A SZIN története 1968-ra nyúlik vissza, amikor először rendezték meg a Tisza-parti városban – pontosabban 1964-ig, de akkor még Szegedi ifjúsági Karneválnak hívták. Azóta az rendezvény folyamatosan fejlődött és alakult, a szellemiség, ami már az első SZIN-t is jellemezte, ma is él: a fiataloknak lehetőségük van arra, hogy szabadon, kötetlenül, mégis jól szervezett körülmények között élvezzék, búcsúztassák a nyarat. Az elmúlt években a fesztivál a hazai és nemzetközi zenei élet nagy neveit is vendégül látta, ezzel is növelve a hírnevét és vonzerejét.
Karikó Katalin ugyan csak plakáton van jelen a SZIN-en, de ez is jelzi, mennyire büszke Szeged a Nobel-díjasára
Fotó: MH/Eib Zoltán
A SZIN különlegessége a helyszínben rejlik: a fesztivál a Tisza partján, Szeged gyönyörű zöldövezetében zajlik, ami már önmagában egyedi atmoszférát teremt. A naplementék, a folyó és a természet közelsége egyaránt lehetővé teszi, hogy a résztvevők valóban kikapcsolódjanak és feltöltődjenek.
Nem csoda, hogy a SZIN sokak számára nem csupán egy fesztivál, hanem egy életérzés is, amely évről évre visszacsábítja a régi barátokat és új arcokat egyaránt.
Ahogyan a nyár lassan búcsút int, a SZIN fesztivál a tökéletes alkalom arra, hogy egy utolsó, emlékezetes élményben részesüljünk, mielőtt az őszi hétköznapok visszaveszik az irányítást – még akkor is, ha az idei időjárás inkább az afrikai éghajlatot idézi.
Személy szerint én is arra is kíváncsi voltam, hogy a magyar headliner előadók az elképesztően sűrű nyári turnék végén milyen színvonalú előadásokkal lepik meg a hozzáértő közönséget, hiszen rengeteg városban és rendezvényen léptek fel rövid idő alatt. Azt gondolom, hogy az érthető fáradtság ellenére a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) különleges helyet foglal el a naptárukban, és nemcsak a közönség, hanem az előadók számára is jelentőséggel bír.
Rúzsa Magdi felrobbantotta a színpadot
Fotó: MH/Eib Zoltán
A SZIN első napja mindig különleges atmoszférával bír, a művészek egyszerűen nem hagyhatják figyelmen kívül azt az energiát, ami a szegedi közönségből árad. Abban reménykedtem, bár az előadók egy hosszú nyár végén járnak, ez a különleges közeg mégis új lendületet ad nekik, és minden tartalékot mozgósítanak. Számukra is kihívás, hogy hogyan tudják minden egyes fellépésre megújítani magukat, de éppen ebben rejlik a fesztiválokon való szereplés varázsa: a közönség mindig máshogy reagál, és az előadók ebből merítenek inspirációt.
A magyar headlinerek az évek során megtanulták, hogyan tartsák fenn a frissességet és a lendületet. Sok esetben az interakciók, a közönség visszajelzései, sőt, maga a helyszín is hozzátesz ahhoz, hogy egy-egy koncert különleges legyen. Szeged pedig, a Tisza-parti hangulatával, a fesztivál egyedülálló helyszínével és a lelkes közönségével mindezt tudja.
A helyszínválasztás telitalálat volt a szervezők részéről
Fotó: MH/Eib Zoltán
A félelmem egyáltalán nem igazolódott be, a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) első napja, ahogy azt sokan várták, igazán emlékezetesre sikeredett. A fesztivál már az első napon bebizonyította, hogy miért is tartják számon az ország egyik legkedveltebb nyárzáró rendezvényeként. A hangulat a korai óráktól kezdve folyamatosan fokozódott, és estére már minden adott volt ahhoz, hogy a közönség egy felejthetetlen élménnyel gazdagodjon.
Ahogy elindult a SZIN első napja, a fesztivál központi Nagyszínpada is életre kelt, és a fellépők sorában máris felpörögtek az események. Négy különböző világ, négy különböző stílus – és egy felejthetetlen este. De nézzük, hogyan is festett ez a varázslatos kavalkád!
A napot a Hűvös zenekar nyitotta, és nevükhöz hűen tényleg hűvösen indították be a hangulatot, a koncertjük a „Hűvösen Menő Kezdet” címet is kaphatta volna. Mintha csak a reggeli kávé helyett egy frissítő koktélra hívtak volna meg minket – a zenéjük könnyed, mégis határozott lökést adott a közönségnek. A Hűvös igazi hazai csemege volt, amely kicsit nosztalgikus, kicsit modern, és mindenképp olyan volt, mint egy régi barát, akivel régen nem találkoztál, de rögtön ott folytatjátok, ahol abbahagytátok.
Ahogy Rúzsa Magdi a színpadra lépett, az addigra már jelentősen felduzzadt közönség levegője fogyni kezdett. Ez a Hölgy nem csak énekelt, hanem lélekkel töltötte meg a levegőt is! Magdi olyan energiával és érzelemmel adott elő, hogy még a legkeményebb rockerek is elérzékenyültek egy-egy dal alatt. Valahogy sikerült neki, hogy egyszerre legyen könnyes a szem és libabőrös a kar, és az emberek úgy érezzék, mintha egy óriási ölelésben részesülnének a zenéjén keresztül.
Dzsúdló fellépése után a fesztivál közönsége már pontosan tudta, miért ő az egyik legnagyobb név a fiatal hazai előadók között. Ahogy belekezdett a zenéjébe, a hangulat egyből felpörgött, a színpad előtt pedig mindenki táncra perdült, mintha legalábbis nem lenne holnap. Dzsúdló zenéje olyan vibráló energiát hozott, amitől mindenki úgy érezte, hogy most azonnal meg kell hódítani a világot, vagy legalábbis el kell menni egy jó éjszakai kocsmatúrára. Igazán őszinte, zsigeri showman, nem a szokásos paneleket használta, hogy a közönség hangulatát fokozza, illetve amikor használta, akkor is szívből jövő, természetes kapcsolatot épített ki az egyébként nagyon hálás rajongókkal. Számomra egy kivételes élmény volt megnézni ezt a produkciót.
És végül Zara Larsson, a svéd popdíva, aki úgy robbant be a színpadra, mintha csak egy meteor csapódott volna be a fesztivál közepébe. Zara előadása olyan volt, mintha a nemzetközi popvilág elitje egy villámgyors sétarepülésre vitt volna minket a legnagyobb slágereken át. Ahogy elérte a refréneket, a közönség úgy énekelte vele a dalokat, mintha legalábbis ez lenne az új nemzeti himnusz. Zara mindenkit meggyőzött: a popzene uralkodik, és ő ennek a birodalomnak a koronázatlan királynője.
Egy éjszaka, négy világ
A Hűvös hozta az otthonos kezdést, Rúzsa Magdi mély érzelmekkel töltötte meg a levegőt, Dzsúdló felszította a lázadó tüzet, Zara Larsson pedig egy igazi poprobbanással zárta az estét. Ez a négyes úgy működött együtt, mint egy jól megkomponált menü: volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, és még azok is jóllaktak, akik csak egy kis ízelítőre vágytak.
A Szegedi Ifjúsági Napok pedig így már az első napján bebizonyította, hogy itt bármi megtörténhet – és meg is fog!
A SZIN nem csak a fiataloké
Még egy gondolat a közönségről. Ha valaki azt mondja, hogy a fesztiválok csak a fiatalok bulizóterepei, akkor el kell vinni őt a Szegedi Ifjúsági Napokra, és biztos megváltozik a véleménye! Itt nemcsak a huszonéves lányok és fiúk táncolnak a színpad előtt, hanem rengeteg felnőtt házaspár és 50 feletti látogató is ropja, mintha nem lenne holnap.
Ahogy körülnéztem, először azt hittem, hogy a szüleim véletlenül eltévedtek a szegedi nyugdíjasklub kirándulása során, de gyorsan rájöttem, hogy itt mindenki önszántából van jelen – és nem is akárhogy! Első pillantásra azt gondoltam, hogy felvigyázni jöttek a lurkókra, hogy ne vigyék túlzásba a duhajkodást. Nem, kérem szépen, ők alanyi jogon „csapatták” a fesztiválon. Az érett generáció tagjai úgy vették birtokba a fesztivált, mintha csak a saját ifjúságuk reneszánsza lenne. Egy-egy „érettebb” páros olyan energiával táncolt az aktuális slágerekre, hogy a fiatalok csak kapkodták a fejüket: „Hé, ezek tudnak valamit, amit mi nem!”
Az is előfordulhatott, hogy a szüleink már itt ismerkedtek meg valamikor a SZIN hőskorában, és most visszatértek nosztalgiázni, de közben ők adják a legnagyobb bulit. Ha pedig azt halljuk, hogy valaki azt kiabálja a tömegben, hogy „Ez a dal a mi esküvőnkön is szólt!”, akkor biztosak lehetünk benne, hogy egy olyan buliba csöppentünk, ahol az életkor csak egy állapot és a jókedv örök.
Ha legközelebb a SZIN-en egy vidám, ötvenes pár mosolyog ránk a „táncparketten”, ne lepődjünk meg: ők már akkor is itt buliztak, amikor mi még a babakocsiban tettük meg az első fesztiválköreinket.
A magyar előadók taroltak
De komolyra fordítva a szót, a magyar előadók, akiknek neve már régóta összeforrt a hazai fesztiválokkal, ismét bizonyították, hogy miért ők az esték sztárjai. A fellépéseik lendületesek és energikusak voltak, ezt pedig a közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta. Az előadók láthatóan élvezték, hogy egy ilyen nagyszabású eseményen szerepelhetnek, és hogy ismét találkozhatnak a szegedi közönséggel, amely mindig szívélyesen fogadja őket.
A Tisza-parti helyszín és az este során megvilágított városképek tovább fokozták a fesztivál hangulatát, amelyet a látogatók örömmel fedeztek fel. A változatos programok és a zenei kínálat mellett a fesztivál egyedi atmoszférája megteremtette mindenki számára, hogy az első nap valóban különleges legyen.
Az időjárás is kegyes volt a fesztiválozókhoz, így a résztvevők gondtalanul élvezhették a szabad ég alatti koncerteket.
A szervezők munkájának köszönhetően, minden zökkenőmentes zajlott, így a közönség teljesen az élményre koncentrálthatott.
A SZIN első napja nagyszerűen sikerült, és már most látni lehet, hogy a következő napok is hasonlóan emlékezetesek lesznek. Az első napra látogatók biztosan maradandó emlékekkel tértek haza, és kíváncsian várják, mit tartogat még a fesztivál további programja.
