A megsemmisüléstől és az azt követő nemléttől való rettegés közvetlen életveszély esetén, illetve bizonyos testi betegségek vagy pszichiátriai zavarok tüneteként is megjelenhet. Megnyilvánulhat közeli hozzátartozó féltése, elvesztése iránt érzett aggodalom formájában, illetve a szeretett személy halála miatti gyász kapcsán is.
A halálhoz való viszonyulás társadalmi, kulturális és lélektani szempontokat is felvető, számos tudományágon átívelő kérdéskör. A halálfélelem jelenségével foglalkozik a néprajztudomány, a filozófia, az antropológia, az orvostudomány, a pszichológia, valamint a haldoklás és gyász jelenségét behatóan tanulmányozó tanatológia is.
A halálfélelem főbb tünetei
A halálfélelmet kísérő tünetek a kiváltó októl függően változhatnak. A halálfélelem mértéke is függ az aktuális körülményektől, a közelmúltban megtörtént, illetve a közeljövőben várható eseményektől.
Ha a halálfélelem pánikroham formájában jelentkezik, szapora szívverés, légszomj, gombócérzés a torokban, remegés, reszketés, szédülés, ájulásérzés kíséri. A pánikroham olyan komoly testi tünetekkel járó rosszullétet okoz, hogy az érintett azonnali orvosi segítséget igényelhet. Az ilyen epizódokat követő kardiológiai, ideg- és tüdőgyógyászati kivizsgálások többnyire negatív eredménnyel zárulnak: testi betegség nem állapítható meg a pánikroham hátterében. Ezt követően, különösen időszakosan ismétlődő rohamok esetén szokott felmerülni a pánikbetegség gyanúja, amelyet pszichiátriai vizsgálat igazolhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a „közelgő vég” érzése mellett hőhullámokat, hányingert, hirtelen izzadást, légszomjat, remegést vagy szívdobogást érez, különösen, ha ezekhez erős mellkasi fájdalom, nehézlégzés, szabálytalan szívverés társul, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Ha úgy érzi, hogy egyedül nem képes leküzdeni a fenyegető halál gondolatát vagy elviselni hozzátartozója elvesztését, forduljon pszichiáter szakorvoshoz vagy pszichológushoz. Súlyos lelki krízis esetén tárcsázza a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége által működtetett, 0–24 órában ingyenesen, körzetszám nélkül hívható 116-123-as telefonszámot.
24 éves kor alatt a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett, szintén éjjel-nappal, névtelenül és ingyenesen, körzetszám nélkül hívható 116-111-es telefonszámon kaphat segítséget.
A halálfélelem kiváltó okai
A haláltól való szorongás az ember egész életét végigkíséri, és – tudatosan vagy tudattalanul – időnként a felszínre tör. A halál és a mulandóság kérdésköre már kisgyermekkorban megjelenik. Kevésbé intenzíven van jelen fiatal felnőttkorban, majd felerősödik a középkorosztályban, végül kifejezetten gyakorivá válik időskorban. Időseknél a halál fogalma átértékelődik, és – a lelki érettség folyamatának függvényében – a félelmet felválthatja az elfogadás.
Halálfélelmet élhet meg a hozzátartozóját elveszítő személy is a megélt gyász kapcsán. A gyásszal való megküzdés, a gyászreakció és a gyászmunka természetes folyamat, melyet először a halál tényének tagadása, a kétségbeesés (düh, bűntudat, harag, feszültség), az alku, majd a veszteség és elhagyatottság érzése és a depresszió váltakozó szakaszai jellemeznek egészen a megbékélésig.
Egészen más a jelentősége, ha közvetlenül kell szembenézni a halállal, mint ha egy olvasmány- vagy filmélmény kapcsán merül fel a kérdés. A halálfélelem különösen felerősödik életveszélyben, például baleset átélésekor vagy egy műtét közeledtekor.
Halálfélelmet válthatnak ki bizonyos testi betegségek, például anginás roham (angina pectoris) vagy szívinfarktus átélése után. A halálfélelem óhatatlanul megjelenhet a rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő betegeknél. A diagnózis közlése hirtelen, sokkszerű ijedelmet válthat ki a betegből, illetve a betegség előrehaladása, az egészségi állapot fokozatos romlása egyre inkább fokozza a félelmet és a szorongást.
A halálfélelem lehetséges szövődményei
Amennyiben a halálfélelem kiváltó oka testi betegség, a megfelelő orvosi kezelés hiánya életveszélyes állapothoz, akár a halál beálltához is vezethet.
Ha a halálfélelem a fent említett lelki zavarok valamelyikének tüneteként jelentkezik, pszichiátriai ellátás hiányában a betegség idült lefolyásúvá válhat és súlyosbodhat. Hosszan tartó fennállás esetén depresszió alakulhat ki, amely következtében öngyilkossági veszélyeztetettség léphet fel. Testi szövődményként magas vérnyomás és egyéb szív- és érrendszeri vagy emésztőszervi betegségek jelentkezhetnek.
Kezeletlen pánikbetegeknél, illetve az elhúzódó (kb. 1 év után is fennálló) feldolgozatlan gyász, az ún. atípusos vagy szövődményes gyászreakció során öngyógyításként alkalmazott alkoholfogyasztás vagy nyugtatók szedése függőséghez vezethet.
Poszttraumás stressz szindróma (PTSD) alakulhat ki valós vagy fenyegető halál, komoly sérülés vagy testi erőszak közvetlen vagy szemtanúként való átélése, illetve közeli hozzátartozót ért tragikus esemény hírének következményeként. Az esemény után betolakodó, akaratlan, nyomasztó emlékek, visszatérő rémálmok gyötörhetik a beteget, aki filmszerűen lepergő események formájában élheti át újra és újra a látottakat. Előfordul, hogy a tünetek csak hónapokkal az eseményt követően jelentkeznek.
A halálfélelem diagnosztizálása
Mivel a halálfélelem bizonyos testi (szomatikus) betegségek tüneteként is jelentkezhet, első lépésként a beteg általános egészségi állapotát mérik fel. Ennek érdekében a háziorvos belgyógyászati, kardiológiai, ideggyógyászati, gasztroenterológiai kivizsgálást kezdeményezhet. A testi betegségek kizárását követően végeznek pszichiátriai vizsgálatot a háttérben húzódó pszichés zavar, illetve a félelmek mögött rejlő lelki okok kiderítésére.
A halálfélelem kezelése
A halálfélelem kezelésének módja a kiváltó októl függ. Amennyiben a tünetek hátterében nem húzódik meg testi betegség, a diagnosztizált pszichés rendellenesség kezelését pszichiáter, gyermekeknél gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos végzi.
A pánikzavar és a PTSD kezelésének legfontosabb eleme a pszichoterápia – azon belül leggyakrabban kognitív viselkedésterápia –, amelynek lényege a beszélgetésen, gyermekek esetén az életkornak megfelelő játékon, helyzetgyakorlatokon alapuló kezelés, a kiváltó élmény feldolgozása, a különböző stresszoldó módszerek, pl. az autogén tréning elsajátítása.
A súlyos állapotú – például előrehaladott stádiumú rosszindulatú daganatos megbetegedésben szenvedő, illetve haldokló – betegek és hozzátartozóik lelki támogatásában, a halálfélelem leküzdésében a hospice ellátás nyújthat segítséget, amire a pszichológia egyik ága szakosodott.
A gyászélmény feldolgozására, a gyászmunkára pszichológus szakember útmutatásával, illetve önsegítő csoportos foglalkozások keretében nyílik lehetőség. A gyász akkor tekinthető feldolgozottnak, ha a gyászoló az elvesztett személy hiányában képes újraszervezni az életét, ismét nyitottá válik az emberi kapcsolatokra, és képes jövőbeli terveket megfogalmazni. A gyász megfelelő feldolgozását követően a személyiség érettebbé, ellenállóbbá válik.
A halálfélelem megelőzése
A halálfélelem megelőzését már gyermekkorban ajánlott megkezdeni. A szülőknek lehetőséget kell biztosítaniuk gyermekük számára a halálra vonatkozó kérdéseik feltevésére. A helyénvaló és őszinte válaszok megadásához azonban a szülőknek stabil világképpel kell rendelkezniük. A halál fogalmának megértését különböző élmények segíthetik a gyermek számára, például a dédszülők vagy nagyszülők sírjának meglátogatása vagy a kedvenc háziállat elpusztulása.
Korunkban kiveszőben vannak azok a hagyományok, amelyek a halál természetes voltát és az élet végességének elfogadását hivatottak szolgálni. A súlyos, végstádiumban lévő betegek többnyire nem az otthonukban, családtagjaik által körülvéve, hanem kórházban töltik az utolsó idejüket, ami megnehezíti, hogy a betegek és környezetük közösen készülhessenek fel a halálra, megbékélhessenek a gondolatával.
A halálszorongást előidéző lelki folyamatok megelőzésében igen fontos szerepe van a családon belüli, halállal kapcsolatos nyílt kommunikációnak, valamint az iskola szintjén a médiában látott káros minták értelmezésének.
