Bár újabb kutatások szerint más főemlősök, például a csimpánzok és a rhesusmajmok is megzavarodhatnak szociálisan kínos helyzetekben, úgy tűnik, hogy a zavartság az ember egyik meghatározó érzése – és az erre adott fiziológiai válasz, a pirulás is.
Az elpirulás furcsa. Charles Darwin „a legkülönösebb és legemberibb kifejezésnek” nevezte. A feltételezések szerint ez a reakció akkor lép fel, amikor zavarban érezzük magunkat, és az arcbőrben lévő erek kitágulnak. Ettől az arcunk vörössé válik, és mindenki másnak is elárulja, mi zajlik a fejünkben.
Egy új tanulmány most új perspektívát tárt fel ezzel az önkéntelen reakcióval kapcsolatban, amely egyszerre lehet gyötrelmes és zavaró. Az eredmények arra utalnak, hogy az elpirulás fő kiváltó oka a fokozott önismeret lehet, nem pedig a mások véleménye miatti aggodalom.
A zavarodottság kiváltása
„A pirulás igazán érdekes jelenség, mert még mindig nem tudjuk, milyen kognitív képességek szükségesek ahhoz, hogy bekövetkezzen” – mondta Milica Nikolic fejlődéspszichológus az Amszterdami Egyetemről. „A pszichológiában van ez az elképzelés, amely Darwinig nyúlik vissza, aki szerint a pirulás akkor következik be, amikor arra gondolunk, hogy mit gondolnak rólunk mások, ami viszonylag összetett kognitív készségeket igényel.”
A hollandiai Amszterdami Egyetem és az olaszországi Chieti Egyetem kutatói ennek a jelenségnek jártak utána. A vizsgálatba 40 tinédzser és 20 éves lányt vontak be. A női serdülők köztudottan egy olyan csoport, amely különösen érzékeny a társadalmi megítélésre.
A résztvevőkkel olyan felvételeket nézettek meg, amelyeken karaokét énekelnek, miközben egy MRI-gépben fekszenek. De emelték a tétet is. A kutatók közölték a résztvevőkkel, hogy egy másik szobában egy közönség is nézni fogja velük együtt a karaoke-előadást. Más résztvevők felvételeit is megmutatták, köztük egy profi énekesét, aki az egyik résztvevőnek álcázta magát.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a résztvevők arca érezhetően forróbb lett, amikor saját magukat nézték, mint amikor másokat, amely várható volt. Az agyi szkennelések azonban sokkal tanulságosabbak voltak.
A piruló agy
A funkcionális MRI (fMRI) vizsgálatok meglepő módon kimutatták, hogy a pirulás fokozta a kisagy aktivitását. Ez az agyterület köztudottan elsősorban a mozgásért és a koordinációért felelős. A vizuális ingerek feldolgozásáért felelős agyterületeken is volt aktivitás. Ez pedig akkor tetőzött, amikor a résztvevők saját éneklésükről készült videókat néztek. Érdekes módon a mentalizációban, vagyis a saját vagy mások gondolatainak és viselkedésének mérlegelésében részt vevő területek feltűnően hiányoztak.
„Az utóbbi időben sok kutatás utal az érzelmi feldolgozásban való részvételre – teszi hozzá Nikolic. – Ennek alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a mások gondolataira való gondolkodás nem feltétlenül szükséges a piruláshoz – zárja Nikolic. – A pirulás része lehet annak az automatikus izgalomnak, amit akkor érzünk, amikor ki vagyunk szolgáltatva, és van valami, ami az énünkkel kapcsolatos.”
A tanulmány eredményeit óvatosan kell értelmezni. A kutatócsoport elismeri, hogy az olyan összetett mentális folyamatokhoz, mint az izgalom és a figyelem, kapcsolódó agyi aktivitásminták nem teljesen különülnek el egymástól.
