Furcsa ellentmondásos korban élünk. Az emberek utazgatnak, sporteseményeken szurkolnak, önfeledten örülnek, semmiségeken vitatkoznak, közben háború zajlik, valóságos népirtás, roskadozik a civilizációnk, gazdasági összeomlás fenyeget. A levegőben bénító félelmekkel teli nyugtalanság vibrál. Mit hoz a jövő, mit hoz a következő esztendő, meddig sikerül fenntartani a még elviselhető földi létet? Megingott a hit, a bizalom az emberiség fejlődőképességében. És nem csak arról van szó, hogy visszatérnek a rég meghaladottnak hitt sztereotípiák: békét csak háborúval lehet kikényszeríteni; fogat fogért, szemet szemért; az erősebbnek mindent szabad, sőt igaza is van.
Arról is szó van, hogy az ember alatti létbe terelnének minket, megtagadtatnák velünk a józan ítélőképességen alapuló véleményünket. Elvárnák, hogy a kényszerhez jó képet vágjunk, tapsoljunk a kivégzésünkön. Nem vigasz, hogy velünk pusztulnak ők is, sőt ezt sehogy sem tudjuk elhinni. De nehéz függetleníteni magunkat a szándékos rombolástól, amelynek egyik ága a félelemkeltés: „Világvéghelyzet, villámgyorsan terjed a halálos kór”; a másik az elterelés: „Miért szenved Perez Verstappennel szemben?” Ezt a kettősséget naponta hatalmas adagban kapjuk, nincs is értelme idézni többet. Tíz másodperce láttam ezt a két hírt – leírtam ide –, visszamentem ellenőrizni, már egészen más szerepelt ott. „Zsírmáj” – és „Miért eszik Brad Pitt mindig a filmekben?”.
Kíváncsiak mi foglalkoztatta az embereket száz éve? Másképp volt akkor, vagy az ember pont olyan volt, mint ma? Csak élni szeretett volna békében, jólétben, szabadságban. Persze nem minden ember érte be ennyivel. Voltak akkor is, akik világmegváltó eszméket fabrikáltak, hatalomra törtek, dicsőségre vágytak. Nem volt még rádió, sem televízió, nem beszélve az internetről. Nagyon ritka volt a telefon, és a hangosfilm sem létezett még. De a sajtó nagy úr volt már akkor is, az emberek újságot olvastak, a véleményüket kávéházakban és kocsmákban osztották meg ismerőseikkel. A vérmesebbek tömeggyűléseken szónokoltak, ekkoriban kezdődött a hangszórók alkalmazása gyűléseken.
Száz éve is úgy volt, hogy az emberek élték a mindennapi életüket, ki jobb, ki rosszabb körülmények között. Még sokan emlékeztek a Nagy Háborúra, volt, aki revansra vágyott, mások csak igyekeztek kihasználni a helyzetet. Hat év telt el a háború óta, Magyarországon nagy gond volt a menekültek elhelyezése, még mindig voltak, akik vagonokban laktak. Viszont ebben az évben szűnt meg az élelmiszerjegy-rendszer. Németországban a munkanélküliség súlyos teher volt, s megjelentek a szélsőségek: kommunisták, szociáldemokraták, nemzetiszocialisták. Amerika visszavonult, arra azért figyelt, hogy a Dawes-tervvel biztosítsa Németország fizetőképességét. Erre többek közt a hatalmas német jóvátételi fizetések miatt is szükség volt.
A németek fizettek, de közben megindultak a gazdasági stabilizáció útján is. Ekkor jelent meg a porondon Adolf Hitler, aki egy szűk csoport élén puccsot kísérelt meg Münchenben, sikertelenül. Hitler bíróság elé került, s a per 24 tárgyalási napját saját eszméi hirdetésére használta fel. Elítélték, de országos hírnévre tett szert, és még 1924 decemberében ki is szabadult, immáron a börtönben megírt „Harcom” című programjával felvértezve. A német választásokon a pártja 14 mandátumot szerzett (három százalék), a kommunisták 45-öt (kilenc százalék). Németország népes állam. Ez a három százalék több mint kilencszázezer embert jelentett, a kilenc pedig csaknem hárommilliót, de a politikai elit nem nyugtalankodott.
Chaplin sem a „Diktátorról” készített még filmet, hanem a „Könyökről”, amely hatalmas siker volt Európában is. Ebben az évben halt meg ötvenhárom éves korában Lenin, az orosz bolsevik (kommunista) puccs vezetője, aki ellen merényletet követtek el, de a halál okául előrehaladott agyér-elmeszesedést állapítottak meg. Lenint a moszkvai „Szovjetek Házában” ravatalozták fel, a koporsót pálmafák szegélyezték! Lenin utódja hamarosan Sztálin lett. A Szovjetunió léte elfogadott ténnyé vált, s hogy mik a céljai Sztálinnak, alig érdekelt valakit. Amerikában eladták a tízmilliomodik Ford gépkocsit, amelynek ára 298 dollár volt. A népszövetség kölcsön kibocsátását tette lehetővé Magyarország számára, csak a Magyar Általános Hitelbank kilencvenezer dollárt jegyzett. Megalakult a Magyar Nemzeti Bank is, előkészítették az új pénz, a pengő bevezetését.
Száz éve is tartottak olimpiai játékokat, mégpedig éppen Párizsban. Négy évvel korábban Magyarország nem vehetett részt az olimpián – több is veszett Trianonnál –, Párizsba azonban meghívták. Németország, a Szovjetunió (Oroszország) vagy éppen Kína ezen az olimpián sem szerepelhetett. Két magyar aranyérem született, az egyik kardvívásban (Dr. Posta Sándor), a másik agyaggalamb-lövészetben (Halasy Gyula). Ezzel is a 13. helyen végeztünk az éremtáblázaton. Az olimpia nagy sztárja Johnny Weissmüller volt, aki három aranyérmet nyert úszásban. Majd még kettőt 1928-ban, sőt egy bronzot is vízilabdában, s ezzel megváltotta belépőjegyét a filmiparba is, többek közt, mint Tarzan. Johnny még 1976-ban is forgatott, öt felesége volt, és Temesvár díszpolgárának is mondhatta magát.
Még nagyobb csodálatot vívott ki magának a finn Paavo Nurmi, aki öt aranyérmet szerzett Párizsban. Száz éve, július 10-én másfél óra alatt egyet ezerötszáz, majd még egyet ötezer méteren. Három olimpián egyéniben és csapatban kilenc aranyérmet szorgoskodott össze, hármat olyan számban – terepfutás –, amelyet az embertelen megpróbáltatások miatt töröltek az olimpiákról. Hír volt idehaza, hogy labdarúgócsapatunkat az egyiptomiak az olimpián megverték.
Akkoriban még művészeti versenyeket is tartottak. Nem kis teljesítmény, hogy első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd egy tervrajzával megnyerte a párizsi olimpiát, igaz ezüstéremmel, mert aranyat nem adtak ki. Hajós úszó volt, de labdarúgó is, sőt bíró is, és persze kiváló építész. Ő tervezte a margitszigeti Nemzeti Sportuszodát és a debreceni Aranybika Szállót is. A németeknek nem teremhetett babér az olimpián, viszont nagy reményeket fűztek a repüléshez. Száz éve repülte át az Atlanti óceánt először egy a Zeppelin gyárban épített léghajó, mégpedig alig több mint nyolcvan óra alatt. Maximális sebessége meghaladta a 120 km/órát. A megrendelő a maga az Amerikai Egyesült Államok volt, így később a léghajó a USS Los Angeles nevet kapta. A léghajó személyzetét fogadta az amerikai elnök, Calvin Coolidge is, akiről valószínűleg kevesen hallottak. Választási szlogenje mindenesetre jól hangzott: „Coolidge or Chaos.” A hangtalan és méltóságteljes szivar olyan ártalmatlannak tűnt, ahogy megérkezett Lakehurstbe, hogy a nagy ünneplő tömegből senki nem gondolt arra, milyen katonai célokat is szolgálhat egy ilyen monstrum. A levegőben már sokkal ártalmasabb gépek is feltűntek. Nem csoda, hogy a léghajók hamar kimentek a divatból.
Ellentmondásos időszak volt az emberiség történetében a száz esztendővel ezelőtti korszak is. Kína is mocorgott, s ha egy óriás megmoccan, megérzi a Föld is. Nacionalizmus, demokrácia, szocializmus – hirdették. Melyik győz? Az angolok a légi csapatszállítást tervezték, ötven férőhelyes repülőgépek gyártásával. Törökországból kiutasították a szultánt és egész családját, feloszlatták az egyházi iskolákat. Angliában megalakult az első munkáspárti kormány. Nem volt hosszú életű. A Népszövetségben a világbéke megvédéséről tárgyaltak, Apponyi Albert reményét fejezte ki, hogy a magyar békeszerződést mégis revideálni fogják. Nagy-Britannia királya fogadta Bethlen István miniszterelnököt, forgalomba kerültek a félmillió koronás bankjegyek, merényletben súlyosan megsebesítették az osztrák kormány fejét, és rövid ideig Marxnak hívták a német kancellárt. Eközben Kirill Vlagyimirovics nagyherceg Coburgban felvette az orosz cári címet. Halála után fia Vlagyimir Kirillovics szerepelt orosz cárként, egészen 1992-ig. Hogy ma ki lehet a cár, nehéz megmondani. Több igénylő is van a címre…
A szerző történész
