiatalabb női korosztályok felé tolódjanak a szülések, hiszen ha fiatalabb korban vállalják a nők az első és második gyermeküket, akkor nagyobb lenne az esély egy harmadik gyermek megszületésére. Csakhogy a 42–43 éves nők már soha nem fognak huszonéves korukban szülni, nem lehet őket ennek a célnak a teljesítésére késztetni, viszont arra alkalmas ez az intézkedés, hogy lemondjanak egy további gyermek vállalásáról.
Nem túlzás feltételezni, hogy a babaváró hitelre már nem jogosult mintegy 1,350 millió szülőképes korú nő közül évente több ezernek a szülési terveit hiúsítja meg a korábban számításba vett hitellehetőség megszűnése. Népesedéspolitikai szempontból 1,350 millió szülőképes korú nő gyermekvállalási hajlandóságát visszafogni hatalmas hiba. Nem visszafogni kellene ebben a generációban a szülési hajlandóságot, hanem érvényre juttatni, megbecsülni. A Demográfiai Szakosztály elnöke, Benda József által végzett felmérés szerint a 35–45 éves nők korcsoportjában a nők 25 százaléka szívesen szülne még, szívesen vállalna háromnál több gyereket, ha ennek meglennének az anyagi feltételei. Ha a szülések súlypontját a fiatalabb korosztályok felé akarjuk átbillenteni, akkor a 30 évnél fiatalabb szülő nők babaváróhitel-lehetőségét érzékelhetően, legalább 40 százalékkal kellett volna megnövelni, mert az idén megvalósuló emelés az inflációs veszteségnek csak a harmadát fedezte. A 30 évesnél idősebb nők pedig – legyenek akárhány évesek – ha igazolják 12 hetes várandós állapotukat – kapják meg az eddigi hitelt, hiszen örülnünk kellene hogy szülnek, és nem büntetnünk kéne őket hitellehetőségeik megvonásával.
Ez a tanulmány a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya által szervezett kerekasztal-beszélgetéseken elhangzottak alapján készült.
A szerző közgazdász, a MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének a tagja
