Attól a pillanattól kezdve, hogy a test érzékeli a környezetükben bekövetkező változást, a magasan képzett sportolók előnyben vannak.
A véletlenszerű hangingerekkel – például az aréna zajával, egy elhaladó repülőgép távoli dübörgésével, a bemondó hangszóró recsegésével – bombázott sportoló agyának gyorsan meg kell határoznia, hogy mely hangok kritikusak a siker szempontjából, és melyek zavarók.
Az amerikai Northwestern Egyetem tudósai által vezetett keresztmetszeti vizsgálat megállapította, hogy a különböző élvonalbeli sportcsapatok sportolói nagyobb mértékben reagálnak a hangokra, mint a korban és nemben megegyező kontrollcsoportok.
Az agyhullámok leolvasásán alapuló elemzés azt mutatta, hogy a sportolók jobban ki tudták zárni a külső zajokat, és sokkal kevesebb figyelemeltereléssel fókuszáltak a célzott hangokra.
Bár ez nagyrészt annak tudható be, hogy a pálya széléről figyelik az edző fújását, a vizsgált sportolók egy része hagyományosan kevésbé kakofónikus környezetben, például golfpályán játszott. A rendszeres edzés és a koncentráció önmagában is felelős lehet az agy azon képességének kialakításáért, hogy kiszűrje a figyelemelterelést.
Nem csak a hangokról van szó. Egy vizsgálat szerint a gyakorlott teniszezők képesek elnyújtani az intenzív vizuális fókusz pillanatait, amit általában „csendes szem” időszaknak neveznek.
A Floridai Állami Egyetem kutatóinak vezetésével a tanulmány megállapította, hogy a képzettebb játékosok nemcsak hosszabb nyugodt szemperiódusokkal rendelkeztek, hanem ezek a kiterjedt fókuszidőszakok jobb megközelítésekkel is együtt jártak.
A motoros cselekvéseket nagyrészt az agy külső rétege, vagyis az agykéreg koordinálja – a sportolóknál kimutatták, hogy vastagsága megnövekszik olyan területeken, mint például a térérzékeléssel és a test mozgásának érzékelésével kapcsolatos területek.
Az agykérgi területek és az előagyban található, striatum néven ismert neuroncsoport közötti, a mozdulatsorok összehangolásában fontos szerepet játszó idegpályák szintén fokozottnak tűnnek a magas szintű sportolóknál.
Az olaszországi Parmai Egyetem genetikusai, amelyben négy olyan gént vizsgáltak, amelyek az izomfejlődésben és a viselkedésben, különösen az agresszióban és a szorongásban játszanak szerepet. Különösen figyelemreméltó volt a dopamin aktív transzporter gén, amelyről ismert, hogy részt vesz az energiafelhasználásban, a mozgásban és a jutalomkeresésben.
Más tanulmányok szerint a veszélykeresés gyakori a sportolók körében, különösen a kockázatvállalással járó sportolók, például a síelők és a snowboardosok körében.
Valószínűnek tűnik, hogy sokan azok közül, akik az olimpiai aranyért hajtanak, arra törekszenek, hogy agyukat olyan teljesítménymotorokká alakítsák, amelyek képesek testük többi részét is a határig feszíteni.
