Nem tudom, hány európai polgár tett volna szerda este egy lyukas centet is Ursula von der Leyen másnapi megválasztására. Persze ha egyáltalán értesült az Európai Bíróság aznapi ítéletéről. Megtörtént végre, amit sokan vártak, elmarasztalták a teljes bizottságot és annak regnáló elnöknőjét. Huszonnégy órával az európai parlamenti választási procedúra előtt! A bíróság szerint a bizottság elnöknője súlyos jogsértést követett el, amikor a szűkebb nyilvánosságot (értsd: EP-képviselőket) sem tájékoztatta a 37 milliárd euró értékű vakcinabeszerzési szerződés részleteiről. Merthogy ebből egyértelműen kitetszik, hogy a bizottság a gyógyszergyártó cégek üzleti érdekeit a legfőbb uniós érték, a transzparencia elé helyezte. A titkolózás oka, hogy a vakcinagyártó nem vállalt felelősséget az oltások esetleges egészségügyi következményeiért, hiszen a sürgősség felülírta a WHO kötelező protokollját. Ha bárki egészségkárosodás miatt perel, akkor az alperes nem a vakcinát előállító cég, hanem az EU és tagállamai, a kártérítést is nekik kell állniuk. A járvány leküzdéséért és az európai polgárok életéért folytatott harc felülírt minden protokollt, és a szerződés tartalmára, a megrendelés módjára nézve is felmentést adott a megbízóknak.
A vakcinabeszerzési botrány, az úgynevezett Pfizer-ügy sokkomponensű. Ursula von der Leyen minden felhatalmazás nélkül vette kezébe a beszerzések intézését, önhatalmúlag járt el, ha kellett, SMS-ben, ha a gyártó úgy kívánta, akár a tagországok érdekei ellenében kötött szerződéseket. Megsértette a versenyjogot, amikor monopolhelyzetet teremtett a BioNTech nevű német vállalatnak. Menet közben a gyártó 25 százalékkal emelte a vakcina árát, de a bizottság fizetett, mint a katonatiszt, holott akkoriban a túlméretezett rendelés miatt négymilliárd euró értékű, lejárt vakcinát kellett megsemmisíteni. Sokaknak szúrt szemet ez a gerendaméretűvé növekedett szálka. Bűncselekmény gyanúja miatt nyomozott az Európai Ügyészség, az SMS-ügyleteket vizsgálta az EU-ombudsman, sőt egy belga újságíró a függetlennek vélt polgári bírósághoz fordult. A keresethez többen csatlakoztak, például a magyar – és Donald Tusk hatalomra jutásáig – a lengyel állam is. A független bíróság befogadta a keresetet, de a tárgyalást 2024 őszére halasztották, sőt a gyorsított eljárást is elutasították. Nem akarták ugyanis ezzel az üggyel az európai parlamenti választások menetét befolyásolni. Felvetődik a kérdés, vajon meddig ér el Ursula von der Leyen és a mögötte álló, globális hatalom keze? Kik azok, akik az igazság feltárását megakadályozzák?
Az Európai Bíróságon a Zöldek tettek feljelentést a bizottság és elnök asszonya ellen, és valószínűleg ők intézték, hogy az ítélet a választást megelőző napra essék. Látom is, ahogy Ursula kétségbeesetten szaladgál Brüsszel és Strasbourg között, hogy a zöldzsarolásnak engedjen, azaz beígérjen fűt-fát, amit csak akarnak, a szavazataikért cserébe. Mert nagyon kellett az újraválasztásához a Zöldek 53 szavazata. Így volt ez a liberálisokkal is, ők a maguk szabad-elvű/elvtelen módján csak annyit mondtak az ítélet után, hogy az ő szavazatukért Ursulának bizony engedményeket kell tennie. A választás eredményéből úgy tűnik, sikeres tárgyalásokat folytattak, a zsarolás bevált. A néppárti kisgömböc a szocikkal már hetekkel előtte megkötötte az alkut, beígérték az alelnöki posztokat, aránytalanul sokat, a százharminchatos frakció ötöt kapott, míg az együtt 182 mandátummal bíró konzervatívok és patrióták csupán egyetlenegy helyet. Így létrejött a „szélsőséges közép”, talán ez a legjobb elnevezés arra a formációra, amely most öt évig irányítania fogja az Európai Uniót. Jámbor, konzervatív értékrendű európai polgárok, ahogy szokták, behúzták a néppárti jelöltekre az ikszet, azok meg összeálltak az összes tőlük balra eső frakcióval, létrehozva az extremista nagyközépet.
De nehogy azt higgyük, hogy ennyi volt az egész! Ursula biztosra akart menni, és tudta, hogy legnagyobb ellenfele – vagy inkább „főnöke” –, Orbán Viktor elismert és tapasztalt politikus, az összes aljas alku ellenére megakadályozhatja az ő újraválasztását. Hiszen Orbán számtalanszor elmondta, hogy elégedetlen az EU vezetésével, személy szerint ővele is. De hiába a főnöke, a lojális Európai Főnökök Tanácsában neki is csak egy szavazata van. Orbán élt is vele, ő volt az egyetlen, aki ellene szavazott, és minden bizonnyal soros elnöki programbeszédébe is beleszőtte volna, miért elégedetlen az elnök asszony ötéves teljesítményével. Ezért aztán a sűrű heti programban valahogy nem találtak helyet a soros elnök beszéde számára, pedig azzal illett volna kezdeni a plenáris üléssorozatot. Pénteken, a választás után már beszélhetett volna Orbán, akkor egyébként sincsenek már ott a jól fizetett képviselők, kezdődik a hosszú hétvége. Mint a Di-Mi-Do professzorok a német egyetemeken, akik csak keddtől csütörtökig hajlandóak előadást tartani.
Aztán ott van a „nem egyeztetett” békemisszió, amely bizony kiváltotta az európai polgárok nagy többségének támogatását. Voltak, akik egyenesen Nobel-békedíjra javasolták a magyar kormányfőt. Nagyon kiverhette Brüsszelben a biztosítékot, hogy egy lenézett „kelet-európai” ország vezetője tíz nap alatt körbeutazza a világot, mindenütt a legfelsőbb szinten fogadják, és a világ vezető politikusaival tárgyal a béke lehetőségéről. Mert úgy tűnik, Brüsszelt és a mai Washingtont leszámítva mindenki be akarja fejezni az ukrajnai háborút. A magyar diplomácia súlyát és tekintélyét mutatja a békekörút, de keresztbemegy Ursula brüsszeli terveivel. Ezért a politikai eszköztárból gyorsan előhúzták a bojkottot (szankciót tagállam ellen mégsem lehet), és Ursula bejelentette, hogy csak hivatalnoki szinten küld a bizottság tárgyalópartnereket Budapestre, a miniszteri találkozókra. Micsoda egy pitiáner alak, micsoda alattomos lejáratási kísérlet! A balti államok, a testvéri finnek és észtek, a demokratikus svédek és az azzá vált lengyelek máris csatlakoztak a meghirdetett bojkotthoz, várnám még a kisantantosokat, de úgy látszik, brüsszeli kérdésben a közép-európai térség másként gondolkodik. Megakadályozni nem lehet a magyar uniós elnökséget (igazából azt szeretnék), így aztán próbálják leértékelni, ellehetetleníteni.
Ursula babonából ugyanazt a rózsaszínű blézert és fekete nadrágot öltötte magára, mint öt éve. Fel sem merült benne, hogy az előző napi ítélet miatt visszalép vagy elnapoltatja a választást. Biztosra ment. A lobbizás, alkudozás, ígérgetés, kiárusítás meghozta eredményét, négyszázegy képviselő találta alkalmasnak az Európai Bizottság további ötéves vezetésére. Ezek az emberek vagy átaludták az elmúlt öt évet, vagy annak minden áldását gyarapodó bankszámlájukon érezhették. Az is lehet, hogy a bírósági ítéletről nem is hallottak, mert nem akarták, hogy rossz hírek befolyásolják a döntésüket. És örültek, amikor a választást követően a legmérvadóbb német lapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban azt olvasták, hogy igazi belevaló politikust, egy vasakaratú elnököt választottak maguknak, aki válságos időkben, szküllák és kharübdiszek között is kormányozni tudta az Európai Unió hajóját. A tagországoknak továbbra is ilyen tapasztalt és elkötelezett válságmenedzserre van szükségük, akit megacélozott a koronavírus-járvány és az Ukrajna elleni orosz agressziós háború. Aki önmaga válsághelyzeteit is mindig tudja kezelni, mert mindenből úgy csusszan ki, mint a hal.
A szerző történész
