Becky Hill nem hagyta, hogy a forróság lelassítsa a bulit. Az énekesnő olyan energiával vetette bele magát a fellépésbe, mintha épp egy hurrikán közepén táncolna. A közönség persze nem maradt el mögötte, és még a legmelegebb pillanatokban is szívesen mozgott a dalaira – bár néhányan már az árnyékba menekültek egy gyors hidratálás erejéig.
Az amerikai Janelle Monáe koncertje a Nagyszínpadon a 30. Sziget fesztiválon a Hajógyári-szigeten
Fotó: MH/Török Péter
Janelle Monáe volt a következő, és a színpadra lépése egy igazi divatbemutatóra emlékeztetett. Monáe, mint egy futurisztikus stílusikon, a saját világába kalauzolta a közönséget, akik pedig boldogan csatlakoztak ehhez az utazáshoz. A hőség semmit nem számított, amikor egy ilyen kaliberű előadó húzza a talpalávalót – itt senki sem akart egyetlen pillanatot sem elveszíteni.
Intro a brit Sam Smith koncertjén a Nagyszínpadon a 30. Sziget fesztiválon a Hajógyári-szigeten
Fotó: MH/Török Péter
Végül, de nem utolsósorban, Sam Smith zárta az estét. A szívszorító balladák és a pörgős slágerek mesteri keveréke mindenkit elvarázsolt, még a legizzadtabb fesztiválozót is. Smith hangja úgy hömpölygött végig a Szigeten, mint egy frissítő hullám, és talán még a Nap is lenézett egy pillanatra, hogy jobban hallja.
A forró, de zenei szempontból zseniális nap után a közönség kicsit megpirulva, de elégedetten távozott a helyszínről, és biztosan rengeteg emlékkel gazdagodott – no meg néhány új kedvenc dallal. Ahogy az egyik fesztiválozó megfogalmazta: „A hőség kicsit kemény volt, de a zene mindent feledtetett!”
Mégis úgy érzem, hogy a Sziget nagyszínpados fellépői ugyan hozták a kötelezőt, de az igazi zenei csemegéket máshol kellett keresni – egészen pontosan a Revolut Sátorban. Pip Blom és az Editors elképesztő hangulatot teremtettek, amitől még a legelszántabb mainstream-rajongók is elkezdtek kételkedni, hogy a nagy nevek valóban mindent vittek-e ezen a napon?
Pip Blom, a holland indie csoda, úgy söpört végig a színpadon, mint egy frissítő szellő egy forró nyári napon. Az energikus gitárszólamok és a pörgős dallamok pillanatok alatt magával ragadták a közönséget, akik úgy érezhették magukat, mintha egy titkos buliba csöppentek volna, ahol csak a beavatottak lehetnek jelen. Itt a zene volt a főszereplő, és Pip Blom energikus hangzásával olyan zenei élményt nyújtott, ami után az ember még napokig visszavágyik a koncertjükre.
A brit Editors Zenekar koncertje Revolut színpadon a 30. Sziget fesztiválon a Hajógyári-szigeten
Fotó: MH/Török Péter
Aztán jött az Editors, akik az indie rock veteránjaihoz méltóan robbantották be a sátrat. A hangzásuk olyan vastag volt, mint a pesti rakpart betontömbjei, és a közönség csak lebegett a zenei hullámokon. Ahogy Tom Smith éneke áthatolt a levegőn, a tömeg szinte transzba esett – minden egyes dal egy újabb utazás volt, amitől az ember szívesen bepakolta volna a sátrat, és beköltözött volna a Revolut Sátorba.
Szóval igen, a Sziget nagy nevei hozták a kötelezőt, de az igazi varázslatot, azt a katartikus zenei élményt, amitől az embernek libabőrös lesz a háta, bizony a Revolut Sátorban Pip Blom és az Editors szállították. Ez volt az a hely, ahol a zene igazi szenvedélye és ereje valóban átjött – ahol a Sziget valódi szíve dobogott.
A Sziget Fesztivál közönsége olyan volt ezen a kánikulai napon, mint egy jól fűtött szaunában rekedt társaság: egy kicsit megpirultak, de azért élvezték. Az izzadság patakokban folyt mindenkin. De hiába a tikkasztó hőség, a hangulatot semmi sem törhette meg – hiszen egy Szigetes arcot nem olyan fából faragtak!
A felfrissülést kereső tömeg mindent bevetett: a vízpermetező állomásoknál, és a bevetett hóágyúk előtt szinte sorban állás volt, és a napernyők alatti területekért folytatott küzdelem a helyi sportok szintjére emelkedett.
A legkeményebb fesztiválozók azonban mit sem törődtek a hőséggel – táncoltak, énekeltek, és minden pillanatot élveztek. Egyikük megjegyezte: „Ha már egyszer itt vagyok, nem hagyom, hogy a Nap elrontsa a bulit!” És tényleg, a Sziget szelleme diadalmaskodott a hőség felett, mert bár izzott a levegő, a közönség lelkesedése még ennél is forróbb volt.
Ahogy mondani szokták: „A Sziget nem is igazi Sziget, ha nem hagysz ott némi izzadságot a táncparketten!”
