A csernobili atomerőmű körüli elzárt zóna, közismert nevén a csernobili zóna egy körülbelül 2600 négyzetkilométeres, sugárszennyezett terület, amely a csernobili atomerőművet veszi körül. A zóna területén a szennyezettség szintje egyenetlen, bár a folyamatos ukrajnai invázió miatt nehéz ezt részletesen felmérni.
A finn Jyväskyläi Egyetem kutatóinak új tanulmánya meglepő különbségeket tárt fel a sugárfertőzött területeken élő énekesmadarak étrendjében és bélmikrobiomjában. A tanulmány egyben az első, amely a sugárszennyezett élőhelyeken felnövő madarak szaporodási viselkedését és korai életszakaszait vizsgálta.
A sugárzás megváltoztatta a csernobili zónában élő madarakat
A csernobili zóna nemcsak a 38 évvel ezelőtti atomerőmű-katasztrófához kapcsolódó hely, hanem Európa egyik legnagyobb természetvédelmi területe is. A magas sugárzási szint ellenére a biológiai sokféleség a területen virágzott, és a „Csernobili Bioszféra Rezervátum” a fehéroroszországi résszel együtt nem kevesebb mint 500 ezer hektárt foglal magában. Csak az ukrán oldalon ötször nagyobb, mint egész Varsó területe.
Egy olyan területen, ahonnan a civilizáció kivonult, a természet újjáéledt. Az évek során számos tanulmányt végeztek, amelyek megerősítették, hogy az olyan állatok, mint a jávorszarvasok, medvék, szarvasok, hiúzok, farkasok és lovak nagyon jól érzik itt magukat. Azt azonban, hogy a sugárszennyezés hogyan hat a madarak fejlődésére, még soha nem elemezték.
Sameli Piirto, a Jyväskyläi Egyetem doktorandusza szerint: „A radiológiai szennyezés vadon élő állatokra gyakorolt következményei még mindig széles körben ismeretlenek, különösen az, hogy milyen kockázatot jelent a korai életkorban.A radiológiai szennyezés egy további stresszforrást jelent, amellyel az élőlényeknek meg kell birkózniuk, ami számtalan olyan következménnyel jár, amelyek még nem teljesen ismertek.”
Piirto csapata azt vizsgálta, hogy a sugárfertőzött környezet hogyan hat két gyakori európai énekesmadár-fajra: a széncinegére (Parus major) és a kormos légykapóra (Ficedula hypoleuca). Több fészekládát helyeztek el két különböző régióban, az egyikben magas, a másikban viszonylag alacsony sugárszennyezettséggel, és a madárlakókat egy tesztsorozat segítségével hasonlították össze.
Bár a magasan szennyezett területeken kevesebb fészket foglaltak el, a szaporodási ökológiában vagy a fiókák egészségi állapotában nem volt jelentős különbség. Ugyanilyen meglepő módon a szennyezett területeken élő madarak étrendjében nagyobb volt a rovarok változatossága.
A madarak között azonban néhány különbséget is megfigyeltek. A madarak bélmikrobiomját – amely az egészségük egyik legfontosabb meghatározója – székletmintákból vizsgálták, és következtetéseket vontak le arra vonatkozóan, hogy a sugárzás hogyan változtatta meg azt. Érdekes módon a sugárszennyezés nem a bélben jelen lévő baktériumok sokféleségét, hanem a különböző törzsek arányát befolyásolta. Sajnos még nem tudjuk, hogy ez valójában mit jelent – milyen potenciális előnyökre tesznek szert a madarak.
Bár a mikrobiomban mutatkozó különbségek finomak lehetnek, más tanulmányok arra utalnak, hogy a sugárzás sokkal mélyebben befolyásolja a csernobili zónában élő madarakat. A PLOS One című szaklapban közzétett elemzés, amelyet a Csernobil közelében élő 48 fajhoz tartozó 550 madáron végeztek, kisebb fejet és agyat mutatott ki, ami a fejlődésüket akadályozó alacsony szintű sugárzás következménye. Még azt is feltételezték, hogy ez hatással volt-e a kognitív képességeikre. Ezt azonban nem sikerült megállapítani.
A sugárszennyezés egy további stresszfaktor, amellyel a szervezeteknek meg kell birkózniuk, és amely számtalan, még nem teljesen tisztázott következménnyel jár. A hatások tanulmányozása kulcsfontosságú, különösen napjaink nyugtalanító időszakában.
