A Stanford kutatói nemrégiben a depresszió hat különböző „biotípusát” írták le. Az egyes típusokra jellemző egyedi agyi aktivitásmintákról, viselkedési jellemzőkről, valamint arról, hogy e megfigyelések alapján a kezelés személyre szabható.
A pszichiátria más orvosi területekkel ellentétben jelenleg az önbevalláson alapuló tünetekre támaszkodik, és nem használ biológiai teszteket a betegek diagnosztizálásához és kezeléséhez – mondja Leanne Williams, a tanulmány vezető szerzője, a Stanford Egyetem orvosi karának pszichiátria és viselkedéstudományok professzora. Emiatt olyan tesztekre van szükség, amelyek pontos diagnózisokat adnak, amelyek a tünetek biológiai hátterén alapulnak, hogy lehetővé tegyék a személyre szabott kezelést.
Bár ezeknek az eredményeknek nincs jelenlegi klinikai alkalmazásuk, fontos lépés afelé, hogy megpróbáljunk olyan mérhető biológiai markereket találni, amelyek segíthetnek a pontos diagnózis felállításában és a kezelés testre szabásában – mondja Robert Bright, neves pszichiáter, a Mayo Clinic Arizona Pszichiátriai és Pszichológiai Tanszékének vezetője, aki nem vett részt a kutatásban.
A depresszió hat típusa
A tanulmány a mentális egészségügyi szakemberek körében egyre növekvő aggodalomra ad választ a depresszióval diagnosztizált emberek közel 30 százalékával kapcsolatban, akiknek a tünetei többszörös orvosi beavatkozás után sem javulnak.
Az orvostudomány más területein elért minden fejlődésünk ellenére még mindig nem vagyunk túl jók abban, hogy a depresszióban szenvedő betegeket a számukra megfelelő kezeléshez illesszük, ami miatt egyesek éveket töltenek többféle kezelésen, mielőtt megtalálnák a számukra hatásos kezelést” – mondja Srijan Sen, neurológus, a Michigani Egyetem Eisenberg Családi Depressziós Központjának igazgatója.
A stanfordi kutatók funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) technológiát használtak a depresszióval leggyakrabban összefüggésbe hozott agyi régiók, például az amygdala, a hipotalamusz, a hippokampusz és a prefrontális kéreg, valamint – ami még fontosabb – az ezen agyi struktúrák közötti kapcsolatok, az úgynevezett áramkörök tanulmányozására.
A páciens depresszió altípusának – más néven biotípusának – meghatározása fontos, magyarázza Williams, mivel mindegyik altípus más-más módon képviseli azt, ahogyan egy-egy fontos agyi kapcsolat meghibásodhat vagy megszakadhat, ami a depresszióhoz társított nemkívánatos tünetekhez és viselkedéshez vezet.
Azt mondja, hogy a tanulmányban vizsgált megszakadt agyi kapcsolatokról ismert, hogy befolyásolják a személy figyelemfelkeltést, a munkamemóriát, a kognitív rugalmasságot, a tervezést, a döntéshozatalt, a ruminációt, a motivációt és a pozitív és negatív érzelmekkel kapcsolatos hormonokat.
801 olyan vizsgálati résztvevő agyát szkennelték, akiknél már diagnosztizáltak depressziót vagy szorongást, majd nyugalmi állapotban és különböző, a kognitív funkciók vagy a különböző helyzetekre adott érzelmi reakciók serkentését célzó feladatok végrehajtása közben vizsgálták az agyi aktivitásukat. Az agyműködés nyugalmi állapotban és meghatározott feladatok során történő számszerűsítésével kimutattuk, hogy a depresszió hat fő agyi áramkör hat specifikus működési zavarából áll – mondja Williams.
Ezt a hat áramkört és a hozzájuk tartozó zavarokat (depressziós biotípusokat) a következőképpen nevezzük és határozzuk meg:
Az alapértelmezett üzemmód áramkör akkor aktív, amikor az egyén olyan belső mentális folyamatokkal foglalkozik, mint az gondolkozás és az önvizsgálat. Ha ez az áramkör megzavarodik, akkor ezek a belső mentális folyamatok is érintettek – mondja Williams.
A szalienciaáramkör segít nekünk a fontos érzelmi ingerekre fókuszálni, mind a bennünk, mind a külsőnkben. Ha ez az áramkör megzavarodik, az a szorongás fizikai tüneteihez és túláradó érzékszervi élményhez vezethet – magyarázza.
A pozitív affektus áramkör, más néven jutalomáramkör, döntő fontosságú az öröm, a jutalom, a társas élvezet, a motiváció és a céltudatosság megtapasztalásában. Ennek az áramkörnek a zavara érzelmi zsibbadtsággal és az élvezet megtapasztalására irányuló fokozott erőfeszítéssel jár – mondja Williams.
A negatív affektus áramkör kritikus fontosságú a negatív érzelmi ingerek, például a fenyegetések és a szomorúság feldolgozásához és az azokra való reagáláshoz. Ha megzavarják, a negatív érzelmekre adott reakciók intenzívebbé és elhúzódóbbá válhatnak – magyarázza.
A figyelemáramkör – másnéven frontoparietális vagy központi végrehajtó hálózat – a figyelem és a koncentráció fenntartásában vesz részt. Ha megzavarják, a figyelmi folyamatok sérülnek, és csökken az ember koncentrációs képessége – mondja Williams.
A kognitív kontrollkör olyan végrehajtó funkciókat támaszt alá, mint a munkamemória és a tervezés, valamint a gondolatok és a cselekvések irányítása. Ha megzavarják, akkor ez megnehezítheti a döntéshozatalt és kihívást jelenthet az előre tervezés – magyarázza.
Különböző biotípusok specifikus kezelést igényelnek
Ha a mentálhigiénés orvosok helyesen tudják azonosítani a hat depressziós biotípus egyikét, amely felelős az egészséges agyműködés zavaraiért, akkor személyre szabott kezelést tudnak majd ajánlani – magyarázza Aron Tendler, a Massachusetts állambeli Burlingtonban működő BrainsWay vezető pszichiátere, aki nem vett részt a tanulmányban, de az eredményeket rendkívül izgalmasnak nevezi.
