A kényszerbetegség (OCD) legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a beteg akaratán kívül betörő gondolatoktól, félelmektől szenved, majd a feszültség csökkentésére különböző cselekvéseket hajt végre.
A kényszergondolatok és kényszercselekvések mindennapi megjelenése akadályozza a beteget a megszokott életvitelében, és jelentős stresszt okoznak számára. A betegség férfiaknál 11–18 éves kor körül, nőknél gyakran az első szülés után indul el, és amennyiben nem kezelik, hajlamos krónikussá válni.
A kényszerbetegség általában kényszergondolatok és kényszercselekvések megjelenésével jár, bár az is előfordulhat, hogy a betegnek kizárólag kényszergondolatai vagy kényszercselekvései vannak.
A betegek hajlamosak igen sok időt a napjukból kényszercselekvéseikkel eltölteni.
A kényszergondolatok olyan gondolatok, félelmek, amelyek akaratlanul beférkőznek a beteg tudatába, sokszor előjönnek a nap során, szorongást keltenek, énidegenek, a beteg általában tisztában van azok valótlanságával vagy megalapozatlanságával.
A kényszergondolatoknak sokszor tipikus témái vannak, mint félelem a beszennyeződéstől; szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszergondolatok; félelem a kontrollvesztéstől, hogy valakinek ártani fog; akaratlan szexuális gondolatok; vallásos kényszergondolatok; aggódás, hogy bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt stb.
A kényszercselekvések olyan, ismétlődő, értelmetlen cselekvéssorozatok, amelyeket a kényszergondolatok által kiváltott szorongás, feszültség csökkentésére végez a beteg. A kényszercselekvések nem okoznak örömet a betegnek, csupán a feszültéget csökkentik, és azt is csak átmenetileg. A betegek gyakran rituálékat állítanak fel, hogy kontroll alatt tartsák a kényszergondolatokat.
A kényszercselekvéseknek is sokszor tipikus témái vannak, mint a kézmosás, a mosás, a takarítás; az ellenőrzés, a javítgatás; a számolás; a merev sémák, ismétléses rituálék követése.
Különbség van az egészséges hibátlanságra való törekvés és a kényszerbetegség között, ugyanis utóbbiban túlzott mértékű aggódás van jelen hétköznapi problémákkal kapcsolatban.
Amennyiben úgy érzi, hogy kényszerbetegsége megnehezíti mindennapi életét, keresse fel háziorvosát, aki segíthet a megfelelő szakember megkeresésében, vagy kérje közvetlenül pszichiáter szakorvos segítségét.
A betegség okait még máig sem sikerült teljes mértékben tisztázni, de valószínűleg szerepet játszhatnak a kialakulásában idegrendszeri okok, amikor a kényszerbetegség lehet következménye számos biológiai folyamatnak, amely normális körülmények között is lejátszódik az ember agyában. Kiváltóak lehetnek a genetikai okok is. A genetikai hajlamnak szerepe lehet a betegség kialakulásában, mivel a családi halmozódás kb. 20 százalék, egypetéjű ikreknél 63 százalék.
Fenti hajlamosító tényezőkön túl szerepe lehet a tanulási folyamatoknak is (ún. tanuláselméleti magyarázat), amely szerint a kényszeres gondolkodás és cselekvés eltanulható a családtagoktól.
Kényszerbetegség kialakulására hajlamosíthatnak továbbá a stresszes életesemények; egyéb mentális betegségek. Gyakran társul tickel és Tourette-szindrómával.
A kényszerbetegség számos egyéb problémát okozhat. Nagy mennyiségű idő ráfordítása a kényszeres rituálékra; egészségügyi problémák; nehézségek a munkahelyi, illetve iskolai teljesítményben; nehézségek a szociális életben, emberi kapcsolatokban; életminőség-romlás, szegényes magánélet is kialakulhat.
Előfordulhatnak öngyilkossági gondolatok is, amelyeket sokszor nehéz elkülöníteni a tényleges öngyilkossági szándéktól, mert a kényszergondolat esetén a beteg valójában nem akar kiugrani az ablakon, csak szorong ettől.
A betegség diagnosztizálását pszichiáter szakorvos végzi. A beszélgetés során feltárja a beteg tüneteit, kényszergondolatait, egyéb pszichés tényezőit. Amennyiben a beteg beleegyezik, a kezelőorvos lehet, hogy beszél a páciens családtagjaival is.
A kényszerbetegség ma már gyógyszeres kezelés és pszichoterápia kombinációjával kb. nyolcvan százalékban egyensúlyban tartható, folyamatos orvosi ellenőrzés mellett. A megfelelő kezelési módszerekkel a beteg képessé válik a kényszergondolatok és kényszercselekvések irányítására, így lehetősége nyílik teljes életet élni.
