2024. augusztus 29. csütörtök. 10:58
Hát ezen bizony elvitatkozgatunk még egy ideig. Bajnak ugyan nem baj, eszmét cserélnek egymással az emberek, csak hát a vita kapcsán itt-ott felszikrázó indulat aligha hiányzik Európában még mindig idegenként méricskélt lelkünknek. Láttam a tervet, amelyben kereszt van a Citadellán, a pálmaágat feszítő nőalak talapzatán. Láttam. Roppant elegáns és nagyon tetszett. Még akkor is, ha eddig nem hiányzott onnan, és bizonyára ezután sem fog. Meglehet azért nem, mert magvalósul. Vagy éppen nem. S ha ezután felnézek a hegyre, aligha lesz hiányérzetem.
Amikor a kereszt helyén őrködő katonát elvitték onnan, ambivalens érzéseim voltak. Nem, nem sajnáltam a dicső Vörös Hadsereg őrszemét, hiszen akkoriban éppen mérges vita zajlott, hogy na most felszabadítottak bennünket, vagy éppen ellenkezőleg, elfoglaltak. Viszont, ami utánuk maradt, azt meg lehetett nézni. Akár még anyagi valóságában is. Így aztán öszvér megoldás született: irány a szoborpark! Ugyan már nem tartotta felülről rajtunk a kezét a hatalom, ám kéznyomát bármikor meg lehet nézni. El lehet oda vinni a gyerekeket, megmutatni nekik, hogy ez itten, zsíros kenyérrel a kezében, Lenin bácsi. Ő Csepelről kérte az áthelyezését.
De ott van a pécsi dzsámi, vagy az egri minaret. A maga korában, a törökök elvonulása után, a pillanat hevülete nyilván felperzselte volna mindkettőt, ma pedig csodájukra jár a világ. Mert milyen is lenne Eger Dobóék legendája, no meg az karcsú minaret nélkül? És az idő a dzsámira is varázsleplet, romantikus bájesztétikumot borított. Most akkor le kellett volna bontani bármelyiket is vagy sem?
Bár ezzel némileg analóg, mégis kicsit más a helyzet a Gellért-hegyen. Itt utólag kerülne egy jelkép egy műalkotásra. És nem tudni, ki dönthet a sorsáról. Az érkezéséről. Talán az önkormányzat? Vagy inkább a talpraesett, méhlegelős főpolgármester? Esetleg a parlament, netán népszavazás? Hát, nem is tudom. Látszólag valamennyi igen demokratikus, némelyik ugyan kicsit drága változat, de megelőzendő a keresztes háborút, valakinek döntenie kell. Nem hiszem, hogy csak a bigott, gyakorta bérmálkozó szentfazekaknak van beleszólásuk, hanem valamennyiünknek. Méltatlan lenne, ha ilyen vagy olyan sunyi lobbik mutyiznának, majd aztán még ez is megosztaná nemzetünket, és a súlyos döntés keresztjét pedig még évtizedekig cipelnénk a hátunkon.
Közben meg lássuk a keresztet. Szem előtt legyen, és végre a békét jelentse, s ne csupán a keresztény emberek számára.
A szerző újságíró
