A kutatók nagy sebességű kamerák segítségével nézték meg, mi történik, ha a egyes helyi hangyafajok egyedei be akarnak menni a kaptárakba. Korábbi, más országokban végzett kutatások során már észrevették, hogy a kaptárra törő hangyát a háziméhek szárnycsapásaik során keltett légáramlattal sodorják le. A japán kutatók azonban most azt figyelhették meg, hogy kimondottan lepofozzák a hangyát a kaptár bejáratát őrző méhek.
Objektum doboz
Japánban az Apis cerana nevű háziméh faj honos (nálunk az Apis mellifera). E faj kisebb családokban él, csupán 6-7 ezer egyed alkotja őket.
Az érintett rovar még abban különbözik a nálunk élő rokontól, hogy evolúciója során megismerhette az Európában csak néhány éve megjelent ázsiai lódarazsat és elég jó védekezési stratégiával is rendelkezik ellene. Valószínűleg szintén a közös evolúció eredménye lehet az a védekezés, amelyet a kutatók a hangyákkal szemben megismerhettek.
A japán háziméhek szárnyukkal fizikailag hozzáérnek a hangyához, vagyis nemcsak legyezéssel, hanem pofonnal távolítják el. A legtöbbször a Pristomyrmex punctatus nevű hangyafajjal kapcsolatban figyelték ezt meg.
E hangyafaj érdekessége, hogy monarchia helyett demokráciában él, nincs királynője, és a dolgozók képesek a peterakásra (más hangyafajoknál a királynő jelenlétében ez kizárt). A közzétett felvételen egy másik hangyafaj, a Tetramorium tsushimae egyedeit pofozták le a háziméhek.
A kutatók szerint a kétféle védekezési mód közti különbség annak köszönhető, hogy a japán háziméhek kifejlett egyedeit nem vadásszák a helyi hangyák, és így nekik nem jelent veszélyt a hangyával a fizikai kontaktus. Más régiók hangyái viszont elkapják a felnőtt háziméheket, ezért bár energiaigény szempontjából költségesebb, de egyúttal biztonságosabb is lehet, ha érintés nélkül taszítják le a hangyát. Az elképzelést persze csak úgy lehet majd igazolni, hogy a világ más részein is megfigyeléseket végeznek a helyi hangyák és a helyi háziméhek közti viszonyról.
