A macskákat gyakran zárkózottnak, függetlennek és antiszociálisnak tartják. Néhány új kutatás szerint azonban a gyász jelei felfedezhetőek rajtuk, akár egy másik házi kedvenc halála után is.
A kísérletben résztvevő egyes macskák nehezen aludtak el, nem ettek vagy folyamatosan nyávogtak. Mások jobban „ráakaszkodtak” gazdáikra, vagy hanyagolták kedvenc játékaikat – számoltak be a tulajdonosok.
A kutatás mögött álló csapat szerint az eredmények megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy a macskák antiszociálisak, és azt sugallják, hogy a veszteség pszichológiai élményének megélése általános lehet náluk.
A macskák kevésbé foglalkoztak az alvással, az evéssel és a játékkal, inkább az emberek és más háziállatok figyelmét keresték, esetleg elbújtak, egyedül töltöttek időt, és úgy tűntek, hogy keresik elveszett társaikat – írták az amerikai Oakland Egyetem kutatói a tanulmányban, amely az Applied Animal Behaviour Science-ben jelent meg. A gyász egy jól bevált jelenség az állatvilágban, az elefántok, a delfinek és a csimpánzok például összetett viselkedést gyakorolnak ilyenkor, például őrzik elhunyt társuk testét a halál után. Egy olasz kutató nemrégiben készült tanulmánya szerint a jelenség a kutyákra is kiterjed, akik viselkedése megváltozott, amikor egy másik állat elpusztult a háztartásban.
A legutóbbi tanulmányban több mint 450 olyan macskagazdit kérdezték meg, akiknek volt egy másik házi kedvence is – egy macska vagy egy kutya –, amely a közelmúltban pusztult el. Az esetek körülbelül kétharmadában az elhunyt házi kedvenc egy másik macska, a többi kutya volt.
A kutyákkal ellentétben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a macskák tartózkodóak és nem szociálisak – mondta a Timesnak Jennifer Vonk professzor, az Oakland Egyetem pszichológusa és a munka társszerzője.
Megjegyezte azonban, hogy a vadon élő macskák hajlamosak összefogni és hierarchiába rendeződni.
Azt hiszem, rosszul jellemeztük őket – tette hozzá Vonk.
A tanulmány azt sugallta, hogy a macskák annál mélyebben érintettek, minél tovább éltek házi kedvenccel. Míg az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a macskák gyászolnak, egy másik lehetőség az, hogy a tulajdonosok saját szívfájdalmukat vetítik a túlélő házi kedvencre.
Ezzel a hipotézissel összhangban azok a gondozók, akik nagyobb gyászt éltek át, nagyobb valószínűséggel számoltak be a túlélő macskájuk alvásának nehézségeiről, egyedül töltött időről és elrejtőzésükről – írták.
