A viktoriánus korabeli antik könyvek elemzése során olyan mérgező anyagok jelenlétét azonosították, mint az ólom és a króm. A jó hír, hogy amíg nem nyalogatjuk őket, a nehézfémekkel való véletlen érintkezés valószínűleg nem eredményez olyan nagy mennyiségű felszzsívódást, hogy komoly károkat okozzon.
Nagy kockázatnak vannak kitéve azok, akik sokat foglalkoznak antik könyvekkel. Gondoljunk csak például a könyvtárosokra és könyvkereskedőkre, akik gyakran találkozhatnak méreggel átitatott antik könyvekkel.
Ezek a mérgező színezékeket tartalmazó régi könyvek egyetemeken, közkönyvtárakban és magángyűjteményekben is ott lehetnek. Ezért szeretnénk megtalálni a módját annak, hogy mindenki könnyen kideríthesse, milyen mértékben vannak kitéve ilyen típusú antik könyveknek, és hogyan lehet biztonságosan tárolni őket – mondta Abigail Hoermann, a Lipscomb Egyetem kémikusa.
Emlékeztetett: a 19. században a festékek egy új osztálya került előtérbe. Az élénk színárnyalatokat már nem lehetett kizárólag nehezen hozzáférhető, természetes összetevőkből előállítani.
Új alapanyagokat kezdtek el használni:
- az arzén látványos, élénk, szinte neon zöldeket és bíborvörös színeket eredményezett;
- az anilinnel mélyfeketéket és megdöbbentő lilákat lehetett létrehozni;
- más nehézfémek segítségével a festékek stabilabbá váltak, így hosszabb ideig maradtak ragyogóbbak.
Hihetetlen, mit rejtenek ezek az antik könyvek
Az új alapanyagok használata egyre több halálesetet eredményezett, különösen a gyári munkások esetében. Azóta pedig megtanultuk, hogy ruháinkat és könyveinket ne olyan anyagokkal fessük, amelyek lassan megmérgeznek minket. Az antik könyvek, tárgyak azonban nem biztos, hogy biztonságosak.
Melissa Tedone és Rosie Grayburn, az amerikai Winterthur Museum, Garden & Library műtárgyvédelmi szakemberei még 2019-ben figyeltek fel egy könyvre, amelynek a szövetből készült borítóját olyan pigmenttel festették, amelyről tudták, hogy arzént tartalmaz.
Az úgynevezett Poison Book Project (Méregkönyv-projekt) során azóta világszerte számos olyan könyvet azonosítottak, amelyet ugyanezzel a mérgező pigmenttel kezeltek.
Jan Cohu és Michaela Rutledge, a Lipscomb Egyetem könyvtárosai a közelmúltban megkeresték Joseph Weinstein-Webb vegyészt, hogy megnézzék, vajon a saját könyvtáruk gyűjteményében fellelhető, élénk színű könyvek is tartalmaznak-e ilyen, mérgező színezéket. A szakemberek számos könyvet tesztek egész sorozatának vetettek alá: elvégezték többek között a röntgenfluoreszcenciás vizsgálatot az arzén és más nehézfémek kimutatására; induktív csatolású plazma optikai emissziós spektroszkópiát a fémek koncentrációjának megállapítására; valamint röntgendiffrakciót a fémeket tartalmazó pigmentmolekulák azonosítására. Ez volt az első alkalom, hogy ez utóbbit könyveken alkalmaztak.
Ez a módszer kimutatta az ólom és a króm magas, nem biztonságos koncentrációban való jelenlétét néhány mintában. Néhány esetben ez ólom(II)-kromát formájában jelentkezett, amely egy sárga pigment, amely leginkább Vincent van Gogh Napraforgóinak ragyogó színéről híres. Ez azonban egyenlő mennyiségben tartalmaz ólmot és krómot, és a könyvekben sokkal magasabb koncentrációban találtunk ólmot, mint krómot. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy más festékeket is használtak, amelyek a fémek különböző koncentrációit tartalmazzák. Most azon dolgozunk, hogy kiderítsük, melyek ezek– magyarázta Weinstein-Webb, hangsúlyozva, hogy közben ezeket a mérgező antik könyveket műanyagba zárták és kivonták a forgalomból.
