Katalin hercegné és Vilmos herceg még az egyetemen ismerkedtek meg. Eleinte csak barátok voltak, majd randevúzni kezdtek. A brit bulvárlapok már akkoriban is gyakran cikkeztek Katalin hercegnéről, még egy gúnynévvel is ellátták. A kapcsolatuk végül szakítással végződött, később kibékültek, és Vilmos herceg megkérte a hercegné kezét.
A pár 2011-ben házasodott össze, Katalin hercegné bekerült a királyi családba, ami azt jelentette, hogy teljesen megváltozott az élete. Ekkor még nem volt a királyi család dolgozó tagja, de elkezdődött egy átmeneti időszak. Mielőtt azonban elkezdte volna a szolgálatot, lefektetett bizonyos feltételeket, erről számolt be Robert Jobson, királyi szerző a Catherine, the Princess of Wales: The biography című könyvében.
Mielőtt csatlakozott volna a „Céghez”, bölcsen felállított néhány alapvető szabályt. Nem akart beletörődni bizonyos feladatok elvégzésébe, és ragaszkodott hozzá, hogy végül megkapja a szülési szabadság teljes kvótáját, távol a vakító fénytől. a médiától és a nyilvánosságtól. Ez nem azt jelentette, hogy ne látná el a királyi feladatokat; távolról sem. De csak az érdeklődési köréhez közel álló jótékonysági szervezeteknek akarta felajánlani pártfogását, és mélyreható tanulmányozással elmélyülni a céljaikban.
A királyi szerző elárulta, Katalin hercegné világossá tette, hogy szeretné, ha a szolgálat és a családi élet egyensúlyban lennének. Nem szerette volna a gyermekeit bármikor háttérbe szorítani, és csak a munkára fókuszálni. Az információk szerint Vilmos herceg tolmácsolta a hercegné kéréseit a királynőnek. Később, 2015-ben szintén időt kért Katalin hercegné, mivel szerette volna, ha apránként vállalhat egyre több feladatot, így megfelelően megtanulhat mindent.
