A GISP2 nevű jégmagot még 1993-ban fúrták, és bár a benne lévő kőzetet és jeget már alaposan tanulmányozták, senki sem gondolt arra, hogy az alján lévő vegyes üledékben kövületeket keressen. Hogy miért? Mert túlságosan erőltetettnek tűnt az az elképzelés, hogy Grönland jégmentes volt a földtörténeti múltban.
Szó szerint az első órában, talán fél órán belül megláttuk a kövületeket: fűzfát, tüskésmoha-spórákat, gombákat, egy rovar összetett szemét és egy mákszemet találtunk a három centiméteres talajrétegben, amelyek együttesen egy élénk tundrai ökoszisztémára utalnak – mondta Paul Bierman, a kutatás vezető szerzője, a Vermont Egyetem környezettudományi professzora az AFP-nek, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
Bierman szerint ha a jég a sziget közepén elolvadt, az szinte biztosan azt jelenti, hogy a jégtakaró Grönland többi részén is hiányzott, ami a mai, fosszilis tüzelőanyagokkal telített éghajlat számára komoly gondot jelenthet. A szakember úgy véli, ha nem csökkentjük drasztikusan a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó üvegházhatású gázok kibocsátását, Grönland jégtakarója a következő évszázadok és évezredek során szinte teljesen elolvadhat.
Ez a tengerszint körülbelül hétméteres emelkedését eredményezné, és eltörölné a világ part menti városait. Emberek százmilliói fogják elveszíteni a lakóhelyüket világszerte.
Az új tanulmány két fontos közelmúltbeli megállapításra épül:
- 2016-ban a tudósok ugyanebből az 1993-as jégmagból származó kőzetet vizsgáltak és szénizotópos kormeghatározás segítségével úgy becsülték, hogy az legfeljebb 1,1 millió éves lehet. Modellezésük azt is kimutatta, hogy ha a GISP2 telephelyén megolvad a jég, akkor Grönland többi részének 90 százaléka jégmentes lett volna. A megállapítás azonban ellentmondásos, mivel régóta él az az elmélet, hogy Grönland az elmúlt több millió évben áthatolhatatlan jégerőd volt.
- 2019-ben Bierman és egy nemzetközi csapat egy másik jégmagot vizsgált, amelyet a Grönland partjai közelében lévő elhagyott amerikai katonai bázisról, a Camp Century nevű táborból nyertek ki az 1960-as években. Megdöbbenve tapasztalták, hogy nem csak üledéket, hanem leveleket és mohát is tartalmazott. A rendelkezésükre álló fejlettebb kormeghatározási technikák segítségével 416 ezer évvel ezelőttre tudták behatárolni a jégtörzs eltűnésének idejét.
A part közeli magban felfedezett szerves anyag miatt Bierman visszatért az 1993-as maghoz, hogy hasonló anyagot keressen; annak megtalálása egyértelműen megerősítette azt, amire a szakemberek korábban modellek és számítások alapján következtettek.
A jégnek el kellett tűnnie, mert különben nem lennének növények, rovarok és talajgombák. Most már biztosan tudjuk, hogy a jég nem csak a Camp Centurynél tűnt el, hanem a GISP2-nél is, a jégtakaró közepénél. Tehát az egész jégtakaró elolvadhat – magyarázta Bierman, hozzátéve, hogy további fúrásokra van szükség Grönland jégmagjában, hogy további ősi organizmusokat találjanak.
Ha így lesz, az fontos következményekkel járhat a jövőnkre nézve.
