A feltárást végző kutatókat egy, a régióban működő múzeum dolgozói értesítették, miután a heves esőzéseket követően előbukkantak a leletek.
A szélsőséges időjárás egyszerre segítheti és hátráltathatja a paleontológiát: egyrészt az erózió felgyorsításával felszínre hozhat maradványokat, másrészt károsíthatja a kövületeket, illetve megnehezítheti a vizsgálatukat.
A kínai esőzések öt olyan nyomot tártak fel, amelyek mindössze néhány centiméter átmérőjűek, ez az azokat hagyó állatok parányi méretére utal.
A dinoszauruszok a Minisauripus csoportba tartozhattak, és megközelítőleg akkorák voltak, mint a mai tyúkok. Lida Csing, a Kínai Földtudományi Egyetem docense szerint testhosszuk nagyjából 25 centiméter lehetett, a farok ennek legalább felét tette ki. A kutató hozzátette: a dinoszauruszok kapcsán a többség általában hatalmas fajokra gondol, a hasonló, kicsi állatok azonban fontos tényezők voltak a madarakká való fejlődésben.
A kínai lelőhelyen olyan fodrozódásnyomokat is találtak a kőzetben, amelyek a víz egykori jelenlétére utalhatnak. Ez sokat elárulhat a dinoszauruszok élőhelyéről. A Minisauripus csak lábnyomok révén ismert, a csoporttal kapcsolatos tudás meglehetősen vitatott a csontok hiánya miatt.
