Júliusban rég nem látott mértékű kánikula ütötte fel a fejét hazánkban. Az ország számos régiójában általánossá vált a 35 Celsius-fok feletti nappali hőmérséklet, és egy több mint 100 éve fennálló melegrekord is megdőlt a hónapban. Ilyen hőségben a legtöbben csak akkor folytatnak szabadtéri tevékenységet, ha nagyon muszáj, sokan inkább a napnyugtát várják, amikor a lehűlés már lehetővé teszi, hogy huzamosabb ideig kint legyünk.
Idén viszont az esti séták sem lehetnek felhőtlenek, mivel ebben az évben érezhetően több vérszívó leselkedik ránk, mint néhány éve.
Miért ilyen sok a szúnyog?
A szakértő szerint jól mérte fel a helyzetet a közvélemény, ami nem is csoda, hiszen az emberek szó szerint a saját bőrükön érzik a problémát. Idén tényleg legalább egy nagyságrenddel több szúnyog kelt ki Magyarországon, mint mondjuk két éve, de ennek a közhiedelemmel ellentétben nem a magas hőmérséklet az oka.
A meleg a csípőszúnyogok fejlődésére hat. Minél melegebb van, annál gyorsabban fejlődnek, a példányszámukat viszont az befolyásolja, hogy nedves vagy száraz az idő – magyarázta a Soltész Zoltán.
Hozzátette, két évvel ezelőtt kifejezetten száraz évünk volt, akkor alig volt szúnyog. Ezzel szemben idén elég gyakran, és nagy mennyiségben hullott csapadék, amelynek következtében árhullám is levonult a Dunán.
Az áramló vizekben alapvetően nem élnek meg a vérszívók lárvái, ám amikor a folyó kiárad, majd visszahúzódik, rengeteg sekély, gyorsan melegedő víztestet hagy hátra, és ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy szúnyogok fejlődjenek benne.
Ráadásul olyan szúnyogfajok is léteznek, amelyek az ártereken a fűre is képesek lerakni a tojásaikat, így már azelőtt ott lesznek, hogy megérkezne a víz. Ennek eredménye pedig, hogy óriási területeken, nagy tömegben kelnek ki a rovarok, onnan pedig hatékonyan tudnak terjedni.
A biológus szerint, noha Magyarország élen jár a szúnyoggyérítési módszerek alkalmazásában, az idei magas egyedszámból jól látszik, hogy nem sikerült hatékonyan irtani a szúnyogokat. Nem tisztázott, hogy mi lehet a kudarc oka. A rovarkutató szerint talán nem sikerült megfelelően feltérképezni a tenyészőhelyeket, esetleg nem kezdődött el időben a biológiai gyérítés. Az időzítés ugyanis nagyon fontos, mert az alkalmazott toxin csak az első három lárvastádiumban tudja elpusztítani a rovarokat.
