A hatások rövid és hosszú távon is jelentkeznek. A légszennyezés Európában és a világ számtalan nagyvárosában, pl. Pekingben a legnagyobb környezeti kockázat, megnöveli a korai halálozások és egyes betegségek előfordulásának valószínűségét.
A levegőben sokféle szennyező anyag van jelen, és az emberek nagy része olyan területen él, ahol a szennyezettség időről-időre a magas, egészségre ártalmas szinteket is elérheti. A szennyezés származhat természetes forrásból, mint például vulkánkitörés, porvihar vagy mesterséges forrásból, mint a közlekedés, ipari, mezőgazdasági tevékenységek.
A szennyező anyagok lehetnek különféle halmazállapotúak és hatásúak, irritációt okozók, daganatképzési hajlamot megnövelők stb. A légszennyezés oxidatív stresszt és gyulladást válthat ki a sejtekben, amelyek daganatok és más betegségek okozói.
Tévhit, hogy a levegőszennyezés csak a szmogos nagyvárosok problémája lenne. Télen a kisebb településeken a szilárd tüzelőanyagokkal való fűtés miatt szintén komoly szennyezés tapasztalható, ahogy a vidéki autópályák, ipari létesítmények közelében is.
A szálló por olyan 10 mikrométernél kisebb méretű, finomszemcsés szilárd részecskék összessége, amelyek méretüktől függően a légutakba, akár a tüdőbe is bejuthatnak. A legkisebbek nem vagy csak nagyon nehezen ürülnek a tüdőből.
A koncentrációját mindig meghatározza az időjárás, a szél, csapadék, a környék domborzati viszonyai és a kémények magassága. Fiziológiai szempontból a nanoméretű (nm) – a méter milliárdodrésze, 1·10−9 m) szállópor-részecskék különösen veszélyesek lehetnek, mivel a szemcseméret csökkenésével a részecskék egyre inkább hajlamosak a gázokhoz hasonlóan viselkedni, így képesek átlépni az érfalat is.
A por sokféle vegyületet tartalmazhat. A szálló por jellemző forrásai a közlekedés, a szilárd tüzelőanyaggal való fűtés és bármilyen égés.
A szálló porral való szennyezettség a tüdő irritációját okozza, érzékenyebbé tesz a fertőzésekre, rontja a meglévő tüdőbetegségek állapotát, megváltoztathatja a vér összetételét, így trombózis (vérrög) kialakulásához is vezethet.
A nitrogén-dioxid szúrós szagú, a levegőnél nehezebb gáz, rendkívül erősen ingerli a nyálkahártyát, azzal érintkezve salétromos sav, és végső soron salétromsav képződik, mely maró hatású. A légutakba kerülve rontja a tüdőfunkciót, csökken a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség, nő az asztma kockázata. A nyálkahártyán keletkező salétromos sav karcinogén (rákkeltő) és mutagén (génkárosító) hatást gyakorolhat az élő szervezetre. Az irritáló hatású gáz fő forrásai a fűtés és a közlekedés.
A kén-dioxid a légkör nedvességtartalmával egyesülve kénes savvá, majd pedig kénsavvá alakul, és savas csapadék formájában károsítja az élőlényeket, a talajt és az épített környezetet, roncsolja a növényi szövetet. Az állatoknál és az embereknél légzési nehézséggel járó mérgezési tüneteket okoz, a nyálkahártya gyulladásos megbetegedésének egyik okozója. A ként tartalmazó anyagok elégetéséből (közlekedés, széntüzelés, energiaipar) származó gáz hatására csökken a tüdőkapacitás, az asztmában szenvedők görcsös rohamokat tapasztalnak. Az egészségeseknél is irritálja a légzőrendszert.
Az ózon a levegőben kialakuló szennyező anyag, forrása elsősorban a közlekedés, a kipufogógázokból napfény hatására jön létre a kellemetlen szagú irritáló gáz. A légzőszervi tünetek mellett a szemet is irritálja, a légzőszervi krónikus betegségek, pollenallergia állapotát pedig rontja. Komolyabb fizikai megterhelés mellett egészségesek is mellkasi fájdalmat, légzőszervi tüneteket, émelygést tapasztalhatnak hatására.
A szén-dioxid és a szén-monoxid főként a közlekedés melléktermékei, de mindenféle égés és az ipari tevékenység is kibocsátójuk. A dohányzáskor is szén-dioxid és szén-monoxid kerül a levegőbe, mely még szabad térben is ártalmas lehet a közelben tartózkodókra, a krónikus passzív dohányzás is egészségkárosító hatású.
A policiklusos aromás szénhidrogének közül több is a karcinogének (daganatképzésre hajlamosító anyagok) listáján szerepel. Fő forrása az ipari tevékenység.
A légszennyezés hatásai az emberi szervezet minden szervét érinthetik. A kialakuló problémák leggyakrabban a légzőszerveket érintik, akár súlyos, életveszélyes következményeket is okozva. A légszennyezés alapbetegséggel küzdők és a gyermekek esetében fokozott kockázatot jelent.
A levegőben lévő szennyezőanyagok befolyásolják a tüdő fejlődését, asztmát, COPD-t, krónikus hörgőgyulladást válthatnak ki.
A szálló por befolyásolhatja a vér alvadási sebességét, és felgyorsíthatja az artériák meszesedését. A légszennyezés hatására nő a stroke és a szívbetegségek kockázata. A szennyezés hatására a várandós nőknél nő a veszélyes vérnyomásváltozások gyakorisága, ami koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz, magzati és anyai halálhoz is vezethet.
A tüdő daganatos betegsége mellett a mellrák kockázata is nő a légszennyezés hatására.
