Kővágóörs, a régi mezőváros és a Balaton-part között a trianoni területvesztés után, az új üdülőtelepek megteremtésének idején, az 1920-as 30-as években alakult ki Pálköve nyaralótelepe. Utcái egyenesek, a mértani szerkezetű településen ekkortól kezdve épültek fel tömegével a többségükben csak nyáron használt házak. Sokan azt mondják, hogy Pálkövét nem épített értékei, hanem a csendes pihenésre, nyugalomra alkalmas adottságai: az elhagyott kőfejtő, az egykori kőrakodó kikötő, a strand melletti ősnádas, a páratlan panoráma teszi vonzóvá.
Pálköve egyik első, de mindenképpen legnevezetesebb lakója a 20. század jelentős politikusa és újságírója, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. Bajcsy-Zsilinszky fedezte fel a Balaton-partnak ezt a vadregényes részét. Azt mondta, hogy a teljesen beépítetlen, fákkal körülvett, Balatonba nyúló terület éppen elhagyatottsága miatt alkalmas az igazi pihenésre. Kezdetben Bajcsy-Zsilinszky egy nagyobb területet bérelt Pálkövén, ahol semmiféle építmény nem volt. A politikust ez nem zavarta, minden nyáron heteket töltött el itt sátorozva. Kővágóörs azzal a feltétellel adta bérbe neki a telket, hogy tizenhat évig nem kér érte pénzt, ám addigra házat kell építenie rá, és azzal együtt kell visszaadnia a területet. Ennek mögöttese az volt, hogy a környékén strandfürdőt terveztek, és azt remélték, hogy a Bajcsy-Zsilinszky építette ház lesz az új üdülőterület központja. A politikus pedig – pénze nem lévén – bízott abban, hogy csak összeszed annyit, amennyiből építkezni is tud, meg ki is tudja majdan váltani üdülőjét. Közben Bajcsy birodalma szomszédságában igen olcsón telkekhez lehetett jutni, a politikus kevésbé tehetős barátait is arra bíztatta, hogy vegyenek itt telket, nehogy neki nem tetsző emberek kerüljenek ide. Ez sikerült is, a magyar úri középosztály tisztességes tagjai kezébe került Pálköve nagy része. A később Sopronkőhidán a nyilasok által kivégzett Bajcsy-Zsilinszky mindenféle diktatúrát elutasított, a baloldalit éppúgy, mint a jobboldalit. Ebbéli véleményének természetesen Pálkövén is a rá jellemző indulatos módon hangot adott. 1937-ben épített egy kis házat üdülőtelkén. Kortársai visszaemlékezése szerint, noha képviselősége a fővároshoz kötötte, igazi otthonának Pálkövét tartotta. Itt írta cikkeit lapjának, a Szabadságnak.
A tragikus sorsú politikus nyaralója ma emlékmúzeum. Pálköve máig megtartott rendje, nyugalma, és békéje őt igazolja. Vajon olyan sok más helyén az országnak sikerült volna megakadályozni, hogy hangoskodó üdülők zavarják meg a környék csendjét? Aligha. Ezért szeretik még ma is sokan Kővágóörs-Pálkövét.
