A beltenyésztés eredményeként növekszik a homozigóta állapotok előfordulása, azaz ugyanazon gén két azonos változatának jelenléte. Ez különösen akkor problémás, ha a gén recesszív betegséget okoz. Az ilyen betegségek gyakran csak akkor manifesztálódnak, ha mindkét szülő hordozza a hibás gént, és azt tovább is adják utódaiknak. A beltenyésztés számos örökletes betegséggel hozható kapcsolatba, például a cisztikus fibrózissal, a Tay-Sachs betegséggel és különféle anyagcsere-rendellenességekkel. Ezen betegségek gyakorisága a beltenyésztett populációkban jelentősen magasabb lehet, mint a genetikai szempontból változatosabb csoportokban.
A beltenyésztés nem csak az egyéni egészségre, hanem a teljes populáció genetikai egészségére is hatással van. A genetikai változatosság csökkenése egy adott populációban növelheti az érzékenységet a fertőző betegségekkel és más környezeti tényezőkkel szemben. A genetikai sokféleség kulcsfontosságú a populációk adaptációs képességének fenntartásában, hiszen minél változatosabb a génkészlet, annál nagyobb az esélye, hogy a populáció egyes tagjai képesek lesznek alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Bizonyos kultúrákban a beltenyésztés történelmi és társadalmi okokból kifolyólag gyakoribb. A királyi családok és nemesi dinasztiák gyakran alkalmaztak beltenyésztést a vagyon és a hatalom megtartása érdekében. Ennek következtében számos európai uralkodóházban dokumentáltak genetikai betegségeket, amelyek közvetlenül összefüggésbe hozhatók a beltenyésztéssel.
A beltenyésztés jelensége számos történelmi uralkodóházban megfigyelhető volt, de a Habsburg királyi család különösen híres (vagy inkább hírhedt) erről a gyakorlatról. A Habsburg-dinasztia Európa történetének egyik legjelentősebb uralkodóháza volt, amely több évszázadon át meghatározta a kontinens politikai térképét. A hatalom és a vagyon megtartása érdekében a család tagjai gyakran házasodtak közeli rokonaikkal, ami jelentős genetikai következményekkel járt. A Habsburgok beltenyésztésének egyik legismertebb következménye a „Habsburg áll” néven ismert jellegzetes arcforma. Ez az állkapocs deformitás – orvosi nevén prognathizmus – a család több tagjánál is megfigyelhető volt, és egyértelműen a beltenyésztés eredményének tekinthető. Az egyik legismertebb példa II. Károly spanyol király, akinek súlyos egészségügyi problémái voltak, és aki fizikai és szellemi fogyatékosságai miatt szinte alkalmatlan volt az uralkodásra.
A beltenyésztés következményeként a Habsburg családban nemcsak a fizikai deformitások, hanem számos genetikai betegség is előfordult. Az örökletes betegségek magasabb előfordulási aránya miatt a Habsburgok esetében gyakrabban jelentkeztek különböző egészségügyi problémák, amelyek közül sok végzetes kimenetelű volt. A beltenyésztés miatt csökkent a család genetikai változatossága, ami tovább növelte a betegségek kockázatát.
A Habsburgok esetében a beltenyésztés nem pusztán biológiai kérdés volt, hanem szorosan összefüggött a politikai és társadalmi stratégiákkal. A dinasztia hatalmának és vagyonának megőrzése érdekében a család tagjai gyakran kötöttek házasságot közeli rokonaikkal, elkerülve ezzel a birtokok és a hatalom szétszóródását. Ez a gyakorlat azonban hosszú távon súlyos genetikai következményekkel járt. A Habsburgok története jól mutatja, hogy a beltenyésztés milyen komoly genetikai kockázatokkal járhat. A család története figyelmeztetésként szolgálhat arra, hogy a genetikai változatosság fenntartása milyen fontos az egészséges és életképes populációk kialakítása szempontjából.
Általában a Habsburg dinasztiát említik példaként, ha a beltenyészet legtipikusabb eseteit boncolgatjuk. De volt egy másik királyi család is, amely talán még belterjesebb volt, mint a Habsburg királyi család. Ez a család pedig I. Kamehameha király által alapított hawaii királyi család volt.
A Hawaii királyi család története mélyen gyökerezik a Hawaii-szigetek ősi kultúrájában és történelmében. Az egyik legmeghatározóbb alak, I. Kamehameha, aki 1795-ben egyesítette a szigeteket, és létrehozta a Hawaii Királyságot. Kamehameha nemcsak politikai vezető volt, hanem erőteljes, egészséges egyéniség is, aki 80 éves korában hunyt el. Élete során harminc feleséget vett, közülük tizennyolc gyermeke született, akik tovább öregbítették családja hírnevét és örökségét.
A hawaii királyok különleges figyelmet szenteltek a család összetartására és az örökség megőrzésére. Fontos volt számukra a tulajdonjog, a házasságok, és az általuk „jó tulajdonságoknak” tekintett értékek átadása. II. Kamehameha, I. Kamehameha unokája, például saját féltestvérével kötött házasságot, ami véleményük szerint a hagyományt és rokoni kapcsolatokat erősítette. Innentől kezdve minden király rokonaival kötött házasságot. Unokatestvérekkel, féltestvérekkel. Egyikük még egy női testvért is megpróbált feleségül venni, de ebben a keresztény misszionáriusok megakadályozták. A hawaii királyi családon belül azonban volt egy probléma. És ez a probléma, amely végül utolér minden beltenyésztett családot pedig az, hogy gyakorlatilag az összes királyi házasság gyermektelen marad. Akik szültek gyerekeket, azok olyan gyerekeket szültek, akiknek később nem volt saját gyermekük. Egy-két királynak volt házasságon kívüli gyermeke, de egyikük sem volt különösebben termékeny.
Így, annak ellenére, hogy több tucat gyermeke volt, I. Kamehameha király hivatalos vérvonala egy évszázadon belül kihalt. A törvénytelen vonalak ugyan megmaradtak, de a hivatalos férfi vonal kihalt. Általában nem olyan hirtelen, mint a hawaiiak, de egy-két évszázadon belül a következetesen alkalmazott beltenyésztés után a dolgok rosszra fordulnak. Egészségesebb ágakról távolabbi rokonokat kell behozni a leszármazási vonal folytatásához, ahogy az a Habsburgok és minden más királyi beltenyésztett vonal esetében is történt.
A beltenyésztés komoly kihívások elé állítja az emberi genetikai egészség fenntartását. A genetikai betegségek előfordulásának növekedése, a populációk adaptációs képességének csökkenése és a társadalmi következmények mind arra figyelmeztetnek, hogy szükség van a megelőzésre és a genetikai sokféleség megőrzésére. Csak így biztosítható, hogy a jövő generációk egészségesebb és ellenállóbb genetikai örökséget kapjanak.
