Végre vége az olimpiásznak. Megjött végre, nyakunkon az olimpia. Még akkor is, ha történetesen mi, magyarok, a rendezés nyűgét átraktuk a franciák nyakába. Illetve hát inkább az a teljes igazság, hogy nem csatáztunk velük a jogért. Igen, hiszen amellett, hogy az újkori játékok megálmodója, Pierre de Coubertin már a múlt század elején költeménybe foglalta, hogy Béke vagy, te sport, és meg is nyerte vele a stockholmi olimpia művészeti versenyét, harcolni kellett volna. Elsősorban Párizzsal, a franciákkal. Ehelyett mi itthon, egymás ellen csatáztunk. És úgy látszik, nem volt elég acélos a magyar rendezés támogatottsága, s néhány tornából felmentett, egyfejű gyerek hős politikussá tornázta fel magát azzal, hogy leköpte néhány ezer ؘ– százezer?, millió? – magyar ember álmát. Hiába nyertünk mi a nyári olimpiák történetében száznyolcvankét aranyérmet tizennégy sportágban, az éretlen demagógia, a tájékozatlanság, a butaság, a tudatos vagy véletlen félreértelmezése a tényeknek legyőzött minden álmot, vágyat, akaratot.
Kétségtelen, egy demokráciában joguk van tüntetni még a tudatlanoknak is, mint ahogyan nekem is jogomban áll netán ostobaságot írni. És jogunkban lesz magyar aranyakat ünnepelni. Márha lesznek, és bomlott percgyerekek, másodpercemberkék nem követelik majd az ünneplés betiltását is. Mi lehet tudni?
Mindenesetre, most egyelőre ők ünnepelnek. Előre. Párizsban harmincöt sportágban hirdetnek győztest, vagyis huszonkét olyan ága van az olimpiai sportnak, amelyben Magyarország még nem szerzett aranyat.
Az is igaz, hogy itt már régen nem a sportról van szó. Nem bizony. A történelmi feljegyzések tanúsága szerint az antik görög világban is többet jelentett a vetélkedés, a verseny, s amikor eljött az olimpia ideje, a harcoló felek letették a fegyvert. Nos, most is lenne mit letenni, hiszen Izraeltől Kijevig és Moszkváig vannak harcoló felek, talpig fegyverben áll a világ. Csupán a sport hiányzik, illetve hát a béke. De ha még van is olimpia, attól még öldösik egymást a népek.
Nehezen férnek meg egymással. Párizsban például sztrájkot hirdettek a játékok idejére a repülőtéri dolgozók, több pénzt követelnek a nyitóünnepség résztvevői, s jószerivel csak a sportolók nem akarják megtagadni a „munkát”. A megnyitón mintegy háromezer táncos, zenész és színész vesz majd részt a Szajnán és a környező hidak mentén, s nem ingyen. Ugyanakkor a versenyek előtt más terület dolgozói is fenyegettek sztrájkkal, vagy tartottak is munkabeszüntetést, hogy jobb feltételeket harcoljanak ki maguknak. Az elmúlt hónapokban például a rendőrök, mozdonyvezetők, közalkalmazottak, szemétszállítók is alkalmazták ezt a módszert. Ugyanakkor arra is nagyon kell figyelni, hogy nehogy közlekedési káoszba fulladjon a világ sportolóinak nagy találkozója.
Pedig már vannak erre utaló jelek, s nem lenne csoda, ha a magyar nolimpikonok elő is hozakodnának ezzel. Mármint azzal, hogy mitől mentették meg Budapest népét, no meg a rengeteg sportolót, sportvezetőt, turistát. Ami annyiban azért nem lett volna butaság, ha még a játékok előtt tényekkel alátámasztva tudatosítják a magyar emberekben a várható változatokat. Elmondják nekünk például, hogy a rendezés ennyibe és ennyibe kerül. Na, nem vak vezet világtalant módjára, felsorolva, hogy az egészségügytől az oktatásig, mi mindenre kell a pénz az országban, hanem számításokkal alátámasztva, hogy mi mennyit kóstál, ha ráfizetünk a rendezésre. És konkrétan elmondják, leírják, mit kereshetünk vagy veszíthetünk a bolton. De nem. Nekünk ez nem jár, és persze az sem teljesen világos, kinek kellett volna statisztikákkal szolgálnia, a rendezőknek vagy éppen a vátesz fiataloknak.
Tudatosíthatták volna bennünk, tudatlanokban, hogy mit jelent egy város, egy ország számára egy olimpia. Infrastruktúrában, munkahelyekben, idegenforgalomban, pénzbevételben. Meg persze kiadásban is. A létesítmények, utak, stadionok, szállodák – így, hogy most már ország, és nem város a rendező, jól eloszolva – itt maradnak, de hát ezt ilyen kiválóságok nyilván tudják. És nem csupán azt, hogy pénzbe kerülnek. Akár uniósba is, amelynek az útját mindeddig olyan sikeresen eltorlaszolták, Olyannyira sikeresen, hogy még a pártállami idők vámosai sem álltak olyan masszívan ellent a pénzek ki-begurulásának, mint a nolimpiás srácok és lányok elődjei, a baloldal sikeremberei.
Párizs mindenesetre megtette, hogy beavatta a franciákat a gazdasági rejtelmekbe is. Azt állították, állítják például, hogy ez az olimpia lesz a pénzügyi fenntarthatóság jegyében szervezett játékok vizsgája is, hiszen korábban még nem rendeztek olyan olimpiát, amelynek ez lett volna az egyik legfontosabb szervezési elve. „Az elemzők szerint a 2024-es olimpia mindenképpen megtérülő, és hosszú távú pozitív hatásokkal rendelkező rendezvény lesz. A kérdés az, hogy a Párizs környéki régió számára a gazdaságösztönző impulzus 6,7 vagy 11,1 milliárd euróhoz lesz-e közelebb. A becslések szerint az olimpia alkalmával a közkiadások minden egyes eurója legalább három euró gazdasági hatással jár. Így aztán Párizs adhat otthont évtizedek óta a legolcsóbb nyári játékoknak. A gazdaságösztönző hatások közé tartozik, hogy 2,3-3,1 millió látogató érkezhet a városba, közülük minden harmadik külföldi lehet. A helyi gazdaság számára kiemelten fontos, hogy a beszállítók mintegy 78 százaléka kis- és középvállalkozás. A szervezésben részt vevő szolgáltatók 90 százaléka is francia. A munkaerőpiaci hatások sem elhanyagolhatók, ugyanis 181 ezer embernek ad munkát az esemény. Az újonnan épült olimpiai falut pedig a versenyek után környezettudatos és funkcionális városrésszé alakítják át.”
A 2018 és 2034 közötti időszakban jelentkező nettó hatás a párizsi régióban olyan külső gazdasági erőforrásokból származik, amelyek a játékok nélkül nem valósultak volna meg. A 2018 és 2034 közötti időszakot úgy határozták meg, hogy lefedje a 2024-es párizsi játékok teljes életciklusát, beleértve a felkészülést, a rendezést és az esemény örökségét. A köztes forgatókönyv szerint a hatás mintegy 84 százaléka az előkészítési és végrehajtási szakaszban, vagyis 2024-ig fejti ki hatásait, a fennmaradó 16 százalék pedig a végső örökölt szakaszban jelentkezik, és elsődlegesen a turizmus, az építőipar és a játékok szervezéséből adódik össze.
A fentieken túl a nagy sportesemények szervezése kedvező hatást gyakorolhat a helyi kis- és középvállalkozásokra, mivel a szervezők a különféle eszközöket, szolgáltatásokat helyi eladóktól és beszállítóktól szerzik be. És ez szintén kedvezően hat többek között a foglalkoztatásra.
Ugyanakkor ott is dúl a szócsata, például arról, hogy a fekáliával szennyezett Szajnában lehet-e, szabad-e versenyeket rendezni. Nos, nekünk ilyen gondunk szerencsére nincs, patyolat Dunánk van, fiatal, feltörekvő, tehetséges politikusi utánpótlásunk, kár, hogy néhányan azt hiszik magukról, hogy velük kezdődött a történelem. Úgy tudják, ez lesz az első olimpia, franciák találták fel a futballt, ettől persze az is igaz, amit a francia báró feltalált: béke vagy, te sport!
A szerző újságíró
