Az új kiállítás a kortárs képzőművészet világát tematizálja és egymással párhuzamosan mutat be képzőművészeti, néprajzi és iparművészeti kontextusban keletkezett tárgyakat – hangsúlyozta a tárlat csütörtöki sajtóbejárásán Készman József, a Ludwig Múzeum főosztályvezetője.
Tímár Katalin, a tárlat kurátora elmondta, hogy a kiállítás kiindulópontja Fejős Zoltán Tárgyfordítások című tanulmánykötete volt, a tárlat címe annak „átfordítása”, tisztelgés a magyar etnográfus, antropológus előtt, egyúttal utalás a nézőpontok és a tudományterületek szemléletmódjai közötti kölcsönhatásra.
A tárgyakat megfordítva más nézőpontból láthatjuk: másként jelennek meg például egy kortárs művészeti múzeum kontextusában, mint egy más tematikájú múzeumban, ahol teljesen más jelentést kapnak a tárgyak – magyarázta.
A kiállítás nyitó terében Thiesz Angéla és a Retextil Alapítvány Műhely installációja látható, amely dekorációként is szolgál, de darabjait meg is foghatja és játszhat is vele a látogató. A kézművesség és a dizájn ellentétére is utal Matthias Megyeri kerítéses installációja, amelyben a művész képregényfigurákat, a kortárs kultúra emblematikus alakjait használja fel díszítő elemként.
Az élményszerűség témája jelenik meg a következő kiállítótérben, ahol Puklus Péter egyik gyerekkori élményét tufting technikával készített szőnyegen ábrázolja, amely egyik festményének az „átültetése”. Selma Selman bosnyák származású roma művész alkotásait talált fémtárgyakra festi meg, a múzeum kiállításán egy kádban egy festett női alak látható.
Ipari dizájn és az iparszerűen művelt képzőművészet érhető tetten Gróf Ferenc és Gyenes Zsófia szintén tufting technikával készült sorozatának darabjaiban. Az alkotók a szocializmus idejéből származó, művészettel kapcsolatos intézmények, köztük a Képcsarnok Vállalat logóját készítették el – mondta a kurátor.
Művészet és dizájn kapcsolatát vizsgálja Katarina Sevic szerb művész szépen megmunkált tárgyakból álló installációja, amely felveti azt a kérdést, hogy a szép tárgyak milyen funkcióval bírnak, emellett a dizájn társadalmi vonatkozásának kérdésére is utal. Kokesch Ádám tárgyai szintén a funkció-forma egységének, különbségének kérdését vetik fel – magyarázta Tímár Katalin.
Harsány Patrícia ékszerei hétköznapi tárgyak átalakításával készültek, köztük WC-pumpából vagy gumikesztyűből, míg Sugár János hétköznapi munkáskesztyűt tett egyedi tárggyá azzal, hogy rárajzolta a sorsvonalakat – mondta a kurátor.
Látható a kiálltáson Roskó Gábor kerámiainstallációja, valamint Selma Selman fémtárgyakra, köztük egy autó motorháztetőjére festett képe és Picasso kerámiatányér-sorozata, amelyen archaikus ábrázolásban bikaviadal jelenik meg – tette hozzá a kurátor.
Szabó Eszter Ágnes két falvédője párhuzamban jelenik meg Daniel Spoerri svájci művész étkezés után fixált helyzetet megörökítő művével. Tarr Hajnalka kerámiái mellett látható Rosemarie Trockel holland művész gépi kötésű képe, amelyen holland falicsempék sorakoznak, így áttételesen ezek a kerámiák a művészet alapanyagává válnak – mutatott rá a kurátor.
A női szerepek kérdését vizsgálja Gyenes Zsófia szőnyege, amelyen a női munkaerő jövedelemmegoszlásának statisztikáját használta díszítő motívumként, de szintén a női munka kérdéséhez kapcsolódnak Julie Béna finom motívumokból álló szürreális falrajzai.
A rajz témája kerül előtérbe a Randomroutines installációjában, amely a népi önkifejezés formáira is utal. Csutoros Sándor munkája, a Strázse, valamint Rácz Rebeka álarcokat megjelenítő kerámiái olyanok mintha régi népi vagy más kultúrából származnának – mondta a kurátor.
Lőrincz Réka installációjában hordható ékszerek láthatók, többek között egy rózsaszín játék bevásárlókocsiba felhalmozott gyöngysor. Az installációban a hétköznapi tárgyak szinte hordhatatlanná válnak és érdekes tárgyként, miniszoborként jelennek meg – tette hozzá Tímár Katalin.
A Ludwig Múzeum új időszaki kiállítása november 24-ig látogatható.
