A védelmi tárca irányítója felidézte: a „három darabra tört országban” fegyverszünetek idején is háborúkat vívtak, „igazi befagyott konfliktus volt, két világbirodalom végvidékén, amely az állandóan ismétlődő harcokkal hosszú nemzedékek életét mérgezte meg”.
Mint mondta, 1686. szeptember 2-át követően – bár hosszú harcok következtek – az oszmán hódoltság egyre visszaszorult. A nemzet fővárosának visszavétele egyszerre Buda újbóli megalapítása, és az Európába visszatérő Magyarország születésnapja – fogalmazott, hozzátéve, mindezért rettenetesen nagy árat fizettünk. Sok tízezer halott, elhamvadt és kifosztott falvak, és a magyarságról további századokig nem Magyarországon döntöttek – sorolta.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte: „Buda várának megszabadítása a keresztény Európa nagy vállalkozása, az utolsó keresztes hadjárat, egyszerre volt egy nagyhatalmi játszma része, amelynek bonyolult, egymáshoz kapcsolódó útvesztőiben minden állam a maga érdekeit követte, és egyszerre volt egy nagy közös ügy, amiben a kereszténység másfél évszázad után vissza tudta szerezni azt, ami az övé volt.”
Úgy vélte, Mohács és Buda az oszmán kor történetének két sarokköve, és mindkettőt számon kell tartanunk. Hozzátette: amikor tisztelgünk a múlt hősei és áldozatai előtt, a jövő iránt is elkötelezzük magunkat.
Soha többé nem engedhetjük meg, hogy Magyarország számára káros birodalmi érdekek, illetve istentelen és embertelen ideológiák rabságába jusson. Olyan ideológiák rabságába, amelyek megkérdőjelezik keresztény kultúráját és európai életformáját, amelyek elveszik személyes és közösségi szabadságjogait és amelyek rendszeresen ki is fosztják – mondta. Hozzátette: Magyarországnak és Közép-Európa nemzeteinek meg kell kötniük a maguk szövetségeit, „hogy soha többé ne legyenek kiszolgáltatva a birodalmak kényének, kedvének”.
A honvédelmi miniszter szólt arról is: Buda visszavívása jól mutatja, hogy mit jelentenek történelmi távlatokban a befagyott konfliktusok. Ez az ország 300 esztendőt veszített el: 150 évet az oszmán megszállás miatt, és jó másfél századot, amíg újra kitűzhette és megtarthatta zászlaját Buda várán – mondta.
Felhívta a figyelmet arra: a nemzetközi életben csak a béke jelenthet megoldást, „fel kell oldani az éles és a befagyott konfliktust”.
Mindig meg kell oldani a megoldhatatlan helyzetet, ugyanakkor mindig készen kell állni a haza megvédelmezésére. A kor színvonalának élén álló, jól felszerelt és jól felkészített hadseregre, tartalékos és hivatásos állományra van szükség, amely az országért mindenre kész és képes – hangsúlyozta.
A katonai tiszteletadással bemutatott hálaadó szentmisén Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök hangsúlyozta: Budavár visszavétele hatalmas, fényes győzelem volt, amely meghatározta Magyarország és Európa sorsát is.
A hálaadó szentmisével próbáljuk feléleszteni a reménységet lelkünkben is: tudjunk ne csak visszaemlékezni, hanem ünnepelni az egységet, összetartozást, a Krisztuskövetés győzelmét – fogalmazott.
Homíliájában pedig felidézte: XI. Ince pápa az ostrom idején tábori szolgálatot teljesítő Avianói Márk kapucinus szerzetesnek írt levelében a „Beata Virgo Dabit Auxilium” (a Boldogságos Szűz ad segítséget; a latin kezdőbetűk a BUDA szót tették ki) jelszót adta ki Buda visszavételére. A török hadsereg elleni szövetséget Szent Liga néven XI. Ince felhívására hozták létre a Habsburgok, Lengyelország és Velence.
A Lotharingiai Károly által vezetett 65 ezres szövetséges sereg mintegy három hónapos harcot követően végül 1686. szeptember 2-án, csaknem 150 év hódoltság után foglalta vissza a budai Várat az oszmán seregektől.
A szentmise előtt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Kajári Ferenc altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese és Berta Tibor katolikus tábori püspök koszorút helyeztek el XI. Ince pápa Hess András téri szobránál.
