2024. augusztus 16. péntek. 6:0
Hiába nem kezdődött el az iskolaév, a folyamatosan harci lázban égő pedagógus szakszervezetek és a szócsöveikként szolgáló balliberális médiumok útjára indították legújabb botrányukat. Vagy legalábbis azt a fonnyadt tiltakozó akciót, amit a mobiltelefonok iskolai kitiltásáról szóló kormányrendelet idézett elő – szerintük.
Miről is van szó? Arról, hogy az iskolákban egyre nagyobb gondot okozó okoseszközök használatát a gyerekek és tanáraik érdekében az oktatásirányítás az eddigieknél keményebben korlátozza. Ez elsősorban a diákok és tanárok közös érdeke. Az erre hivatott szakemberek már évek óta, évtizede hangoztatják, hogy az okostelefonok számtalan, a tanulást is segítő jó tulajdonságuk mellett óriási károkat is okozhatnak a gyerekek fejlődésében. Egyre több a figyelemzavaros, az alapvető emberi érintkezési formákat nem ismerő, befelé forduló, kommunikációra alig képes tanuló. Megszokott kép a telefonjaik fölé görnyedő, azt, a külvilágot kizárva piszkáló emberek látványa. Mindenhol. Az iskolában, villamoson, metróban, bolti pénztárak előtti sorban és az autók anyósülésén. Odáig még nem jutottunk, hogy a sofőr is hasonló módon tegyen. Majd az önvezető autók korában ez is bekövetkezik.
Színre léptek a pedagógus szakszervezetek. Feltűntek az ismerős figurák. Azok, akik magukból kivetkezett kamaszok tüntetésén a mobiltelefonjukról trágár fogalmazásokat felolvasók mögül ordítoznak. Akik szivárványos ruhákba bejelmezezve a rendőröket megtámadó kordonbontók kezébe adják a vörös festéket. Azok, akiknek a létformája a soha, senkinek, semmi nem jó világgá rikoltozása.
A legfőbb kifogás a szeptember elsején életbe lépő mobilügyi rendelet ellen, hogy a kormány nem vette figyelembe a civilek és szakszervezetek véleményét. Nem volt szélesebb körű társadalmi egyeztetés, illetve amit erre adtak, az az egy hét kevés volt az érdemi módosításokhoz. Igen, egyes pedagóguskommandók akár júniustól szeptemberig, a vakáció közepén sem vágynak másra, mint a demokratikus egyet nem értésre. Azt ugyan belefogalmazták a nyárba, hogy a kormányrendelet még akkor is hibás, ha elfogadjuk az okostelefonok iskolai használatának korlátozását, ám más országok példáira hivatkozva nehezményezik, hogy sokkal több tárgy került bele a korlátozottan használhatók körébe. A mobilok mellett tabletek, fényképezőgépek és diktafonok – és svájci bicskák.
Mindezeket valakiknek össze is kéne szedniük az iskolába érkezett gyerekektől, és az egyik legfőbb szakszervezeti civil probléma, hogy hova is rakják, hol tárolják és védjék meg a készülékeket. Ismerős ez a gondolat. 2008-ból, amikor is a Gyurcsány-kormány szabad demokrata egészségügyi minisztere, bizonyos Horváth Ágnes keresztülverte a kórházi széfek kötelezővé tételét. Ráment vagy hatszázmillió forint, aztán kis idő elteltével kiderült, a betegek értékeinek biztonságát – elméletben – szolgáló páncéldobozok senkinek sem kellenek.
Az iskolai szabadságjogok harcias védelmezői nyitott kapukat döngetnek. Az okoseszközök begyűjtésének és őrzésének módját a kormányrendelet az oktatási intézményekre bízta. Mindenhol a házirendbe építetten kell meghatározni ennek a helyhez, az addigi szokásokhoz és az észszerűséghez leginkább illő módját.
A kormány tehát megadja az oktatási intézményeknek azt a cselekvési szabadságot, amit az elszánt civilek és szakszervezetek nem is feltételeznek, hogy ott lehet azokban. Ők a kicsinyes részérdekeik szerint köpködnek felfelé, aztán ahogy eddig legtöbbször, megdicsőült szabadságharcosként be is állnak alá.
Úgy kell nekik.
A szerző író
