Igen, az iroda üzemel. Még hivatalos ünnepen is. Sőt, mint a középkori kódexmásoló műhelyek, csak ilyenkor működik teljes lélekkel. Elvégre az emberek, a magyar emberek elvárják, teljes joggal, hogy mint egy orákulum, bölcs vezérük megnyilvánuljon. És nem hiába várnak a gyurcsányi gondolatra, az meg is érkezik. Mint most is. Szent Istvánkor. Az új kenyér ünnepén. Alkotmányunk dicső napján. Meg bizony. Bölcs, hűvös, elegáns, de mégis távolságtartó. Mint maga az ember.
„Legyél büszke, Magyarország! Tudják, hogy kik voltak a Herulok? Nyilván nem tudják. Én se tudtam. A Herulok a Rajna mellett éltek. Azt mondják, hogy Odoaker, a „Herul” 476-ban a Nyugat-Római Birodalmat megdöntve Itália királya lett. Talán így volt, mégis elfelejtettük őket. Ahogy sokszáz (így!) ókori népet. Mert nem tudtak államot alapítani” – kezdte Facebook-dolgozatát a volt miniszterelnök. És mielőtt még találgatni kezdtünk volna, hogy vajon kitől származnak az újabb magvas gondolatok, a nemzet Ference elárulta – ahogyan a dolgozatban írta, egy, illetve hát összesen két tével – „kifejtete”, hogy mire is akar kilyukadni ezzel a történelmi ténnyel.
Gyorsan kiderült, hogy nem az általa egy ideje beígért, részünkről türelmetlenül várt, kurva jó dolgozatról, novelláról, regényről van szó, csupán szimpla, mégis bíbor köntösbe öltöztetett, nagy ívű felismerésről, amelyet velünk, egyszerű talpasokkal is megosztott: „Mi, magyarok államot alapítottunk, és a mai napig saját államunk van. A csaknem kétszáz független ország egyike vagyunk. Nép, amely államot tudott alapítani és építeni és őrizni. Legyünk büszkék erre, a legtöbb népnek ez nem sikerült. Nekünk igen. A nép legnagyobb teljesítménye, hogy államot alkot. Saját akarata szerint szervezve életét, történelembe foglalva a hétköznapokat. Mi, magyarok képesek voltunk, vagyunk erre. Vigyázzunk Magyarországra! Legyél büszke magadra, Magyarország!”
Igen, büszkék vagyunk, joggal. A büszkeségtől lepattannak mellünkről az inggombok, mert bizony nagy teret átölelő gondolatok, s minden helyesírási malacságuk, fölös nagy betűk, elmaradt vesszők ellenére is tényleg ünneplőbe öltöztetett szavak, mondatok. És akkor kezdődik a találgatás, hogy vajon ki körmölhette őket. Mert bizony itt már korábban is történhetett másolás, mondjuk, szakdolgozaté, amelyet aztán éppen termékeny megállapításai miatt el is loptak.
Ám aztán volt itt egyéb is, hiszen máig nem derült ki, hogyan is néz ki Gyurcsány mester rendszeres bérmálkozása. Bigott vallásosságát bizonyítandó – kellettek volna az egyszerű nép voksai is –, kitalálhatta, hogy amíg a világ mindössze egyszer bérmálkozik, ő bizony rendszeresen. És környezetében, fizetett emberei közül nem volt senki, aki felvilágosítsa, hogy ez baromság. Vagy éppen más tanácsolta a rendszerességet neki? Mert bizony ez az áhítatos, festett fellegekbe akadó szemforgatás csak arra jó, hogy aláássa vezérünk hitelességét.
Úgyhogy most is a kisebb-nagyobb bakik, mintegy kínos tintapacák a másoló kódexén vastag zárójelek közé teszik a nemes mondandót. Ám ettől még jókor érkezett a parainesis, s miközben segít megújulni, felmutat a honi fehérek között egy európait. Egy valódi, békebeli herult. Pardon, HERULT, csupa-csupa nagy betűvel!
A szerző újságíró
