„Egész nap, végig fókuszált voltam, és ezt mondta Gergő is, hogy minden asszóban fókuszáltnak kell maradni. Nagyon ment a vívás, laza voltam, nem voltam görcsös, mint az egyéniben. Meg tudtam végre mutatni a magyaroknak, hogy itt a helyem az olimpián. Bátran indítottam el a támadásokat és szinte egy asszó híján az összeset megnyertem, ez azért ritkán fordul elő párbajtőrben. Nagyon boldog vagyok, hogy nekünk szólt a Himnusz az olimpián” – értékelt a tavaly egyéniben világbajnok vívó.
Kiemelte, nagyon jó barátok a csapattársakkal, így még nagyobb öröm győzni.
„Együtt nőttünk fel, együtt mentünk végig minden korosztályon, szinte mindig egy csapatban voltunk. Nagyon ismerjük egymást. Nem nehéz, azokért küzdeni, akiket szeretünk. A TF-en van egy mondás, az egyéni sikert felülmúlja a csapatsiker. Én jobban szeretek csapatban nyerni, mert sokkal jobb együtt ünnepelni, együtt állni fel a dobogóra” – jelentette ki Koch.
A japánok elleni döntő lezárására, a Siklósi Gergelynek a hosszabbításban adott találatára utalva ugyanakkor elismerte, hogy az utolsó másodpercek nem voltak egyszerűek.
„Nehéz azért, nem először vívunk egy tusra. Ő mindig azt mondja, nyugodt az egy tusokban, mi azért nem annyira. De nagyon bíztam benne, hogy ő fogja adni, és a sors ezt akarta, hogy Magyarország nyerje az olimpiát. Elcsuklik a hangom, annyira nehéz ezt még így megemészteni, feldolgozni, hogy két éven belül sikerült Európa-, világ- és olimpiai bajnoknak lennem” – emlékeztetett arra, hogy a csapat tavaly Eb-t nyert, ő maga egyéniben vb-aranyat szerzett, most pedig az olimpiai diadal is összejött.
Siklósi azt mondta, ő nyugodt volt.
„Tudtam, hogy egy tus lesz, tudtam, hogy ilyen körülmények között fog eldőlni és erre készültem már amikor felálltam a pástra. Magamban mondtam, amikor két perchez értünk vagy egy perchez, hogy tudom, hogy egy tus lesz, és abba az egy tusba mindent beleadtam” – elevenítette fel a mérkőzés hajráját a Tokióban egyéniben ezüstérmes vívó. „Az, hogy egy tussal nyertünk, az azért hab a tortán cseresznyével, mindennel. Nem akartuk, hogy ilyen szoros legyen, de ez a japán csapat kivételesen jó”.
Arról is beszélt, hogy nem tudták megtörni ellenfelüket, mert hiába mentek el két-három tussal, mindig visszakapaszkodtak a japánok.
„Bátrak voltak és nagyon jók, akár ők is nyerhettek volna” – ismerte el Siklósi.
„Nagyon sok minden lepergett előttem, amikor éppen Gergőnek sorsoltak” – utalt Andrásfi Tibor a kedvezményezett kisorsolására és arra, hogy ő az egyéni versenyében az elődöntőben és a bronzmérkőzésen is hosszabbításban esett találattal kapott ki és lett így negyedik. „Fohászkodtam az égiekhez, becsuktam a szemem, letérdeltem, de szerencsére a javunkra dőlt el ez most.”
Nagy Dávid az utolsó mérkőzésen két asszóra állt be, de aktívan hozzájárult a magyar győzelemhez.
„Hazudnék, ha az mondanám, hogy nem izgultam” – árulta el. „Nagyon sokáig vártam arra, hogy végre pástra léphessek. Itt vagyok lassan egy hete, már az egyéniben itt voltam kint és szurkoltam a többieknek, melegítettem velük a meccseik előtt. A terem már ismerős volt, de a pástokra mostanáig nem mentem fel.”
Emlékeztetett rá, hogy mindenképpen be kellett állnia ahhoz, hogy ő is felállhasson a dobogóra:
„Annak örülök, hogy nemcsak formalitás volt, hogy vívtam, és ezért felállhattam a dobogóra, hanem úgy érzem, hogy azért fontos szerepem volt nekem is a döntőben. Taktikus mérkőzés volt, kevés tus esett, minden tus nagyon számított, és értékes pontokat tudtam szerezni a csapatnak.”
Ezt megelőzően 1972-ben, Münchenben győzött legutóbb magyar férfi párbajtőrcsapat olimpián, akkor a Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Schmitt Pál, Erdős Sándor, Osztrics István alkotta együttes nyert aranyérmet. Más fegyvernemben is az 1988-as, szöuli olimpiáig kell visszanyúlni magyar csapataranyért, akkor a kardozók diadalmaskodtak.
