A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a hosszú munkaidő megnövelheti a szívbetegségek, a derékfájás és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát – és a fordulópont hamarabb bekövetkezhet, mint gondolná – írja a National Geographic.
De még akkor is, amikor arról folyik a vita, hogy itt az ideje átállni a négynapos munkahétre, egyes munkahelyek a másik irányba haladnak: Júliusban Görögország törvényt fogadott el, amely lehetővé teszi, hogy egyes munkáltatók hatnapos munkahetet írjanak elő, míg a Samsung hatnapos munkahetet ír elő a vezetőinek. Ez felveti a kérdést, hogy a hosszú munkaidő milyen hatással van a szervezetre.
Az Egészségügyi Világszervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kiadott egy jelentést, amely a túlhajszoltság egészségügyi kockázatait vizsgálta. A jelentés megállapította, hogy a hosszú munkaidő, amelyet heti 55 óránál többként definiáltak, 2016-ban 745 000 szélütés és szívbetegség okozta halálesetért volt felelős – ez 29 százalékos növekedést jelent 2000 óta.
„Elegendő adat van arra, hogy a túlhajszolt munka az első számú foglalkozási betegség a világon” – mondta Alexis Descatha, a franciaországi Angers-Inserm kórház és egyetem kutatója. A kutatások azt mutatják, hogy még a 40 órás munkahét is, amelyet sokáig a munka és a magánélet egyensúlyának zsinórmértékeként tartottak számon, talán mégsem olyan jó az egészségünknek, mint azt korábban gondoltuk.
A túlhajszoltság rejtett következményei
A túlhajszoltság egészségügyi hatásai közvetlenek és közvetettek is lehetnek. A hosszú munkaidővel járó stressz közvetlen hatással lehet az egészségre, mivel a szervezetet állandó menekülési állapotában tartja. Ez pedig megemelkedett kortizolszinthez vezet, ami hatással van a vércukorszintre, és megváltoztatja az immunrendszert.
Idővel, ha ez a stressz krónikussá válik, számos egészségügyi problémához vezethet, például magas vérnyomáshoz, fejfájáshoz, szorongáshoz, depresszióhoz, emésztési problémákhoz, szívbetegséghez, szívrohamhoz, stroke-hoz vagy alvászavarokhoz.
A hosszú munkaidőnek közvetett hatása is lehet, mivel elveszi azt az időt, amelyet az ember egészséges tevékenységekre fordíthatna. „Ha túl sokat dolgozol, nincs időd jól aludni, jól enni, sportolni” – mondja Descatha. Ha a szabadidős tevékenységeket, például a sétát vagy a családdal való együttlétet több munkával helyettesítjük, az súlyosbíthatja a negatív egészségügyi hatásokat.
Amint a kutatások azt mutatják, ezek a negatív egészségügyi hatások nem biztos, hogy évekkel később kezdenek el jelentkezni. A WHO és az ILO által közzétett jelentés szerint a túlhajszoltsággal összefüggő halálesetek többsége 60 év feletti munkavállalóknál fordult elő, akik fiatalabb korukban 55 órát vagy annál többet dolgoztak.
„Úgy tűnik, hogy tíz év az a pont, amikor a túlmunka kumulatív egészségügyi hatásainak növekedése már valóban megfigyelhető” – mondja Grace Sembajwe, az Indiana University School of Public Health kutatója Bloomingtonban (Indiana állam). Azok esetében, akik rövidebb idő alatt hosszú órákat dolgoznak – például egy stresszes projekt befejezésével –, az egészségügyi hatások kisebbek, és enyhíthetők, ha abbahagyják a hosszú munkaidőt.
Bár a legerősebb hatások a heti 55 óránál többet dolgozó munkavállalóknál jelentkeznek, Sembajwe megjegyzi, hogy ezek a hatások a heti 40 óránál többet dolgozó munkavállalóknál is megfigyelhetők.
„Egészségügyi szempontból még a 40 órás hét sem olyan nagyszerű” – mondja Sembajwe. A kutatások szerint a csökkentett munkahét jobb életminőséget, jobb alvást és kevesebb stresszt eredményez. Ennek eredményeképpen egyes országok kezdik bevezetni a rövidebb munkahetek és a hosszabb szabadságok védelmét. Ilyen például Izland, ahol a munkavállalók 86 százaléka négynapos munkahétben dolgozik, vagy Dánia, ahol hivatalosan 37 órás munkahét van érvényben, évi öt hét kötelező szabadsággal.
A fizikai aktivitás paradoxona
A fizikai munkát végző emberek esetében azonban a megnövekedett fizikai aktivitás ellenük is hathat, ez a jelenség a fizikai aktivitás paradoxona néven ismert. Bár a szabadidőben végzett fokozott fizikai aktivitás segít a szív- és érrendszeri betegségek elleni védekezésben, a munka részeként végzett fokozott fizikai aktivitás valójában növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
A kutatók még mindig próbálják megérteni ennek a paradoxonnak az okait, de az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a szabadidővel ellentétben a munkavállalóknak nincs kontrolljuk a fizikai aktivitásuk hossza és intenzitása felett.
„A szervezet egyfajta krónikus stresszben van” – mondja Buffey. „Azért sem tudnak regenerálódni, mert másnap vissza kell menniük dolgozni.” A krónikus stressz hatásait más életmódbeli tényezők is súlyosbíthatják, például az, hogy nem tudnak kiegyensúlyozottan táplálkozni, vagy nem tudják előtérbe helyezni az alvást.
Az élsportolók ezzel szemben nem tapasztalják a magas szintű fizikai aktivitásuk negatív hatását. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy a sportteljesítményük fenntartása érdekében a pihenést, a regenerálódást és a megfelelő táplálkozást a munkán kívül is előtérbe kell helyezniük.
A munkakörülmények számítanak – és a rugalmasság
A munkakörnyezet vagy fokozhatja a hosszú munkaidővel járó stresszt, vagy ellensúlyozhatja ezeket az egészségügyi kockázatokat.
A kutatások azt mutatják, hogy azok a munkavállalók, akiknek nagyobb kontrolljuk van a munkakörnyezetük felett – például, hogy maguk határozzák meg a munkatempót vagy a vállalt feladatok számát –, kevesebb stresszről számolnak be, mint a kevésbé kontrollált társaik. Ez pedig jobb egészségügyi eredményeket, például a szívbetegségek kockázatának csökkenését eredményezi. „Tudjuk, hogy a nagy igénybevételt és alacsony kontrollt jelentő munkakörök összefüggésbe hozhatók a szív- és érrendszeri betegségekkel” – mondja Sembajwe.
Azoknak a munkavállalóknak, akik rugalmasan kezelik a munkarendjüket, ami magában foglalja azt is, hogy szükség esetén az otthoni életük igényeihez igazíthatják azt, jobb a mentális egészségük, mint azoknak, akik nem tudják kontrollálni a munkarendjüket. A kutatások szerint ez a hatás még akkor is igaz, ha olyan munkavállalókat hasonlítanak össze, akik hasonló számú órát dolgoznak hetente.
„Maga a munka rugalmassága, függetlenül a ledolgozott órák számától, függetlenül a fizetett szabadidőtől, negatívan korrelál a depresszióval vagy a szorongással” – mondja Pearl McElfish, az Arkansasi Orvosi Tudományok Egyetemének kutatója, Little Rockban, Arkansas államban. „Azok az emberek, akiknek van ilyen rugalmasságuk, kevesebb szorongásról és depresszióról számolnak be, mint azok, akiknek nincs ilyen rugalmasságuk.”
Mint kiderült, ha arról van szó, hogy inkább azért dolgozunk, hogy éljünk, mint azért, hogy dolgozzunk, mindannyian profitálhatunk a rövidebb, rugalmasabb munkahétből.
