Egy friss tanulmányban annak a feláldozott gyermeknek a DNS-ét elemzik, akinek maradványait a mexikói Paquiméban tárták fel – számol be a Heritage Daily. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a korabeli elitben gyakori volt a rokonok közötti utódnemzés – olvasható az ng.24.hu oldalán.
Paquimé a mogolloni kultúra egyik legnagyobb és legösszetettebb lelőhelye. A helyszín a 13-14. században politikai és rituális központként szolgált és vályogépületekből, labdapályákból, kőépítményekből és egy piactérből állt – írja az ng.24.hu.
Dr. Jakob Sedig, a Chronicle Heritage és a Harvard Egyetem munkatársa szerint a város felemelkedéséről és bukásáról sokat tudni, az viszont még mindig kérdéses, hogy milyen volt a helyszín társadalmi hierarchiája, illetve a lakosok biológiai kapcsolata egymással. A szakértő kollégáival a közelmúltban egy áldozatként bemutatott gyermeket vizsgált meg, akit egy kútszerű, föld alatti épületben temettek el.
Az elemzések azt mutatták, hogy az elhunyt ősei közvetlen rokonok voltak. Sedig szerint a gyermek rendelkezik az egyik legmagasabb homozigozitási értékkel a nyugati félteke összes publikált ősi halottja közül.
