Úgy tűnik, a legtöbb járművön ott vannak, de a jelzőfényekhez hasonlóan szinte senki sem tudja, mire valók. Talán arra tippelhetünk, hogy a szélvédőn végighúzódó fekete pöttyök dekoratívak, vagy azért van, hogy távol tartsa a fényt. Valójában azonban a csík azért van, hogy a szélvédőt a helyén tartsa, és lehetővé tegye a megfelelő látást, de valószínűleg nem úgy, ahogyan azt gondolnánk.
Az 1950-es és 60-as évek előtt a szélvédőket fémszalaggal tartották a helyükön, mielőtt a gyártók áttértek a ragasztók használatára. A durva kerámiafestékből készült csíkok azért vannak, hogy elrejtsék ezt a csúnya ragasztót; de azért is, hogy segítsenek a szélvédőt a helyén tartani.
„A modern szélvédő a mérnöki munka csodája, és a járművek egyik legkevésbé értékelt alkatrésze. Ennek a mérnöki munkának része az is, hogy a szélvédő hogyan van a vázhoz ragasztva” – magyarázza az észak-karolinai DeDona Tint & Sound karosszériaszervíz blogbejegyzése.
„Míg a csík befelé néző oldala lehetővé teszi, hogy a ragasztó az üveghez tapadjon, addig a csík kifelé néző oldala az UV-sugárzás elleni pajzsként működik, hogy megvédje a ragasztókötést, amely egyébként meggyengülne a közvetlen napsugárzásnak való folyamatos kitettség miatt.”
Amellett, hogy megvédi a ragasztókötést az UV-sugárzástól, és végső soron megakadályozza, hogy a szélvédő menet közben ránk repüljön, a csíkból kifelé futó pontok egy másik fontos célt is szolgálnak. A gyártás során – magyarázta a Pittsburgh Glass Works egyik mérnöke a Jalopniknek – a szélvédőket egy forró kemencében hajlítják meg.
Amíg a kemencében van, a hosszú fekete csík gyorsabban melegszik fel, mint a szélvédő üvege. Önmagában, a pontmátrix nélkül, ez torzulásokat okozna az üvegben. De a fekete csíktől távolodó pontok segítenek egyenletesebben eloszlatni a hőmérsékletet, így csökkentve a torzulást, ami vezetés közben nem lenne ideális.
