Az ókor történetének egyik legnagyobb formátumú politikusa által kiépített rendszer évszázadokig fennállt, a császár reformjai megerősítették a Római Birodalmat.
Krisztus előtt 63-ban született Caius Octavianus néven egy praetori tisztséget viselő lovag fiaként. Anyja Julius Caesar unokahúga volt, és Caesar – akinek nem született fiúgyermeke – végrendeletében adoptálta és örökösévé tette meg Octavianust. A hosszú ideje megoldatlan földkérdés és az elavult intézményrendszer miatt a Római Köztársaság a Kr. e. 1. században válságba került, állandósultak a polgárháborús állapotok.
A rendet végül Caesar állította helyre, de hatalmát a szenátus nélkül gyakorolta, és örökös diktátorrá kiáltotta ki magát.
A régi köztársaság hívei azzal vádolták, hogy király akar lenni és időszámításunk előtt 44. március idusán, Brutus és Cassius vezetésével a szenátusban meggyilkolták. A merénylőknek azonban nem volt programjuk és a nép támogatását is elvesztették, amikor kiderült, hogy Caesar végrendeletében minden rómaira nagyobb pénzösszeget hagyott. Brutusék a birodalom keleti részére vonultak vissza, Róma a polgárháború szélére sodródott.
A mindössze 18 éves Octavianus nagybátyja végrendeletére hivatkozva kísérletet tett a hatalom megszerzésére, de ehhez el kellett nyernie a nép bizalmát, és szövetségeseket kellett szereznie.
Felvette a Caius Julius Caesar nevet, kiegyezett a szenátussal, a Ceasar által megígért juttatásokat – az ezzel késlekedő konzul, Marcus Antonius helyett – saját zsebéből fizette ki, magánhadsereget szervezett Caesar légióiból, amellyel legyőzte Antoniust, majd Róma megszállása után konzullá tette meg magát. Helyzetének megszilárdítása után a szenátussal szembefordulva kiegyezett Antoniussal és Lepidussal, Caesar két legbefolyásosabb hadvezérével, létrejött a második triumvirátus, amelynek tagjai felosztották egymás közt a birodalom tartományait.
A történelem egyik leghíresebb szerelmi története
A Brutusék elleni hadjárat költségeinek előteremtése érdekében a proskripció eszközéhez folyamodtak: listát készítettek az ellenségüknek tartott személyekről, akiket ezután bárki büntetlenül megölhetett, vagyonuk pedig az államra szállt. A vérengzés áldozata lett a kor legnagyobb filozófusa és szónoka, Cicero is. A triumvirek Kr. e. 42-ben Philippinél arattak győzelmet Caesar gyilkosai fölött, a csatát követően Brutus és Cassius is öngyilkosságot követett el.
A legkevésbé ambiciózus Lepidus hamar kiszorult a hatalomból, a színtéren maradó, az egyeduralom megszerzésére törekvő két politikus pedig ismét felosztotta a birodalmat: a nyugati rész Octavianusé, a keleti pedig Antoniusé lett.
Antonius Egyiptom királynőjével, Kleopátrával lépett szövetségre – kettejük románca a történelem egyik leghíresebb szerelmi története –, Octavianus pedig letelepítette légióit, visszaszerezte a Caesar halála után elvesztett, Róma gabonaellátása szempontjából kulcsfontosságú Szicíliát, és propagandahadjáratot indított Antonius ellen, akit keleti despotaként igyekezett feltüntetni.
