„Ez a vakmerő húzás, egy kétségbeesett mutatvány, amely inkább egy másodosztályú színészhez, mint egy tapasztalt államférfiúhoz méltó, ráadásul kritikus erőforrásokat von el az elsődleges harctérről, miközben elhanyagolható stratégiai nyereséggel jár” – írja Latham.
A szerző szerint ugyan a behatolás bejárta a világsajtót, és okozott némi pszichológiai kárt az oroszoknak, de ezek csak „felszínes győzelmek”, amelyek nem alkalmasak arra, hogy jelentősen megváltoztassák a konfliktus állását.
„Oroszország a kudarcok ellenére továbbra is félelmetes katonai hatalom, hatalmas arzenállal és nukleáris elrettentő erővel. Ukrajna, bár bátorságról és ellenálló képességről tesz tanúbizonyságot, ijesztő kihívás előtt áll, amikor le kell küzdenie ezt a nyomasztó egyenlőtlenséget” – írja a szakértő.
A szerző szerint a legnagyobb stratégiai tévedés az volt, hogy erőket vontak el a fő hadszíntérről.
„Minden egyes katona, harckocsi és tüzérségi eszköz, amelyet az oroszországi betörés során bevetnek, gyengíti azt az ukrán erőfeszítést, hogy felszabadítsák a megszállt területeket. Ezek az erőforrások, ha a frontvonalakon koncentrálódnának, potenciálisan kézzelfogható nyereséget hozhatnának, meggyengítve az orosz védelmet és lehetőséget teremtve a döntő áttörésre” – fejti ki a cikkben a szakértő.
A szerző szerint csak értelmetlen figyelemelterelés a kurszki behatolás, miközben Ukrajna sorsa máshol dől el. Hozzáteszi: Zelenszkij nagy hibát követett el, mert lehet nagy a hírverés, de a következmények tragikusak lehetnek.
Andrew Latham szerint józan gondolkodásra lenne szükség az ukrán vezetésben, nem pedig nagyzoló gesztusokra.
„Fontos figyelembe venni az ilyen lépések lehetséges következményeit. Egy elhúzódó oroszországi behatolás eszkalálhatja a konfliktust, bevonva más nemzeteket is, és potenciálisan katasztrofális globális konfrontációhoz vezethet. Ez egy veszélyes játszma, amelynek tétje az egész emberiség számára elképzelhetetlenül nagy” – írja.
„Ukrajna kritikus fordulópont előtt áll. Az előre vezető út tele van kihívásokkal, de egyértelmű, hogy a hangsúlyt továbbra is a megszállt területek felszabadítására kell helyezni. Az ország nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy értékes erőforrásokat pazaroljon el egy szimbolikus gesztusra” – zárja a szerző.
