Mennyire más is egy öreg szem, mennyire mást lát a világból, mint az ismerkedés kezdeti szakaszát élő fiatal. Mert hát ugye most IV. C. osztályos szememmel-eszemmel kerítést bontanék én is boldogan a Karmelitánál, hiszen mégis csak kellemesebb a Várban tüntetni, mint ábrázoló geometrián ülni, hiszen azok a fránya alakzatok sehogy sem akarnak megismerkedni velem. Ráadásul sokkal jobb balhé kockás ingben a suli előtt lófrálni, mint elviselni a szekánt kémiatanárnő kiszólásait, hogy miért nem barátkoztam még mindig össze a hákettőóval. Boldog napokat élhetnek a madáchosok, hiszen nekik megadatott a tüntetés hőssé avató joga. Elvégre, ha valaki bármit is tesz, de fellép a hatalom ellen, azt bizonyos misztikus lila köd burkolja be, és mindentől, mindenkitől megvédi, szinte érinthetetlenné teszi. Ellenzékinek lenni minden időben elegáns.
Hétfőn pedig, fél nyolc előtt pár perccel már több, az iskola pólóit viselő diák gyülekezett tüntetéses tanévnyitóra a Madách Imre Gimnázium épülete előtt. A diákok azután hirdettek engedetlenséget, hogy a Belügyminisztérium augusztus 28-án azonnali hatállyal felmentett gimnáziumuk igazgatóját. Mindezt azért, mert Mészáros Csaba korábban bejelentette, hogy az új rendelet ellenére az iskolában nem fogják elvenni a tanárok a diákok mobiltelefonjait és más digitális „szerszámait” a tanítás előtt, hiába kötelezi őket erre a nemrég megjelent szabály.
Mészáros igazgató úr máris a mennyekbe emelkedett. Nem tudom, milyen tanár, szórja-e az ötösöket meg a hatosokat, de látszólag ért a gyerekek nyelvén. Ilyen igazgatót csak szeretni lehet. Már-már Hannibál tanár úrrá, Nyúl Bélává növekedett egyetlen bejelentésével. Annyi persze látszik, hogy a modern tárgyak, mint a tüntetés vagy a kordonbontás otthon voltak eddig is az iskolájában, és milyen jó is, ha nem szorongva, nem Radnótival közösen, babonásan kőre lépve megy az ember gyereke mindennap a suliba. És ebből aztán rögvest országos botrány kerekedett. Rögtön megszólaltak a szervezett dolgozók is – érdekes, korábban, egy másik érában mennyivel csendesebbek voltak –, s a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete levélben követelte az iskolai mobilhasználatot szabályozó rendelet eltörlését.
És persze közvélemény-kutatók megszondázták a népeket a rendeletet illetően. Kiderült, a magyar választók több mint négyötöde, vagyis 84 százaléka egyetért a döntéssel. Vagyis azzal, amely szerint az iskolákban korlátozni kell a tanórákon a mobiltelefon használatát. Ám súlyos mobiltelefon-elvonási szindróma jelentkezett mind a diákok, mind az őket szocializálni hivatott kockás ingesek köreiben. Igaz, az is villámgyorsan kiderült, hogy ez, mármint a telefonmizéria mondhatni világjelenség. A belgiumi francia közösség kormányzata például a nyáron jelentette be, hogy az általános iskolákban és a középiskolák első három évfolyamában betiltja az okostelefonokat Vallónia régióban és Brüsszelben is. Több iskola azonban nem várja meg a törvényt, és saját házirenden belül intézi el a tiltást. A telefonokat a nap elején szekrénybe teszik, majd a nap végén a gyerekek visszakapják. A holland gimnáziumokban pedig már január óta tilos telefont vinni az osztálytermekbe, és a finneknél is létezik egyfajta korlátozás.
Az olaszoknál a mobiltelefonok kitiltásáról az oktatási miniszter már júliusban döntött. Szeptembertől az óvodákban, valamint az általános iskolák első öt osztályában már nem engedélyezett, hogy a tanulók mobilozzanak, még oktatási célból sem. Táblagépeket, számítógépeket és más technológiai eszközöket tanári felügyelettel használhatnak. Általában mindenütt azzal érvelnek a tiltás mellett, hogy a készülékek elterelik a diákok figyelmét, és lehetővé teszik az internetes zaklatást. De hogy ez valójában egyben összeurópai gond is, arról az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen választásokra készült programja is tanúskodik. Azt írta például, hogy „A túlzott képernyőidő gyerekekre gyakorolt hatása felkerült a politikai napirendre”.
Igen, felkerült. És nálunk, mint sok minden körön kívül eső kérdésből, rögvest világot rengető, országos köpködés lett belőle. És éppen azok pfújolnak a leghangosabban, köpik a legnagyobbakat, akik vagy akiknek eleik az „ántivilágban” a legbőszebben hirdették a kormánypárti igét. Létezett például olyan törvény vagy szabály, amely igen demokratikusan előírta, hogy hallgatót csak a rektor tudtával-engedélyével vihettek el az egyetemről a hatóságok. És ezt tényleg betartották. Mégpedig úgy, ha vita támadt, előbb elvitték a rektort, s utána persze új fejezet kezdődött az egyetem, valamint rektora és egyik hallgatója életében.
Hát most köpködünk. Köpködünk szorgalmasan, nem törődve a rendelet tartalmával, értelmével, lényegével. S legújabb fejlemény, hogy most már a legfrissebb rendelettel a tanárok iskolai mobilhasználatát is korlátozzák. Na, ez sem jó, úgy látszik, öngerjesztő folyamat indult. A főbűnös a mobil, illetve inkább a bűnös rezsim, amely láthatóan élvezettel korlátozza polgárai jólétét.
Viszont az is igaz, hogy a Párizsban zajló paralimpián például nem Orbán Viktor és kormánya uralkodik, ám ott is első számú közellenség lett a mobiltelefon. Hajóban felejtett mobilja miatt kizárták ugyanis Giacomo Perinit a férfi egypárevezősök PR1-es kategóriájában, és a bronzérmét is elvették. A nemzetközi szövetség ugyanis közölte, azért zárja ki, mert kommunikációra alkalmas eszközt használt a verseny alatt, pedig a versenyzők csak karjaikat és vállaikat használhatják az evezés során. A 28 éves olasz paraevezős állítása szerint figyelmetlenségből maradhatott a hajóban a mobiltelefonja, és azt mondja, nem használta. De hiába adta oda a zsűrinek, hogy nézze meg, utoljára egy napja használta, a szabály ettől még létezik.
Mint az iskolákban. Bár, ha itthon figyelmesen elolvassuk az iskolai rendeletet, abban csak korlátozás van, és nem kitiltás. Ám ennyi a balhéhoz bőven elég, hogy telefonnal vagy éppen telefon nélkül visszasírjuk a boldog békeidőket, amikor még minden állampolgárnak joga volt telefonálni. No, nem mobilon, az még nem volt, vagy alig létezett. De az elméleti lehetőség, maga a tudat boldoggá tette a magyart. Ez már összekötötte másokkal, s a világ telefonáló dolgozói már így egyesültek.
Istenem! Milyen jó is lenne most negyedikesként tüntetni. Igaz, éppen rossz a mobilom, bár úgy hiszem, a tüntetés ezúttal nem a telefonról szól.
A szerző újságíró
