A főbejárat, azaz a legendás K-híd. Rozsdás, kopott, a rajta lévő vasúti pálya mindkét végén a semmibe tart – egyik felén az aszfalt, a másikon a fű és a föld nyeli el a sínjeit. Mégis, ez – a finoman szólva – csöppet elavult műszaki alkotás az, amely évről-évre megjelenik a világlapok címlapjain. Hátizsákos ifjak és vének, boldog mosollyal az arcukon caplatnak át rajta be, majd egy hét múlva kifelé. Közte pedig ott lüktet az élmények tengere, amely egy esztendő múltán ismét ide vonzza a népeket.