„Mindenfelé jártak a gondolataim, elképesztő sokként ért ez a vereség, abszolút nem tudtam hova tenni ott a helyszínen. Zavarodottság lett úrrá rajtam. Miután lepörögtek az események, a családommal voltam, hiszen ők is kint voltak a helyszínen. Jó volt velük találkozni, nyilván vigasztaltak, és hát persze a kisfia előtt nem is lehet szomorú az ember. Szóval ebből azért tudtam már töltekezni. Utána visszajöttünk a faluba, átbeszéltük a csapattársakkal a versenyt, ami senkinek sem úgy sikerült, ahogy tervezte, így jó volt kicsit kiadni magunkból. Nem mondom, hogy életem legvidámabb estéje, éjszakája volt, de túléltem, és most már tudok arra gondolni, hogy a következő három napban eljussak odáig, hogy jobb arcomat mutassam a csapatversenyben. Ez kőkemény feladat lesz, de a bosszankodást, szomorkodást most már magunk mögött kell hagyni” – nyilatkozta a Vasasnak a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó.
Az egyesület kérdezte az előzményekről is, amire Szilágyi Áron elmondta: „Jól ment a bemelegítés, jól mozogtam, minden rendben volt egészen addig, amíg el nem kezdődött az asszó. Ott viszont már nem éreztem sem a távolságokat, sem a sebességet, minden kicsit messzinek tűnt, túl gyorsan pörögtek az események. Próbáltam kicsit lassítani, bevetni bizonyos dolgokat, de semmi sem segített, pillanatok alatt vége lett. Nem gondolom egyébként, hogy vívásszakmailag mondtam csődöt, hanem sokkal inkább abban az adott pillanatban nem stimmelt valami, nem állt össze a dolog egyszerűen.”
