Ropog a közhely: fiatalság bolondság. Soha nem volt, most sincs ezzel semmi baj, a forrófejű ifjak, főleg ebben a kánikulában mindig is nekirontottak a náluk idősebbeknek. Ha úgy tetszik, lázadtak. Aztán az esetek döntő többségében csak elrendeződtek ezek a generációs ellentétek, az öregek elmentek, a fiatalok felnőttek, és az élet rendjének megfelelően elődeik helyébe léptek.
Az ifjúi hevület azonban néha a fiatalság hülyeségére ad példát. Ennek egyik jeles kivitelezője, bizonyos Kulja András, a TISZA Párt európai parlamenti képviselője. Az orvosegyetemet nyolc évvel ezelőtt befejező fiatalember, aki egyébként pszichiáter rezidensség után most éppen sebész rezidens, meg még úgynevezett tartalomgyártó is, nekiugrott az ország egyik legismertebb orvosának, Kásler Miklósnak. Tette mindezt azért, mert a volt miniszter azt merte mondani, hogy harminc évvel ezelőtt ötvenfokos műtőkben végzett tíz-tizenkét órás műtéteket. Ezt akkor is, most is így kellett és kell, mert életmentő operációkról van szó.
Azért került szóba mindez, mert nyáron meleg van. Szokatlanul magas hőmérséklet, szokatlanul hosszú időn át. Ezt kánikulának nevezik. Ilyenkor, mint ahogy most is történt, a kórházi légkondicionálók elromolhatnak. Az érintett intézmények nyilván igyekeznek minél gyorsabban elhárítani a hibát, ha kell, kicserélik a szerkezeteket. Ez nemcsak azért lehet nehéz, mert afrikai forróság van, hanem azért is, mert a kórházi műtők ideális hőmérsékletét kiszolgáló légkondicionálók jóval bonyolultabb gépek, mint amiket a háztartásokban használunk.
A balliberális sajtó gyöngyöző homlokú munkatársai azt gondolták, hogy nagyon magas és meleg ez a labda. Felkapták, lecsapták. Hogy a magyar egészségügy, hogy az elhanyagolt betegek, a pénzéhes orvosok, meg úgy egyáltalán ez a szörnyű rendszer Magyarországon, ami még a műtők ideális hőmérsékletének kialakítását is megtorpedózza, szóval már megint izzadva és jajongva mutogathatnak az Orbán-kormányra. Annak is egykori miniszterére, Kásler Miklósra. A jeles onkológus professzor arról beszélt, hogy ami harminc évvel ezelőtt volt, az úgy volt, ahogy volt. Ha a kánikulában kellett operálni, életmentő műtéteket levezényelni, akárcsak ma bárhol a világban, gondoljunk csak Afrikára, megcsinálták. Senki nem sopánkodott azért, mert nem hűtötték le a műtőket az ideális huszonöt Celsius-fokra.
Előállt tehát ez a derék Kulja rezidens, és azt a tartalmat tudta legyártani, amelyben aprólékosan elmagyarázza, hogy miért veszélyes az, ha a sebész nem a nemzetközileg ajánlott hőmérsékleten operál. Bármelyik momentumos ember megirigyelhetné azt a hosszú és tudálékos okfejtést, amelyben Kulja doktor végigvezeti Facebook-fogalmazásában az olvasókat, hogy milyen rettenetes és – nem mellesleg – borzasztóan fertőző az, amikor gyöngyözik a sebész homloka, és amikor a gumikesztyűjében fél deci verejték gyűlik össze, ráadásul retteg attól, hogy ebből akár csak egy csepp is a hasüregbe pottyanjon, hiszen az baktériumok millióit tartalmazza. Kánikulai okfejtését aztán még azzal fejeli meg, hogy fiatal orvosként vállalt politikai szerepet a TISZA Pártban, mert szemben Kásler Miklóssal, nem fogadja el, hogy Magyarországon olyan az egészségügy helyzete, amilyen. Például nyáron nyár van, és micsoda dolog, hogy bedöglik némely kórházban a légkondicionáló. Felforr az orvosok meg a betegek agyvize, lehetetlen helyzet, tűrhetetlen, meg még lökhetnénk ide a fosztóképzős szavakat. Kulja rezidens jól megmondta a magáét, és megígéri, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon.
Kásler Miklós válaszolt a tartalomgyártó doktornak. Azt írta, „…kánikulában is el lehet végezni műtéteket szövődmények nélkül, nyilvánvalóan magasabb kockázat mellett. De soha nem mondtam – ön csúsztatta –, hogy a régi állapotokat megfelelőnek tartottam.” A professzor egyébként a nagy forróságban melegen érdeklődik Kulja András rezidens eddigi szakmai előéletéről: „… a kölcsönösség alapján önéletrajzát, cikklistáját és főleg szakmai programját kérdezem, számos honfitársammal együtt.”
A TISZA Párt Brüsszelbe röptetett orvosa amúgy politikai rokonaihoz hasonló módon pofátlanul kinyilatkoztat, kioktat, öncélúan okoskodik és provokál. Egyre azért válaszolhatna: Öcsi, ki kérdezett?
A szerző író
