Imane Khelif ökölvívó olimpiai bajnok a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál rendelkezésre álló papírjai szerint nő. „Micsoda nő ez a férfi”? – tették fel sokan ezt a kérdést. Addig nem is volt baj, amíg feltették. Még az sem baj, hogy Kovács István „Kokó”, aki, mint a nemzetközi szövetség főtitkára, ismerte a kromoszóma-adatokat, nettó csalónak nevezi közösségi oldalán az algírt. De miután megverte Hámori Lucát, majd olimpiát is nyert, a magyar közösségi médiában az iránta érzett gúny, utálat nem ismert határokat: kiszakadt a gyűlölet(box)zsák. Sokan, magukat kereszténynek, polgárinak mondott emberek magukból kifordulva torzultak el írásaikban, hozzászólásaikban. Immáron kilenc éve olimpiai szakszövetségi elnökként, teológusként, négy lánygyermek édesapjaként megpróbálnék a mindenkit megillető tisztelet hangján pár gondolatot leírni.
Kezdjük a mi Hámori Lucánkkal. Minden tiszteletet megérdemel ez a kőszegi lány, beletett apait, anyait. Most ennyi lett. Ötödik hely, ami az ismert események miatt harmadikat ér: a hazai és a nemzetközi szövetség is így jutalmazza. Fiatal. Előtte az élet. Ha marad a pályán, érmes is lehet legközelebb.
A Magyar Rögbi Szövetség elnökeként az elmúlt nyolc évben számos nemzetközi női verseny szervezőjeként, résztvevőjeként mondhatom: hogy ránézésre sok mindent lehet. Gondolni. De nem mondani. Mondani csak akkor, ha valami biztos. Biztos az, hogy labdás kontakt-sportunkban is férfiasan erős lány például tényleg férfi-e? Ha a válasz igen, akkor emögött csalás van. Ezt honnan tudhatja meg a szervező? Sehonnan, mert aki egy, általunk az elmúlt négy évben megrendezett Európa Bajnoki Trophy fordulón részt vett, annak a több mint százötvennek egyenként igazolnia kellett állampolgárságát, s útlevele alapján nemét. Útlevele alapján, nem bemondásra. Európai országokról beszélünk, ahol a születéskor az orvos esküjéhez hűen, igazat mondva beírja a nemi jegyek alapján, hogy fiú vagy lány, aki napvilágot látott, majd a szülőt megkérdezi (ha tudja), hogy milyen nevet adjon a kicsinek. Ugyanez van Algériában is. Az édesanyja Khelif-nek, a későbbi ökölvívónak az Imane nevet adta. Élnek köztünk is ilyen névvel Magyarországon. A babanevekjelentese.com oldalon ezt olvashatjuk: „Az Imane egy lánynév. A weboldalunkon 87 Imane nevű ember értékelte a nevét 4.5 csillaggal (5 csillagból). Tehát ezek az emberek nagyon elégedettek a nevükkel. Néha hibásan írják le ezt a nevet. Az angol anyanyelvűeknek problémát okozhat a név kiejtése.” Az első felmerülő kérdés, hogy a szülésen jelenlevő és/vagy anyakönyvező személy direkt hazudott, sejtve, hogy az illető olimpiai bajnok lehet emberöltőnyi idő után? Elég valószerűtlen. Ha az eredeti papíron férfit írt be az orvos, akkor az idő és a növekedéssel járó különleges fizikai (el)változások kapcsán, az ökölvívásban mutatott potenciál alapján valaki, valakik Imane Khelif tudtával és beleegyezésével hamisítottak nőre. Esetleg belepiszkálva a természetadta rendbe műtöttek, plasztikáztak. Ez lehetséges, és orbitális csalás. Csalás minden szinten. Ha nő, nőnek tartja magát, az van a születési anyakönyvi kivonatában, nem nyúlt hozzá a testéhez, nem szedett semmilyen nemi orientációt befolyásoló gyógyszert, csak furcsa (el)változásokat mutatva férfias jellegel bírt, ahogy növekedett és bír mind a mai napi, akkor nem csalt, akkor csak nem egy Jennifer Lopez szépségű tökéletes nő. Ha és amennyiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szabályai a női megítélés tekintetében elfogadták az ő indulását, akkor mit csináljon? Ne induljon el? Igen! „Miért nem volt benne morális korlát, hiszen erősebben üt?” – teszik fel a kérdést mások morális korlátait nagyon érző, a magukét nem mindig ismerő kommentelők. Mikor, ki, hol gyakorol ebben a lelkileg alaposan megroggyant világban erkölcsi alapon bármit? Ugyan! Összefoglalva a dolgot. Ha nőként született, úgy anyakönyvezték, ez van az útlevelében, nem befolyásolta a testét, akkor kinek, milyen tudás alapján van köze ezt megkérdőjelezni? Senkinek. Még Thomas Bachnak sem. Kovács Istvánnak „Kokó”-nak lehetne, de nem most, hanem amikor Kovács István főtitkár „Kopó”-ként szimatot vett. Akkor kellett volna félreverni a vészharangot nagyon durván. Nem volt ilyen. Ha azonban felmerül a gyanú, hogy nem egy Jennifer Lopez szépségű és tökéletességű nő, de még csak nem is egy csodálatos Hámori Luca, hanem a természet fintora alapján „férfinő” vagy épp „nőférfi”, akkor ennek a protokollját Imane Khelif legalapvetőbb emberi jogait szem előtt tartva, teljes diszkrécióvak végig kell vinni. Kinek? Talán épp a tudomást szerzett főtitkár kezdeményezésre a NOB-nak? Volt ilyen jelzés, kérés. Jó kérdés. Láthatóan a NOB-nak még nincs erre forgatókönyve. A box nemzetközi szövetségének van. Csak az most itt nem irányadó, mert épp olimpia van. És itt egy nagy csavar jön a történetben. Ennek a protokollnak Imane Khelifhez hasonlóan akkor minden, az olimpián induló női kvótát szerzőt alá kell vetni, vagy ránézésre döntünk? Ha most ezt megcsinálnák, senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy Imame nem lenne egyedül sajátos helyzetével. És lehet, ha a magyar sportolóknak itthon is át kellene esni egy ilyen teszten, sokan törhetnék a fejüket, hogy mit kezdjenek azokkal, akik fennakadnak a rostán. Jelen esetben ezeket végig gondolva, meg kell adni az ártatlanság vélelmét Khelifnek, s a minden embert megillető tiszteletet is, mindaddig, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Ha bizonyítást nyer bármilyen trükközés, ügyeskedés, akkor neki és ha van ilyen, a neki falazóknak példás büntetést kell adni. Ekkor nem érdemelne tiszteletet.
Katolikus teológusként a Katolikus Egyház Katekizmusának többek között a 2333-34-35. pontjai adnak eligazítást. „Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. (…) Férfinak és nőnek teremtvén az embert, Isten a férfit és a nőt egyformán megajándékozta a személyes méltósággal. (…) Az ember, a férfi és az asszony, egyaránt személy, hiszen mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve. (…) Mindkét nem azonos méltósággal, de különböző módon Isten hatalmának és gyengédségének képmása.” Ez a dokumentum II. János Pál és a Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek több száz oldalas teológiai összefoglaló munkája, mely nem csak a katolikusoknak, hanem minden jószándékú embernek iránymutatás.
Miért fontos ezt a megközelítést hangsúlyozni? Magyarország magát, immár alaptörvénye szerint is keresztény alapokon álló közösségként határozza meg. Jelen írásomnak a szükségességét sajnos az adta, hogy a témát a magyar média túlnyomó többsége rosszul, rangon alul, a tények, a szabályok teljes ismerete, és a mindenkit (!) megillető emberi méltóság figyelmen kívül hagyásával kezelte és ezzel egy összmagyar gyűlöletcunamit indított el a közösségi térben. Tényleg magukból kivetkőző, sommás ítéletet hozó, polgári, keresztény értékrendet vallók tömegei mondtak véleményt. A másik csoportban a fű alatt hallgató bátrak voltak, mert itt lehet rosszat mondani, eltörhetnek karrierek…
A fenti idézetből három dolgot emelnék ki: szexuális identitás, személyes méltósággal, Isten képére való hasonlatosság. Az utolsó nagyon komoly téma, önálló cikket érdemel, azonban elemzésem első felében leírt érvelés csalás kontra nem csalás ügyben szorosan összefügg a mély, spirituális megközelítéssel. Mai beteg világunk sugallja, hogy ne légy elégedett magaddal, szabad vagy, csinálj, amit akarsz, legyél nőből férfi, férfiből nő. Az nem lehet, hogy elfogadjuk, hogy olyanok vagyunk amilyenek? Nem lehet, hogy Imane Khelif is elfogadta a maga tehertételeivel, azaz hogy ő (sem) egy Jennifer Lopez? Ha így van és van egy kódhiba, egy biológiai bukfenc, mintegy teher az ő életében, de mégis nő, akkor mi van? Vessük ki magunk közül? Ismerek olyan magyar élsportolót, aki nő-férfi határproblémával küzd, ismerek embereket, akik a kristálytiszta szexuális identitás hiányában küzdenek a mindennapokban. Csak ők nem boxolnak, nem nyernek olimpiát. De itt élnek közöttünk. Őket is magyar édesanyák szülték, neveltét, együtt fájt, fáj velük az élet. Ha Khelif úgy van, ahogy született, nem lehet, hogy fáj neki, nem lehet, hogy az édesanyjának is fáj, nem lehet, hogy a boxban keres gyógyírt, nem lehet, hogy az édesanyjával együtt fognak sírni, ahogy az aranyéremmel hazaér Algériába, ahol egy nemzet ünnepli? Itt is vagyunk ezzel a személyes méltóságnál, ami mindenkinél más és mindenkit úgy, ahogy született illet meg. Ha azonban Imane Khelif szexuális identitását bárhogy is megváltoztatta: CSALÓ, istentelen, aljas csaló, az emberi méltóság csalója, minden büntetést megérdemel és tettestársai is. Nos ekkor semmi tiszteletet nem érdemel! Jelen pillanatban Imale Khelif a legnagyobb közösségi médiaplatformok ellen gyűlöletkeltés okán pert indít. Gyaníthatóan nyerni fog. Mert gyűlölet az volt, mértéktartó hang nagyon kevés.
Négy lánygyermek édesapjaként nem tudom mi lett volna, ha egy nő-férfi határmenti gyermek lett volna feleségem szíve alatt. Megszületett volna. Nehéz lett volna. Szerettük volna. Neveltük volna, ahogy neveli számos kiváló katolikus, keresztény és nem vallásos ember is kicsit kódhibás, kicsit nem olyan, értelmi vagy testi fogyatékos gyermekét.
Elég idő telt el Hámori Luca veresége óta, de kevés Imane Khelif aranyérme óta ahhoz, hogy a nemzetközi szervezetek valamilyen bölcs döntést hozzanak. A nemzetközi szinteken a megoldás valószínűleg egy egyszerű női teszt lesz, mely minden emberi méltóságot szem előtt tart. Na de, ebben az összekeveredett világban ki fogja megmondani ebben az LMBTQ-őrületben, hogy ki a nő, pontosabban mi a nő tiszta biológiai fogalma? Ember legyen a talpán. Ha sikerül bárkinek, ma már ő is megérdemelne egy aranyérmet.
A szerző teológus
