MH/ MTI
2024. augusztus 10. szombat. 20:34
A Kielből, Londonból, Oldenburgból és a kaliforniai Davisből érkezett tudósok a megtermékenyítés nélkül, önmaguk klónozásával (vegetatívan) szaporodó, víz alatti tengerifű mezők teljes genom információnak összehasonlításával, genetikai mutációik számát mérve határozták meg nagy pontossággal ezen növények legidősebbikének a korát. A fajokon belül ugyanis a változatlan mutációk sokasodási rátája állandó, megfelel a spontán mutációkénak, és a fajták közötti különbözőségek abszolút idő szerint növekednek.
„Ez az első valóban megbízható becsléssel történő meghatározása egy vegetatív szaporodással létrejött egyed életkorának” – mondta az AFP francia hírügynökségnek Thorsten Reusch kutató, aki a Nature Ecology & Evolution című tudományos folyóiratban júniusban megjelent tanulmányhoz vezető kutatást vezette.
A többsejtű vegetatívan szaporodó fajoknál alkalmazható az úgynevezett sztomatikus molekuláris óra nevű módszer, amelynek segítségével a kutatók világszerte húsz tengerifű-populációt tanulmányoztak. Ezek sztomatikus genetikai óráját összehasonlították klónozással mesterségesen tenyésztett tengerifű egyedekével (4, illetve 17 év), és megállapították, hogy a Balti-tengernél, a finn partok közelében található az eddig ismert legöregebb tengerifű, aminek az életkora 1403 év.
A kutató szerint a növények korának meghatározása révén fontos információkhoz juthatnak az ökoszisztémák működéséről és az öregedés folyamatáról a természetben.
„Érdekes megismerni, hogyan kerülik el a növények az öregedés szimptómáit évezredeken át. Ebből arra is következtethetünk, hogyan kezeljük az öregedést az embereknél” – jegyezte meg Thorsten Reusch, a németországi Kielben működő Geomar központ tengerökológusa és evolúciós biológusa.
A kutató szerint az új módszer segítségével még régebbi – akár tízezer éves vagy régebbi – vízinövényeket is fel lehet majd fedezni.
Az üledékekben lerakódott virágok, a magok és a gyökértörzsek révén szaporodva a tengeripázsit-populációk fontos tengeri környezetet alkotnak más organizmusok számára, és megkötik a szén-dioxidot. Ellenálló képessége dacára a tengerifű veszélyeztetett faj a Németország, Lengyelország, Finnország, Svédország, a balti államok és Oroszország által határolt Balti-tengeren.
A különböző gazdasági ágazatokból – például a mezőgazdaságból és az erdőgazdálkodásból – származó szennyeződések, valamint a tengervíz általános éghajlatváltozás okozta emelkedő hőmérséklete fenyegeti a tengerifű-populációkat.
Thorsten Reusch elmondta, hogy a Balti-tenger nyugati részében, ahol dolgozik, az elmúlt száz év során a tengeri pázsitok mintegy 60 százaléka pusztult ki.
