A tanulmány szerzői több, felnőttek, gyerekek és mesterséges intelligencia bevonásával végzett kísérletet követően megállapították, hogy az emberek arca az életük során hajlamos a nevükhöz igazodva fejlődni.
„A gyerekek még nem úgy néznek ki, mint a nevük, de azok a felnőttek, akik hosszabb ideje élnek a nevükkel, hajlamosak úgy kinézni, mint a nevük” – írják a kutatók.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az emberek a születésükkor rájuk ruházott sztereotípia szerint fejlődnek.”
Hogy erre a következtetésre jussanak, a tanulmány szerzői először arra kérték a gyerekeket és a felnőtteket, hogy próbálják meg az arcok képeit a nevekhez rendelni. Mindkét korcsoport képes volt helyesen kitalálni a felnőttek nevét pusztán a megjelenésük alapján, a véletlennél jóval nagyobb sikeraránnyal.
A résztvevők közül azonban egyiküknek sem sikerült a gyermekek arcát következetesen a helyes névhez rendelni. A tanulmány szerzői szerint ez arra utal, hogy az emberek a felnőtté válás során kezdenek úgy kinézni, mint a nevük.
E megállapítás alátámasztására a kutatók egy gépi tanulási rendszer segítségével elemezték az azonos nevű emberek arcának hasonlóságait és különbségeit. „Azt találtuk, hogy az azonos nevű felnőttek arcreprezentációi hasonlóbbak, mint a különböző nevűeké, de az azonos nevű gyerekeknél ez a minta nem mutatkozik” – írják, ezzel alátámasztva korábbi következtetésüket.
Végül a csapat mesterségesen öregítette a gyerekek arcáról készült képeket, hogy reprezentálják, hogyan nézhetnek ki felnőttként. E képek megtekintésekor a résztvevők képtelenek voltak helyesen megfeleltetni az arcokat a neveknek, ahogyan azt a természetes felnőttek esetében tették.
Ráadásul az azonos nevű gyerekek manipulált arcai közötti hasonlóságok nem haladták meg a véletlen szintjét, amikor a gépi tanulási rendszeren keresztülfuttatták őket. Összességében ezek az eredmények mind arra utalnak, hogy nem eredendően úgy nézünk ki, mint a nevünk, hanem az arcunk „egy önbeteljesítő jóslat révén” úgy változik, hogy megfeleljen a címkénknek.
„Kutatásunk rávilágít ennek a meglepő hatásnak a szélesebb körű jelentőségére – a társadalmi elvárások mélyreható hatására” – mondta a tanulmány szerzője, Dr. Yonat Zwebner egy nyilatkozatban.
A „társadalmi strukturálódásnak” is nevezett címkék és sztereotípiák alkalmazása elméletileg befolyásolja fizikai és pszichológiai fejlődésünket, bár e hatás erősségének számszerűsítése eddig kihívásnak bizonyult. Csapata eredményeit kommentálva azonban Zwebner kitart amellett, hogy „a társadalmi strukturálódás olyan erős, hogy képes befolyásolni az ember megjelenését”.
„Ezek az eredmények arra utalhatnak, hogy a neveknél is jelentősebb egyéb személyes tényezők, mint például a nem vagy az etnikai hovatartozás, milyen mértékben alakíthatják azt, hogy az emberek milyenné formálódnak” – mondja.
