Mi más foglalkoztatná az úri közönséget 2024 nyarán, mint az a liberális köröket felháborító elképzelés, miszerint a Gellért-hegyen álló Szabadság-szobor talapzatán a tervek szerint egy nagy kereszt magasodik majd Budapest fölé. Pontosan az 1992-ben onnan leszedett szovjet katona helyén. A ruszkit elvitték Nagytéténybe a szoborparkba, a pálmaágat tartó főalakot felújítják. Megtisztítják felületét, szemrevételezik, jól tart-e a több ezer rögzítőcsavar, vannak-e repedések, és mik is a kijavításra váró hibák. 2026-ra készülnek el, akkortól ragyog majd a főváros felett az újjászülető Szabadság-szobor.
Mi is itt a probléma? A kereszt. A vallási kérdésekben mostanában mélyre merülő Gyurcsány Ferenc is elmondta véleményét az ügyben, naná, hogy nem helyesli a keresztet, és a szokásos szereplőkkel elindult a kereszt ellen tiltakozó petíció is. Több ezren aláírták, szerintük a tervek veszélyeztetik a szobor eredeti koncepcióját, a kereszt pedig meggyalázná az alkotó művész szándékát. A jeles aláírásgyűjtő szervezet olyan nagy jelentőségű ügyekben is híveket toboroz, mi szerint Védjük meg együtt a Balaton veszélyben lévő ökoszisztémáját!, meg még Csökkentsék öt százalékra az alapélelmiszerek áfáját!, aztán Ne épüljön Debrecenben kínai akkumulátorgyár!, sőt, Tiltakozunk a közoktatás további rombolása ellen!
A felkiáltójel-túltengésben úszó aHang bátran a hatalom arcába vágja a keresztügy kapcsán, mint ahogyan azt, ugye, a diktatúrákban szokásos, „az embereknek elegük van abból, hogy a kormány ismét ideológiai alapon, társadalmi és szakmai egyeztetés nélkül kívánja átnyomni a saját elképzelését”.
Az a végeláthatatlanul liberális néhány ezres aláírásgyűjtő tömeg, aminek erősen csípi a szemét a leendő Gellért-hegyi kereszt, már megint a demokráciát hiányolja. Miféle szakmai egyeztetés lehet az, ahol az úgynevezett szakma képviselői arról egyezkednek, hogy kell-e kereszt vagy nem kell? De ez még mind semmi, társadalmi egyeztetés is múlhatatlanul szükséges a demokráciákban, kérdezzünk meg mindenkit, hogy is áll az üggyel. Valamiféle fővárosi lakógyűlést lehetne újfent tervezni, ahol is néhány ezer internetező polgár megszavazza például az újabb bicikliutakat. Ezek akadálytalanul, nyílegyenesen tartsanak céljuk felé, csak semmi útkereszteződés, mert az olyan katolikus.
A nagy budapesti keresztes háború lényegét Saly Noémi tudatta a publikummal. „…a legutóbbi népszámlálás szerint kétmillióan vallották magukat katolikusnak, ezzel a gesztussal a kormány nyolcmillió magyart rekeszt ki, ki tudja, milyen megfontolásból, és kinek akar ezzel tetszelegni” – nyilatkozott a Budapest-történész. Azt még hozzátette, hogy ez így a Citadella, a Szabadság-szobor és Budapest megerőszakolása, megcsúfolása, arcul köpése, és mindez a kereszt jegyében… cinikus aljasság.
A Szabadság-szobor felújítását irányító várkapitányság már a tervek elkészítésekor világossá tette, hogy miért raknak keresztet a talapzatra. „Az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbóluma a kereszt. Arra a talapzatra, melyet a sztálinista Borisz Jofan tervezett, és ahol korábban a szovjet katona szobra állt, egy keresztet állítunk.”
Arról meg, hogy a szorgos aláírásgyűjtők, a kereszt ellen tiltakozók egyik fő érve, miszerint a jeles szobrász, Kisfaludi Stróbl Zsigmond jogutód családja is tiltakozik a kőkereszt ellen, annak okáról a kiváló szombathelyi irodalmár, Gyurácz Ferenc lebbenti fel a fátylat: „Tudjuk, hogy milyen szellemiség az, amelyik babonásan fél, retteg a kereszttől. Nem az ateisták. Hanem egy, a kereszténységgel ellentétes, okkult hit követői, e hit urának szolgálói.”
A szabadkőművesek. Köztük a Szabadság-szobor alkotója, Kisfaludi Stróbl Zsigmond.
A szerző újságíró
