A zavargások jelentőségének felméréséhez rendkívül fontos megérteni a mögöttük rejlő faji dinamikában bekövetkezett változást. A 2011-es események az amerikai rendőrellenes zavargásokra emlékeztettek, és annak kérdése kapcsán robbantak ki, hogy a rendőrség túl keményen lépett-e fel az etnikai kisebbségekkel szemben. Bár az effajta forrongások rendkívül bomlasztó hatásúak, a politikai döntéshozatal szintjén mégis kezelhetők a kisebbségekkel kapcsolatos rendőri bánásmód megfelelő újraértékelésével – emlékeztetett a külügyi intézet honlapján megjelent elemzésében.
Szerinte a napjainkban zajló brit zavargások esetében viszont nem ez a helyzet. „A tüntetéseken résztvevők dühe ugyanis a jelenlegi nagy-britanniai bevándorlási helyzet ellen irányul. A tüntetők úgy gondolják, hogy őseik földjét a jövevények elveszik tőlük. A bevándorlást a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – növekedésével, valamint a társadalmi bizalom és a »brit életforma« romlásával hozzák összefüggésbe” – hívta fel a figyelmet.
Pilkington kitért az ellentüntetésekre is: „A bevándorlók és leszármazottaik összefogtak, hogy – gyakran a helyi mecsetek köré gyűlve – megvédjék közösségeiket. Ez természetesen összefogáshoz vezetett a két tábor között.”
A feszültség nem független attól, hogy Nagy-Britannia történelme során soha nem volt még ilyen nagy a bevándorlók aránya a teljes lakossághoz képest: ma már a brit lakosság több mint 15 százalékát teszik ki. Ez az arány a 2011-es zavargások kitörésekor még körülbelül 12 százalék, 1991-ben alig több mint hat százalék, 1951-ben pedig mindössze négy százalék volt.
„A bevándorló csoportok összetétele is drasztikusan megváltozott. A második világháború után a legtöbb bevándorló Írországból érkezett, és nagyon hasonló kulturális háttérrel rendelkezett. A 2000-es évek elején ez kiegészült a Lengyelországból, valamint Közép- és Kelet-Európából érkező bevándorlókkal. Manapság azonban Afrikából és a Közel-Keletről érkeznek rengetegen” – jelezte a szakértő.
Ez nem véletlen, és a politikai elit felelősségét is felveti. Nagy-Britannia gazdasági modellje ugyanis egyre inkább az országba érkező hatalmas számú bevándorlóra épül. Ennek oka, hogy Nagy-Britannia súlyos demográfiai válsággal küzd – utoljára 1972-ben volt reprodukciós szint feletti a születési arányszám. 1972 óta Nagy-Britanniában a születési ráta Magyarországéhoz hasonló: az azóta eltelt időszakban Nagy-Britannia átlagos születési rátája 1,78, Magyarországé pedig 1,63 volt. Nagy-Britannia születési rátáját azonban emelték a bevándorlók körében a helyi lakosságnál magasabb születési arányszámok – tette hozzá.
Ennek kapcsán kifejtette, a hasonló helyzetben lévő országoknak két lehetőségük van: vagy a népességet kell növelni, vagy a népesség gazdasági termelékenységét. „Magyarországgal ellentétben, ahol a termelékenység fellendült, a brit termelékenység 2008 óta stagnál. Ez azt jelenti, hogy az ország gazdasági növekedése teljes mértékben a népességnövekedésre épül. Mivel a hazai lakosság nem vállal több gyermeket, a bevándorlás arányát kell növelni” – írta Pilkington.
Az országba irányuló bevándorlás 2022-ben elérte a rekordnak számító 1,23 millió főt, és azóta 1,22 millió fő szintjén maradt. Vagyis Nagy-Britannia lakosságának 3,7 százaléka az elmúlt két évben érkezett az országba, így az elemző szerint nem meglepő, hogy ez rendkívüli mértékű társadalmi felzúduláshoz és feszültséghez vezet.
„A jövő még sötétebbnek látszik Nagy-Britannia számára. Egy nemrégiben készült tanulmányban brit demográfus szerzőtársammal, Paul Morlanddel modelleztük, hogyan alakul a helyzet, ha Nagy-Britannia továbbra is fenntartja jelenlegi bevándorlási politikáját a gazdaság stabilizálása érdekében. Megállapítottuk, hogy ha Nagy-Britannia továbbra is ezen az úton marad, 2080-ra a lakosság több mint 50 százaléka bevándorló lesz” – hangsúlyozta.
Visszatérve a jelenlegi brit zavargásokra, Pilkington szerint a nincs valódi megoldás rájuk. „Rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen kitoloncolni a bevándorlókat Nagy-Britanniából. Így, amikor a helyi lakosok lázadnak és tiltakoznak, a hatóságok semmit sem tudnak tenni az ügyben. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a kormány mindenáron fenn akarja tartani a gazdasági növekedést, akkor teljesen valószínűtlen, hogy a hatóságok korlátozni fogják az új bevándorlók Nagy-Britanniába áramlását. A helyzet az elkövetkező években csak súlyosbodni fog” – szögezte le.
Hozzátette, a brit kormány válasza a jelek szerint az lesz, hogy kriminalizálja a kérdéssel kapcsolatos, a saját álláspontjától eltérő véleményeket. A kormány már most is „szélsőjobboldalinakˮ bélyegezte a zavargókat és a tüntetőket, és nem kétséges, hogy hamarosan ezt a kifejezést fogják használni mindenkire, aki nem ért egyet a bevándorlással. A brit állam ezután a cenzúrát, és a rendvédelmi szerveket fogja felhasználni a hazai lakosság elnyomására. Egy brit közvélemény-kutatás szerint az emberek 52 százaléka szerint túl magas a bevándorlók aránya, azaz az ország nagy részének véleményét lényegében kriminalizálni fogják. „Nagy-Britannia így rohamosan halad a tekintélyelvű rendőrállam felé” – állapította meg.
„A jelek szerint az ország hamarosan etnikai konfliktusba süllyed. A hatóságok ezt a rendőrség jogköreinek kiszélesítésével és a tekintélyuralom növelésével próbálják majd kezelni. Az etnikai válság azonban ettől függetlenül valószínűleg folytatódni fog. Magyarországnak le kell vonnia a tanulságot a brit társadalmi szerkezet összeomlásából: ha egyszer tömeges bevándorlásra kerül sor, nincs visszaút. Az egyetlen működőképes, hosszú távú megoldás a demográfiai válság kezelésére a hazai születési ráták növelése” – zárta elemzését a külügyi intézet kutatója.
