MH/ MTI
2024. augusztus 2. péntek. 19:35
Frissítve: 2024. augusztus 2. 19:39
Szalay-Bobrovniczky Kristóf az MCC Feszten arról beszélt, hogy a tartalékos toborzás lényegét kifejezi a „Szeretem, megvédem” szlogen.
A hazaszeretet legtöbbször a haza építését, szépítését jelenti civil tevékenységekkel, az elmúlt 2,5 évben azonban a világpolitika nap mint nap emlékeztet arra, hogy a hazaszeretet könnyen fordulhat a haza megvédésének kötelességébe. A magyar sors sok szempontból magányos sors, „egyedül vagyunk” Európa szívében, így nem nagyon számíthatunk arra, hogy más gondoskodjon rólunk. „Nekünk kell megvédenünk, ami a miénk” – közölte.
Kitért arra: az elmúlt időszak eseményei láttán elkerülhetetlenül számot kellett vetnie Magyarországnak védelmi képességeivel.
E számvetés tanulsága az volt, hogy szükség van területvédelmi tartalékosokra. A hivatásos, tehát választott életpályaként vagy szerződésesként, élete egy szakaszában katonaként szolgálók mellett vannak a területvédelmi tartalékosok, akiket helyben toboroznak, helyben képeznek ki, és helyben szolgálnak a hivatásos haderőt kiegészítve, támogatva – közölte Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Azt is mondta, hogy az egész életre ható kiképzés mellé vonzó anyagi elismerést is kapcsoltak a kampányban: emelték a tartalékosok rendelkezésre állását honoráló összeget, a behívás időszakára pedig tisztességes és folyamatosan emelkedő illetményt állapítottak meg. Ezen felül bevezették az úgynevezett toborzó illetményt, amit egy másik területvédelmi tartalékos ajánlásáért kapnak, ha ő szintén elvégzi az alapkiképzést és szolgálatot vállal – tette hozzá.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szólt a Magyar Tartalékosok Szövetségéről (MATASZ) is, amelynek célja, hogy tartsa a kapcsolatot a tartalékosokkal, akkor is, amikor civil életüket élik.
A miniszter a haderőfejlesztésről szólva azt mondta: a kitűzött haderőfejlesztési katonai cél, egyben NATO-elvárás a szárazföldi nehézdandár kiépítése, jelenleg ennek folyamata zajlik.
Megemlítette a Leopard harckocsik érkezését és a PZH 2000-es önjáró lövegeket, valamint a tervek szerint rövidesen Magyarországon is gyártott Gidrán csapatszállító járművet és a Hiúz gyalogsági páncélozott harcjárművet.
Ugyancsak fontosnak nevezte, hogy az elmúlt két évben a hivatásos katonák egyéni felszerelése is megújult.
Komoly kihívásként beszélt a kultúraváltásról. Mint mondta, a rendszerváltás után súlyos demoralizálódást okozott, hogy a viszonylag jól karbantartott haderőt leépítették, a folyamatos laktanyabezárások, alakulat-megszüntetések, eszközértékesítések hatására pedig elfordult a haderőtől a társadalom.
Nem a katonák hibája, de a magyar hadsereg tagjaiból egyenruhás munkavállalók lettek, akik elvannak magukban a laktanyában és a gyakorlótéren. Ebből a mentalitásból el kell mozdítanunk önmagunkat – mondta, jelezve ehhez fontos a hőskultusz.
Minden haderőnek szüksége van példaképekre és hősökre, akikre fel tud nézni. A magyar katonák most nem harcolnak, így a magyar haderő nem a napjainkban születő hősökre kell, hogy tekintsen, hanem a múltbéli hősök emlékét kell ápolja. Ennek számos módja van, a hadisírok gondozásától az alakulatok elnevezésén keresztül a kitüntetésrendszeren át – sorolta, megjegyezve, miniszteri biztost nevezett ki kifejezetten a katonai identitás, a katonai hőskultusz ápolására.
