„A légsúlymérő esik, vihart jelez / A parancsnoki toronyból csak hülye röhögés és civakodás hallik / És tompán köszörülve dohog a hajógép / Ingás és dobogás, a tenger háborog / A fedélzeti zenekar farsangi zenét játszik / A latrina irányából tébolyult nevetés árad / A rakomány rohadt, a papírok hamisak / A szivattyúk hibásak, a kötélzet beszorult / A fedélzeti nyílások tárva- nyitva, hangosan szól az összes vészharang / A fenékvíz embermagasra csap a rakodótérben / És Szent Elmo tüze dereng a darukon / Ám a fedélzeten senki sem képes felfogni a jeleket / A kormányos hazudik, a kapitány részeg / A gépész tompa letargiába süllyedt / A legénység csupa hamis gazember / A rádiós túl gyáva ahhoz, hogy SOS-t küldjön / A bolondok hajóját egy kobold vezeti / Teljes gőzzel előre, a zátony felé.” Az Európai Klíma- és Energiaintézet (EIKE) idei (16.) konferenciáján Manfred Haferburg atomenergia-mérnök ezzel a dalszöveggel (a csehtamási Reinhard Mey A bolondok hajója című 1998-as dalának szövegével) illusztrálta az Energiewende-t (a mélyzöld energiaátmenetet) forszírozó német energiapolitikát.
Az eleinte német „klímaszkeptikus” fórum ma már egyike a világ leginkább érdemi klíma- és energia-konferenciáinak. A Bécs melletti Maria Enzersdorfban megtartott júniusi rendezvényen az előadások mintegy felét nemzetközi szervezetek vezetői, másik felét meghívott professzorok tartották.
Craig Rucker, a CFACT (Holnapépítési Bizottság) ügyvezető igazgatója szervezetét a jobboldal Greenpeace-ként mutatta be. James Taylor, az ugyancsak amerikai Heartland Intézet elnöke a klímariogatók által elhallgatott tényekre hívta fel a figyelmet, például hogy az Antarktisz jégtömege hízik. A hőmérséklet múltbeli alakulásának megismerésére pedig mindenekelőtt a grönlandi GrIMP adatsort ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Benjamin Zycher (AEI, Amerikai Vállalkozási Intézet) megállapította, hogy mivel a Biden-kormányzat üvegházgáz-politikájának semmiféle éghajlati hatása nem mutatható ki, a nemlétező éghajlati hatások helyett a dekarbonizációval kapcsolatos társadalmi költségeket (!) állítják be éghajlati előnyként.
Marc Morano, a ClimateDepot kiadója összeszedte a legvadabb sajtó-megnyilvánulásokat. Ijesztő jövőképe szerint a szélsőséges érzékenyítés (a wokeizmus) már-már a tudományt is elvakítja, „elvókosítja”. A klasszikus tudomány állítólag „náci”, mert egy szószóló szerint számos kutató „náci” országból érkezett Amerikába. Az egyfajta nem-növekedéses kommunizmust erőszakoló elit a villamosenergia-szolgáltatásban tervezett leállásokat (planned blackouts) akar, és hogy a klímaváltozás bejegyezhető legyen immár betegség, sőt elhalálozás okának is. A jövőben szintetikus- vagy laborhúst lesz kötelező enni. (Írországban már 200 ezer szarvasmarhát le is öltek a klímaváltozásra hivatkozva.) Bill Gates is a laborhús mellett van, pedig a laborhús egy komoly tanulmány szerint sokkal több anyagot és energiát használ fel, mint a természetes technológiák. Csodák ugyanis nincsenek: a természetes megoldásoknál jobbat nem lehet kitalálni. A szép új jövőben, az egyébként könnyen elkerülhető vízkorlátozások idejére vizeletből készített sört, sőt cockroach-milk-et, azaz csótánytej-proteinitalt is ígérnek (amire a média szerint „a mai ember mindig is vágyott”). Valójában az a „karbon”, amit el akarnak tüntetni: az ember, hiszen az emberek még a lélegzésükkel is rontják ám a klímát! A gyerekszülés tehát: környezeti vandalizmus. De ha mégis lesz gyerek, alacsony (kisnövésű) legyen – tanácsolják a „szakértők”. Vezető amerikai sajtóhír lett az a fontos kérdés is, hogy „a klímaváltozás hogyan csapott le Indonéziában a klímaérzékeny tansz-szex munkásokra”. Mindennek tetejébe már azt is le merik írni, hogy „a kritikus gondolkodás félretájékozdáshoz vezet”. Szerintük a tény- és adatalapú megközelítéssel fel kell hagyni („It is time to give up on facts.”)
A már említett Manfred Haferburg kimutatta, hogy zöldátállásra feleslegesen elköltött pénzből 15 atomerőmű épülhetett volna Németországban. De inkább genderkutatókat képeznek, és nem atomfizikusokat. Ez az oka, hogy negyedszázadon belül nem lesz német atomerőmű.
Martin J. F. Steinerfizikus és munkatársai saját fejlesztésű kísérleti eszközökkel leplezték le azokat a hamis szén-dioxid-kísérleteket, amelyek a szén-dioxid klímahatását szeretnék bizonyítani, de mindig idegen tollakkal ékeskedve, azaz egy valóságos fizikai jelenség háta mögé dugva.
Az osztrák Bernhard Strehl emlékeztetett arra, hogy a propaganda szülőatyjai a bécsi születésű, de amerikai Edward Bernays, valamint a bécsi illetőségű Sigmund Freud voltak. Ők jöttek rá arra, hogy a propaganda a kritikus gondolkodást gátló konszenzusgyártás (Manufacturing Consent) révén működik. A célcsoportokat pozitív és negatív emóciókkal ingerlik, és szüntelenül ezt ismételgetik. Strehl fellépett az osztrák köztelevízió Kis Jégkorszakról közzétett hazugságai ellen is.
Marcel Crok a Clintel (Klímaintelligencia) klímajogi küzdelmeiről szólt. Történt, hogy az Urgenda nevű, „fenntarthatóságot” hirdető civil szervezetnek immár három esetben is sikerült megtévesztette az igazságszolgáltatást. (Mindhárom ízben klímatudománynak álcázott szélsőséges klímariasztó forgatókönyvek révén.) Az Urgenda 2014-ben az összes holland állampolgár nevében pert indított a holland kormány ellen, hogy azt szigorúbb kibocsátás-csökkentési (mérséklési) politika elfogadására kényszerítse. A hágai legfelsőbb bíróság az államot az üvegházgáz-kibocsátás drasztikus csökkentésére kényszerítette. Ami jelentős többletköltséget rótt az állampolgárokra, ugyanakkor elhanyagolható hatást gyakorol a globális éghajlatra. Lucas Bergkamp brüsszeli ügyvéd, a Clintel igazságügyi tanácsadója szót emelt az ellen, hogy mindenféle zöldszervezetek bíróságokon keresztül akarnak diktálni: ha például mindkét pereskedő fél elfogadja, hogy klímavészhelyzet van, az a bíróság által „tényként” lesz minősítve.
A meghívott professzorok közül a nápolyi Nicolas Scafetta asztrofizikus az úgynevezett társadalmi-gazdasági szcenáriók (SSP-k) útvesztőiben eligazodva egzakt módon mutatta ki, hogy a szélsőséges SSP1 forgatókönyvek erőltetése helyett bőségesen elegendő lenne a mérsékeltebb SSP2-re való törekvés. Az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Testület) adataiból kiindulva 110 év alatt 1,1 Celsius fok hőmérséklet-emelkedés történt, miközben a szén-dioxid-koncentráció 110 ppm-rel nőtt. 1 ppm tehát megfelel 0,01 Celsius foknak. Évente 2,5 ppm-mel nő a koncentráció, a hőmérséklet tehát – szén-dioxid-alapon feltételezve – 0,025 Celsius fok/év értékkel emelkedik. A szén-dioxid-kibocsátás 6,7 százaléka származik az Európai Unióból. Így ha Európában 40 százalékkal visszafogjuk a kibocsátást, akkor az elérhető csökkentés mértéke 0,0017×0,4=0,0007 Celsius fok/év. 15 év gazdasági éhezés árán akár 0,01 Celsius fok csökkenés is bekövetkezhet, de csak akkor, ha Kína és India is úgy akarja! Második előadásának lényeges megállapítása, hogy az a hivatalos nézet, miszerint a Napnak nincs a klímára hatása: üres feltételezés. Kísérletileg ugyanis csak akkor lehetne erről meggyőződni, ha lenne egy ember nélküli B bolygó is. B bolygó hiányában nem tudható, mekkora a naphatás önmagában.
Willie Soon (Harvard) azt javasolja, hogy a működésük idején elvárosiasodott meteorológiai mérőállomások hőmérsékleti adatait tegyük félre, és a „csak vidéki” állomások adatait használjuk. Az így kapott – a természethez közelebb álló – idősoron ugyanis az 1850 óta megfigyelt felmelegedési és lehűlési periódusok szinte mindegyike megmagyarázható a Nap változásaival. Roy Spencer (Alabama) megerősítette Willie Soon és társai elgondolását, és kijelentette, hogy a homogenizációnak nevezett korrekciós eljárás következtében a hőmérsékleti idősorban álmelegedés keletkezik.
John F. Clauser 2022-es Nobel-díjas fizikus közreadta az IPCC általa felfedezett elemi hibáit, és kifejtette, hogy a földi éghajlatot elsődlegesen a felhő-termosztátnak nevezett visszacsatolási mechanizmus szabályozza. E negatív visszacsatolás oly erős, hogy stabilizálja a Föld klímáját, ténylegesen megakadályozva a globális felmelegedés megszaladását. Arra a következtetésre jutott, hogy nincs klímaválság, és hogy az értelmetlen mérséklő intézkedésekre pazarolt dollármilliárdokat inkább a társadalom javára kellene fordítani.
Willam Happer (Princeton) megoldást adott a felhők belsejében történő sugárzásátvitelre. Számpéldája szerint a jelenlegi légköri szén-dioxid-koncentráció megkétszereződése (400 ppm-ről 800 ppm-re) 3 W/négyzetméter sugárzási többletet jelent, ami a sugárzás egyszázalékos, azaz 1,01-szeresére való növekedését jelenti. Az energia kisugárzódása a Stefan-Boltzmann törvény alapján, a hőmérséklet negyedik hatványa szerint nő. A deriválás szabályai szerint tehát a hőmérséklet-változásban ez negyed százalékot, azaz (300 kelvint feltételezve) 0,75 kelvint jelent. Ugyanannyit, amennyit a felhőzet egy százalékos csökkenése.
A jeruzsálemi Nir Shaviv arra a nyilvánvaló tényre emlékeztetett, hogy a Nap egy változó csillag, tehát eredendően hatással van a bolygók éghajlatára. A 20. századi felmelegedésnek legalább a felét a Napnak tulajdonítja. A dán Henrik Svensmark arról számolt be, hogy a szupernóvák – a kozmikus sugárzás forrásai – mind rövid időtávon, mind geológiai időléptékben jelentős hatást gyakorolnak az éghajlatra. A szupernóvák gyakorisága ugyanis 3,5 milliárd éven át korrelál az üledékkel elfedett szerves anyagok mennyiségével. Valószínű, hogy még a biológiai sokféleségre is hatással lehetnek.
Douglas Pollock (Chile)szerint a szeszélyes energiaforrásból az elektromos hálózatba juttatható energia arányának tárolókapacitás nélkül erős felső korlátja van. E korlát megfelel az úgynevezett kapacitástényezőnek, azaz a névleges kapacitás azon részének, amelyet a megújuló forrás ténylegesen képes biztosítani. Az ezt meghaladó igénybevétel esetén a villamosenergia-rendszer képtelen a teljesítmény leadására, és összeomlik. A szél- és napenergia tehát nem járulhat hozzá a teljes villamosenergia-igény kielégítéséhez körülbelül egyhatodnál-egynegyednél nagyobb mértékben, hacsak nincs elegendő szivattyús víztározó. E sorok írója előadásában Manfred Haferburghoz hasonlóan hajós metafórával: a kapitány és a hajógépész közötti diskurzussal (Mennyi? / Harminc. / Mi harminc? / Mi mennyi?)mutatott rá arra, hogy a zöldátállás ideológiájának érvényesítéséhez legelőször az alapfogalmakat kellett összezavarni. Amint a metafórák, számos előadás, továbbá maga a Nílus 1300 éven át megfigyelt és e konferencián bemutatott vízállás-változása tanúsítja, a földi éghajlat alakításában a víz az úr, legalábbis a Nap mellett.
Miközben az előadás felvételei elérhetők az EIKE honlapján, a fősodratú média a bolondok hajóján ücsörög. Az időjárásról, az éghajlatról megállás nélkül fecseg, a lényeget illetően azonban süket és néma.
A szerző geofizikus-mérnök, az MTA rendes tagja, a PBK energia-munkacsoport elnöke
