Az augusztus 9-i temesvári csatát követően már csupán egyetlen harcképes, komoly erőt képviselő sereg maradt a szabadságharc védelmére, ám a Görgei Artúr által vezetett központi sereget hat-nyolcszoros túlerő vette körül. Ahogy mások, úgy a kormányzó, Kossuth Lajos is tisztában volt a helyzet reménytelenségével.
– Amikor Görgei Artúr sikeresen lehagyja az oroszokat a tiszai átkelést követően július végén, akkor Nyíregyházán kettéosztja seregét. A Nagysándor vezette I. hadtestet elkülöníti oldalvédnek Debrecen irányába, mert ez a seregtest van a legkevésbé leharcolva. A szegedi összpontosításhoz igyekvő seregből a július 15-17-ai váci csata óta ők egyetlen ütközetben sem vettek részt, így lőszerkészlettel is ők állnak a legjobban.
Nagysándor József tábornok vezérkari főnöke, egy Pongrácz István nevű őrnagy nagyon ambicionálja, hogy harctéri sikerekkel javítsanak a hangulaton, és olyan felderítési adatot kap, hogy egy nagyjából tízezer fős orosz különítmény érkezik Debrecen felé, ezért úgy gondolják, hogy ezeket jól orrba verik, utána pedig folytatják az utat a fővezérség utasításának megfelelően. Mindezt egyeztetik a fővezérséggel, amely engedélyt ad az akcióra.
A felderítők azonban alaposan benézték az ellenséget, mert a valóságban nagyjából hatvanötezren közelítenek Debrecen felé, ami Nagysándor erőinek, amelyek egy része szabadcsapat és más irreguláris egység, az ötszöröse. Augusztus 2-án bevárják az oroszokat, akikről kiderül, hogy ez a főoszlop, és személyesen Paszkevics is ott van. Az ütközet jól indul, mert a magyar tüzérség az előretörő orosz lovasságot rendesen megszórja, az oroszok kénytelenek visszavonulni, és Paszkevics ekkor kezdi szétbontakoztatni a csapatait. Nagysándor tisztjei mondják is, hogy ennyi elég is, induljanak tovább dél felé, de a tábornok annyira fellelkesül a sikeren, hogy maga kezd támadásba. Az történik, amire számítani lehet: az oroszok visszaverik a kezdeményezést, majd megkerülik Nagysándor jobbszárnyát, sőt a hátába kerülnek, így elég komoly veszteségeket szenved a hadtest. Egyedül a Máriássy János ezredes vezette balszárnynak sikerül veszteségek nélkül kivonnia magát az oroszok hatóköréből. A hadtest mintegy kétezer főt veszít, s bár nem bomlik fel, de nincs jó állapotban.
A későbbiekben többször is felvetődött, hogy Görgei miért nem sietett a segítségükre, de annak semmi értelme nem lett volna, mert mire odaér, már nem sokat tehetett volna, legfeljebb az a két hadtest is súlyos veszteségeket szenved el.
Nagysándornak nem a csata kezdeményezése volt a feladata, hanem oldalvédként a főerők nyugodt vonulásának a biztosítása – beszél az ütközet lefolyásáról Hermann Róbert.
Orosz ajánlatok
Görgei tehát folytatta a visszavonulást Arad irányába, hiszen ekkor már értesült róla, hogy Szeged helyett Arad az összpontosítás helyszíne.
– Nagyváradon keresztül vonul, és itt két dolgot is meg kell említeni. Az oroszok már a Felvidéken két tárgyalási ajánlatot is tesznek, lényegében rá akarják beszélni a feltétel nélküli fegyverletételre, cserébe mindenféle széppel, jóval kecsegtetik. Emögött nincs orosz kormányzati szándék, az egyik egy elővédi különítmény vezetőjének a magánakciója, a másik Rüdiger lovassági tábornoknak, a III. orosz hadtest parancsnokának a rábeszélő jellegű levele, de Görgei úgy gondolja, hátha lehet ezzel valamit kezdeni, és válaszként megírja, hogy szerinte Magyarország az 1848-as alkotmány alapján kész lenne békét kötni, továbbá magánmegjegyzésként hozzáteszi, hogy Magyarország jelen helyzetében könnyebben fogadna el egy orosz uralkodóházból származó uralkodót, mintsem visszafogadja a Habsburgokat a trónra. Az egy illúzió, hogy ezzel lehet valamit kezdeni, de a teljesen reménytelen katonai helyzetben ezt is meg kell próbálni. Görgei ezekről a kvázi tárgyalásokról értesíti a kormányt, amely a táborába küldi Szemere Bertalan miniszterelnököt és Batthyány Kázmér külügyminisztert, akik két jegyzéket is intéznek az orosz fővezérséghez. Az egyikre nem jön válasz, a másodikat augusztus 5-én Poeltenberg Ernő tábornok és Beniczky Lajos alezredes viszi Paszkevicshez, de csak Rüdiger tábornok főhadiszállásáig jutnak. Ott egy teázásnak álcázott magánbeszélgetésen győzködik őket, hogy a magyar hadsereg jobbat nem tehet az oroszok előtti feltétel nélküli kapitulációnál, és azt sejtetik velük, hogy ebben az esetben, ha nem is a büntetlenséget, de az életük megtartását el tudják érni. Augusztus 9-re érkezik meg Paszkevics válasza, amelyet Rüdiger közöl velük, amelynek az a lényege, hogy az orosz hadsereg harcolni és nem tárgyalni érkezett Magyarországra, és ha a magyarok tárgyalni akarnak, akkor forduljanak Haynauhoz. Ez azért is érdekes, mert aznap születik Paszkevics válasza, amikor a déli magyar hadsereget gyakorlatilag rommá veri Haynau, de erről még nem tudnak az oroszok, és ebben a kedvezőbbnek látszó helyzetben is elzárkóznak mindenféle tárgyalás elől.
Az első hírek a temesvári csata megnyeréséről szólnak
Ezzel a kedvezőtlen válasszal indult vissza a küldöttség Aradra.
– Augusztus 9-én és 10-én Görgei serege meg is érkezik Aradra, ahol döbbenten látja, hogy ő van ott egyedül, illetve egy Ferdinand Querlonde nevű honvéd ezredes vezetésével egy ötezer főnyi, újoncokból álló tartalékhadosztály, amelynek azonban nincs fegyvere.
Kilencedikén egyébként hallják is Temesvár felől az ágyúdörgéseket. Másnap összeül a minisztertanács, bár még nem tudják a csata eredményét, csak a csata tényét, illetve Kossuth olyan híreket kap, hogy alapvetően megnyertük a csatát.
A beérkező futár még akkor jön el a csatatérről, amikor a magyar sereg előrenyomul. A minisztertanácson a fővezéri kérdés az elsődleges, és Görgeire mindenféle vádakat zúdít Szemere, Batthyány, valamint Vukovics Sebő igazságügy-miniszter is, hogy tisztázza a kormányhoz való viszonyát.
Görgei arra hivatkozva távozik, hogy a fővezéri kérdésbe nem akar beleszólni, ellenben, ha valóban győztek a magyar seregek Temesvárnál, akkor másnap indul a város irányába, hogy kihasználhassák a kedvező helyzetet.
Ezt megelőzően tárgyalják az orosz ajánlat lehetőségét. Mivel Poeltenbergék még nem érkeznek meg, így nem tudhatják, hogy nincs miről gondolkodni, ugyanakkor Görgei véleménye szerint az oroszoknak átküldött államiratban ugyan nagyon szép formulák szerepelnek, de semmilyen konkrétum nincs a tényleges magyar szándékról, ezért nyíltan fel kell ajánlani Szent István koronáját az orosz cárnak vagy valamelyik rokonának az áprilisi törvények biztosítása fejében. A jelenlévők támogatják ezt, és
a minisztertanács hoz is egy olyan értelmű határozatot, hogy felajánlják a magyar koronát az orosz cári családnak,
amennyiben az hajlandó biztosítani a negyvennyolcas áprilisi törvényeket, bár ez visszalépés a függetlenségi nyilatkozathoz képest. Arról is döntenek, hogy ha erről az oroszok nem hajlandók tárgyalni, akkor fel kell kérni őket, hogy közvetítsenek ugyanilyen alapon Ferenc József felé. Ha pedig egyik út sem járható, akkor a döntő csata után, amennyiben azt nem nyernénk meg, akkor inkább az oroszok, mint az osztrákok előtt fogunk kapitulálni. Mindez azért lényeges, mert lényegében megírják az elkövetkező napok forgatókönyvét.
Nem csupán a katonai, hanem a politikai vezetés is tisztában volt a kritikus helyzettel, és igyekeztek felkészülni a legrosszabb forgatókönyvre is.
Görgei még aznap átküldi Nagysándor hadtestét a Maros balpartjára, aki azonban Németság és Újság között beleütközik Schlik hadtestébe, kialakul egy kisebb összecsapás, majd Nagysándor visszatér a Maros innenső oldalára. Ekkor kezdenek beérkezni az első sebesült tisztek, akik elmondják, hogy Temesvárnál elveszett az előző napi csata, de hivatalos jelentés még mindig nincs.
Ezt követően történt meg augusztus 10-én az a nevezetes beszélgetés Kossuth és Görgei között, amelyet később Illyés Gyula a Fáklyaláng című drámájában feldolgozott.
– Görgei Kossuthnak elmondja, hogy ha Temesvárnál győzelem született, akkor Bemmel egyesülve, minden erejével ráveti magát az osztrákokra, és megpróbál rájuk döntő vereséget mérni, még mielőtt az oroszok beérkeznek. Kossuth megkérdi tőle, hogy mit tenne, ha Bemet nevezné ki fővezérnek, mire Görgei azt válaszolja, hogy akkor inkább lemond, mert Bem akkor is harcolni fog, amikor ennek már semmi értelme.
Kossuth azt is megkérdi, hogy mit tesz akkor, ha Temesvárnál elvesztettük a csatát, Görgei pedig azt válaszolja, hogy akkor nincs más út, mint a fegyverletétel. Ezzel megy vissza a szállására. Az éjszakai órákban érkezik meg Guyon Richárd jelentése a temesvári csatáról, amely elég lakonikusan közli, hogy a csata elveszett, Bem leesett a lováról, és eltörte a vállát, a sereg pedig visszavonul Lugos irányába.
Kossuth ezt a levelet átküldi Görgeinek. Másnap, 11-én Görgei felszólítja Kossuthot és a kormányt, hogy bízzák meg őt a tárgyalásokkal és a tejhatalommal, mert az oroszok inkább a sereggel akarnak kapcsolatba lépni, mint a kormányzattal. Kossuth és a miniszterek egy része is beadja a lemondását. Hárman nem mondanak le, Duschek Ferenc pénzügyminiszter, aki nem Aradon, hanem Lugoson tartózkodik, és nem tud az egészről; illetve Szemere Bertalan miniszterelnök és Batthyány Kázmér külügyminiszter sem teszi meg. Ezután mind Kossuth, mind pedig a miniszterek többsége elhagyja Aradot. Két kivétel van, Aulich Lajos hadügyminiszter és Csány László közlekedési és közmunkaügyi miniszter.
A politikai és a katonai hatalmat lényegében teljes egészében, ennek minden felelőségével együtt átadták Görgeinek.
– Ezt szokás Görgei diktátori kinevezésének hívni, voltaképpen tényleg a teljhatalommal ruházzák fel. Kossuthék távozása után egy-két órával érkezik meg Poeltenberg az orosz táborból Rüdiger levelével, és a saját maga írt hosszú jelentéssel, amelynek a lényege, hogy Oroszország csak a hadsereggel lép érintkezésbe. Le akarja fegyverezni a sereget, feltételeket pedig nem hajlandó engedményezni.
A helyzet pontosan megfelelt a két nappal korábban a minisztertanács ülésén vázolt legrosszabb forgatókönyvnek.
Valóban elfogytak a lehetőségek?
– Valóban bekövetkezik, hogy az oroszok nem tárgyalnak, nem közvetítenek, és csak azt lehet eldönteni, hogy most melyik fél előtt kapituláljanak; vagy meg lehet próbálni a Zrínyi Miklós féle megoldást, hogy nekirontanak valamelyik ellenfélnek, és egy látványos, önfeláldozó összecsapásban lemészároltatják a magyar hadsereget. Esetleg megpróbálnak áttörni török földre, ám az is rendkívül bizonytalan, mert a seregnek puskánkként másfél tölténye van, ami egy ütközetre még elég, de egy hosszabb műveletre már nem nagyon. Görgei nem akar egyedül dönteni, ezért összehív egy haditanácsot augusztus 11-én az esti órákban, ahol ott vannak a seregében lévő tábornokok, a törzstiszti kar tagjai, illetve az Aradon tartózkodó magasabb rangú tisztek, mint Kiss Ernő országos főhadparancsnok, Aulich Lajos hadügyminiszter. Itt vázolja a hadi és a politikai helyzetet, majd elmondja, hogy meg kell próbálni kijátszani az orosz kártyát, nekik kell felajánlani a fegyverletételt, részint a katonai becsület miatt, merthogy alapvetően nem Oroszország, hanem Ausztria támadta meg a magyar önállóságot, majd a függetlenséget, és miután idegen segítséget vett igénybe, nem érdemli meg a háború befejezésének a dicsőségét; egyúttal jelezni, hogy orosz beavatkozás nélkül a magyar szabadságharc nem vereséggel érne véget. Másrészt praktikus alapon is azt gondolja Görgei, hogy az oroszoktól még mindig több jót lehet várni, mint az osztrákoktól, de azért ne legyenek illúziók, elképzelhető, hogy az út a vérpadra vezet. Mindez benne volt a beszédében, és annak érdekében, hogy ne befolyásolja a döntésben a tisztikart, a határozat meghozatalának idejére elhagyja a termet. A haditanács két ellenszavazattal az oroszok előtti fegyverletétel mellett dönt. A két ellenszavazó, Zámbelly Lajos ezredes és Markovits Adolf alezredes, akik amellett érvelnek, hogy az oroszok el fognak menni, az osztrákok itt maradnak, ezért az ő jóindulatukat kell biztosítani, tehát inkább a császári fősereg előtt kell letenni a fegyvert.
Ezzel lényegében eldőlt, hogy az oroszokra bízzák sorsukat a katonai vezetők, ekkor persze nem lehettek tisztában az Ausztria és Oroszország között kötött megállapodás részleteivel.
– Még ezen az estén Görgei kiadja a parancsot a világosi elvonulásra, majd megírja a levelét Rüdigernek, amelyben felajánlja a feltétel nélküli fegyverletételt, sőt közli a seregének a menetvonalát is, mert egyetlenegy feltétele van, hogy osztrákok nem lehetnek jelen a fegyverletételnél. Másnapra meg is érkezik a sereg Világosra, illetve érkeznek még sokan Temesvárról, továbbá megérkezik Vécsey Károly jelentése is, amely további részleteket is tartalmaz a vereséget követő helyzetről, a déli sereg felbomlásáról, valamint arról, hogy a katonák egy része már rabol annak érdekében, hogy élelmiszerhez jusson.
Aznap jön egy orosz küldöttség a világosi Bohus-kastélyhoz, ahol Görgei szállása van, ott állapodnak meg a fegyverletétel részleteiről.
Ekkor még csak a magasabb beosztású tisztek vannak tisztában a fegyverletétellel, a legénység nem tudja. Görgei személyesen járja végig a csapatokat, hogy közölje az elhatározást, amelyet a többség belenyugvóan fogad. Augusztus 13-án pedig a sereg megindul Csigérszőllősre, amely két falura van Világostól, és ténylegesen ott történik meg a fegyverletétel a Rüdiger vezette III. hadtest előtt. Amikor világosi fegyverletételről beszélünk, akkor tévesen tesszük, mert a tényleges kapituláció Szőllős községnél történik meg.
Kik éljenzik meg Görgeit?
– Az egész aktus nagyon szomorú, de nagyon méltóságteljes és felemelő. Görgei, aki nem volt a nagy érzelmek embere, a legérzelmesebben az emlékirataiban a fegyverletételről ír.
Amikor a III. hadtest előtt elvonul, akkor megéljenzik, amit nehezen visel, zokogásba tőr ki, és a lova nyakára borul. Azt mondhatjuk, hogy a fegyverletétellel a hadiesemények fősodra lezárul, hiszen vannak ugyan még magyar csapatok nyílt téren, illetve ott van még Komárom és Pétervárad, de a küzdelem folytatásának a lehetősége alapvetően megszűnik.
