Noha sziámi ikreket is említő mondák több ezer évre visszamenőleg ismeretesek, az első sikeres szétválasztó műtétre egészen a 17. század végéig várni kellett – írja a Guinness-világrekordok könyve. Ekkor történt, hogy 1689. november 23-án egy 42 éves asszony, Clementia Meinin két lánynak adott életet a svájci Bázelben, akiknek az Elisabet és a Catherina nevet adta. A két újszülött a szegycsontjuk és a köldökük közötti területen volt összenőve egymással. Nemcsak a köldökzsinórjuk volt közös, de az összenövés érintette három nagy vérerüket is.
A lányokat több orvos is megvizsgálta, akik közül, miután tanácskoztak az ügyben, Johannes Fatio sebész úgy döntött, megkísérli szétválasztani az ikreket. Fatio a korban igazi úttörőnek számított a gyermeksebészet területén. A feljegyzések szerint többféle veleszületett rendellenességet is sikeresen tudott kezelni, valamint útmutatót készített a csecsemők szájból szájba történő lélegeztetéséhez is.
A bázeli ikerpárt néhány nappal a születésüket követően választotta szét összesen három nagyobb lépésben. A beavatkozást több neves professzor, orvos és a város társadalmának egyéb jeles tagjai is a helyszínen követték nyomon. Fatio először szétválasztotta a közös köldökzsinórt, majd átvágta és selyemzsinórral lekötötte a közös ereket. Ezután szintén selyemzsinórral átkötötte a két kicsit összekötő szövetet, és néhány napon keresztül folyamatosan szorított a kötésen. Közben az elhaló szöveteket alkoholos kenőccsel kezelte. Végül kilenc nap elteltével, december 3-án az összekötő szövet magától szétvált. Fatio a szétválasztás helyén maradt csonkokat ellátta és bekötözte, az ikrek pedig tíz napon belül teljesen felépültek a műtétből.
A beavatkozásról később két jóhírű orvos, egyben az esemény szemtanúi, Emanuel König és Theodor Zwinger is részletes beszámolót közölt 1689-ben és 1690-ben. A lányok, Elisabet és Catherina későbbi életútja ismeretlen, habár nagy valószínűséggel jócskán túlélhették sebészüket. Fatiót ugyanis 1691-ben kivégezték a bázeli forradalomban való részvétele miatt. Johannes Fatio maga is írt beszámolót az ikrek szétválasztásáról, de annak tartalmát egészen 1752-ig nem olvashatta a szélesebb publikum. Ekkor adták ki egy szülésznőknek szóló kézikönyv részeként.
