Az évtizedek során a tudósok elsősorban a sarki pályán keringő műholdakat használták a gleccserek tanulmányozására, illetve a gleccserek felszínéről vett magok elemzéséből nyert adatokat. A problémát azonban az jelenti, hogy a gleccserek fejlődését nemcsak a napsugárzás és a felszíni hőmérséklet emelkedése befolyásolja, hanem a gleccserek körül alulról áramló, egyre melegebb víz is.
Ezért a tudósok már jó ideje próbálják megérteni a gleccsereket fenyegető, első pillantásra nem látható veszélyeket. A gleccserek alatt áramló, egyre melegebb óceáni víz alulról olvasztja őket. Ez a jelenleg zsugorodó gleccserek helyzetét sokkal súlyosabbá teszi, mint amilyennek a közelmúltig tűnt. Valójában minden jel arra mutat, hogy az ilyen alulról történő olvadás növeli a gleccserek óceánba omlásának kockázatát.
Az egyik kulcsfontosságú eszköz, amely rengeteg információval szolgált arról, hogy mi történik a gleccserek tövében, a Ran távirányítású víz alatti drón volt. A Ran, amely küldetése egy részében teljesen önállóan mozog a gleccser alatt, 2022-ben több mint 1000 kilométert hajózott a Dotson Head gleccser tövében, és szonárjával részletes térképet készített a hatalmas jégszerkezet tövéről. A Ran egyes helyeken akár 17 kilométerre is bemerészkedett a gleccseren található hasadékokba.
Ilyen helyeken még soha nem járt ember. Ezért várható volt, hogy a drónnak sikerül valami újat találnia. És ez így is történt. A tudósok beszámolója szerint ugyanis a gleccser alatt meglepő csúcsok és völgyek rendszerét találták meg, amelyek alakja akár 400 méteres dűnékre hasonlít.
Érdekes módon azonban ezen „antarktiszi tenger alatti dűnék” alakjának részletes elemzése arra utal, hogy a gleccseren alulról átfolyó víz alakította ki őket. A tudósok itt hívják fel a figyelmet a Ran által felfedezett struktúrák aszimmetrikus alakjára. Szerintük az aszimmetriáért nem más, mint a Föld forgása és az ebből eredő Coriolis-erő a felelős.
A Ran által készített felvételeken látható minták a kutatók szerint az úgynevezett Ekman-spirálra hasonlítanak. Ez a forma elvileg annak köszönhető, hogy amikor egy víztározó felszínén lévő vízréteget a szél megmozgatja, a másik oldalon lévő alacsonyabb vízréteg súrolja. Ennek eredményeként minden egyes egymást követő vízréteg lassabban mozog, mint a felette lévő réteg. Általában 100-150 méteres mélységben az így okozott mozgás teljesen megszűnik. Fontos azonban, hogy a mélyebb vízrétegek is érzékelik a Coriolis-erő hatását, így félgömbtől függően jobbra vagy balra dőlnek. Az Antarktisz esetében az egymást követő vízrétegek egyre mélyebbre, balra dőlnek. Innen ered a Dotson-gleccser tövében lévő „dűnék” aszimmetrikus alakja is.
A talapzatgleccserek alján zajló folyamatok további tanulmányozása mindenképpen hasznos lenne. Sajnos Ran már nem fogja ezeket elvégezni, mivel 2024 januárjában eltűnt a Doomsday-gleccseren végzett expedíciója során. A keresés ellenére a drónt nem sikerült megtalálni. A tudósoknak tehát várniuk kell az utódjára, hogy folytathassák a bolygó egyik legrejtélyesebb helyének feltárását.
