Férfi kézilabda: a hajráig élt a remény

Ki-ki mérkőzésen találkozott a párizsi olimpián a francia és a magyar férfi kézilabda válogatott a csoportküzdelem zárókörében, ahova az olimpiai cím védői, a gallok három, míg mi két ponttal érkeztünk. Ebből következően ellenfelünk számára a döntetlen is elég a negyeddöntőbe kerüléshez.

A franciák a csoportmérkőzéseken – hozzánk hasonlóan, bár nem kis meglepetésre – csak az argentin együttest tudták két vállra fektetni, ők azonban az Egyiptom elleni döntetlen okán velünk szemben pontelőnyben vannak.

Fergeteges, sőt számunkra pokoli hangulatban kezdődött a meccs, s bár három percig gól sem esett, de aztán a franciák villámrajtot vettek, tíz perc után már 6–2-re vezettek. Prandi átlövéseivel nem bírtunk, Descat pedig kétszer büntetőből köszönt be. A hat francia gólra két Imre Bence gól volt a válasz. A támadójátékunk döcögött, ekkor Lékai helyére Fazekas állt be, aki valamit lendített a támadójátékunkon. A 17. percben 7–3 volt az állás a franciák javára. Bánhidit képtelenek voltunk a beállóban megjátszani, amivel a franciák kihúzták a játékunk méregfogát.

A 20. percben 8–4 volt, ilyen kevés lőtt góllal nyerni nemigen lehet ebben a sportágban. A 22. percre Szita két góljával sikerült közelebb kerülnünk a franciákhoz, de jött a válasz (10–6). Beállt a kapuban Mikler, kettőt védett, s emberelőnyből Ilic és Imre Bence révén feljöttünk 10–8-ra. A félidő végén a francia balszélső talált be, így lett 11–8.

Szenzációsan kezdtük a 2. félidőt, a csereként beálló Ancsin négy gólt szerzett átlövésből, Szita szintén négyszer talált be eddig a meccsen, Mikler újabb bravúrokat mutatott be, s a félidő közepén átvettük a vezetést (16–17). A franciák elbizonytalanodtak, Imre Bence pedig újabb két találattal tette le a névjegyét a párizsi közönségnek (16–19).

Mikler már a kilencedik védését mutatta be, a franciák időt kértek. Az 50. percben a franciák utolértek bennünket, Mem kétszer is átlőtte a falunkat (19-19). Sajnos a 20. perc után elfogyott a kakaó, a franciák újra elmentek két góllal, még ha kétséges bírói ítéletekkel, a szövetségi kapitányunkat úgy kellett lefogni a játékosainknak (21–19).

Az utolsó öt percben mindent bevetettünk, a kapus nélküli játékot, az egész pályás védekezést, de már nem volt visszaút, a vége 24–20 a franciák javára.

Elolvasom a cikket