A progresszív Nyugat számára nagyon nem várt következményei vannak a párizsi nyári olimpia woke-megnyitójának és a női bokszmeccsek botrányainak. A fenti események ugyanis olyan tartalmakat foglaltak magukban, amelyek elfogadhatatlanok a Globális Dél számára.
Egy folyamatot látunk, amelyben a woke-„kultúra” teljesen maga alá gyűri a Globális Nyugatot, és amely feldolgozhatatlan a Globális Dél országaiban. A progresszívnak mondott államok, magukévá téve a woke-életformát, nem álltak meg e „kultúra” kiagyalóinak határainál, hanem mindenáron „exportálni” akarták azt.
Csakhogy a woke más országokban való honosítása éppen az ellenkező hatást váltotta ki, mint amit a Globális Nyugat előzetesen elvárt. A Globális Dél államinak döntő többsége erősen hagyománytisztelő, vagy éppen mélyen vallásos – gondoljunk csak a latin-amerikai népekre, ahol a katolikus hit szinte államvallásnak számít –, és ezekben a társadalmakba nem fér bele az, amit az olimpiai megnyitón láttak.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Imane Helifet lelkes és nagyszámú algériai szurkolótábor bíztatta, annak ellenére, hogy nemi hovatartozása erősen vitatható, mert csak a férfiszervezetben található XY kromoszómákkal rendelkezik De nem csak az algériaiak, hanem az arab országok lakossága – ha máshol nem is, de a tévé képernyője előtt – szurkolt a magas tesztoszteronszinttel rendelkező, így férfinak tekinthető versenyzőnek. Mindez történt annak ellenére, hogy az iszlám társadalmak nem tolerálják az ilyen eltérő fizikai adottságot.
Erős ellentmondás, nem vitás. De csak látszólag az. Ebben az esetben ugyanis a nemzeti és a pánarab identitás felülírta a felekezeti törvényeket. Vagyis az egy országhoz és egy nemzethez való tartozás erősebbnek bizonyult, mint az „internacionalista” iszlám vallás előírásainak követése, bár azért a két dolgot ebben az esetben nem lehet élesen elválasztani egymástól.
Elgondolkoztató, hogy például Törökországból, vagy mondjuk egy másik iszlám államból, történetesen Pakisztánból nem érkeztek hírek olyan vehemens szurkolókról, akik Imane Helifnek drukkoltak volna. Ez persze még nem azt jelenti, hogy a muszlim világ kevésbé lenne hű hitéhez.
Összességében elmondható, hogy a nemzethez való tartozás, a hagyományok tisztelete – itt a vallásnak is nagy szerepe van – teljes mértékben elutasította azt, amit az olimpiai megnyitó üzenni akart a világnak. Az olimpia woke-megnyitójának mondanivalója egyenes következménye volt annak a nyugati filozófiának, amely jelentős muníciót szállít a harmadik világ tradicionalista értékeit megőrizni akaró erők számára.
Az olimpia megnyitójának és a női boksz körüli botrányok üzenete a fejlődő világ számára nem volt más, minthogy az ő világukat is fel akarják forgatni azok, akik mindezt kitalálták. Nyugodtan kijelenthetjük – talán most még nem került teljes mértékben a nyilvánosság elé – hogy a kereszténység meggyalázása nem csak a keresztények körében okozott méltán felháborodást. Más felekezetek tagjai is elgondolkoztak azon, hogy ha a kereszténységgel ezt meg lehetett csinálni, akkor az ő hitükkel is ugyanez történhet.
Az Észak és Dél ellentétét az ukrajnai háború élezte ki, a két tábor közötti különbségek egyre „láthatóbbakká” váltak. A Globális Nyugat államai gyorsan kezdték megteremteni azokat a feltételeket, amelyek révén be lehetett tagosítani a déli társadalmak számára feldolgozhatatlan woke-ideológiát. Viszont, Oroszország hasonló gyorsasággal lépett fel az olyan cselekedetek és ideológiák ellen, amelyek túlléptek a társadalom nagy része által elfogadott normákon. A két oldal között értékválság, de talán azt is mondhatjuk, hogy civilizációs válság is jelentkezett.
Így érthető, hogy a konzervatív Globális Dél ebben a helyzetben gyorsan megtalálta az utat Moszkva felé. A nyugati szellemi befolyás, amely a kultúra, életvitel, világnézet területén komoly pozíciókat szerzett és tartott meg a harmadik világban, teljesen kiüresedett, minden vonzerejét elvesztette.
És mindezért, az orosz vezetésnek még a kisujját sem kellett mozdítania.
A szerző főmunkatárs
